Higgyetek az Ő prófétáinak - április 3 - PÉNTEK - Zsoltárok 61

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 29. fejezet 1724. nap

A mennyben folyó küzdelem utolsó percéig a nagy bitorló igazolni próbálta magát. Amikor elhangzott a kijelentés, hogy Sátánnak összes hívével együtt el kell a boldogság honát hagynia, a lázadó vezér arcátlanul kimondta, hogy semmibe veszi a Teremtő törvényét. Megismételte azt az állítását, hogy az angyaloknak nincs szükségük irányításra, hanem hagyni kell, hogy tegyék azt, amit tenni akarnak, és akaratuk mindig jól fogja őket irányítani. Isten törvényeit a szabadság korlátjának bélyegezte, és kijelentette: el kell törölni a törvényt, hogy a mennyei seregek a törvény korlátjától megszabadulva a lét magasabb, dicsőségesebb szintjére juthassanak.

Sátán és követői a lázadás minden felelősségét egyhangúan Krisztusra hárították. Azt mondták, ha Isten nem feddte volna meg őket, akkor nem lázadtak volna fel. E makacs és kihívóan hűtlen őscsaló híveivel együtt megpróbálta megdönteni Isten kormányzását. Tiszteletlenül azt állították, hogy egy' elnyomó hatalom ártatlan áldozatai. De végül el kellett hagyniuk a mennyet.

Ugyanaz a szellem, amely lázadást szított a mennyben, a földön még mindig lázadást sugall. Sátán ugyanazt a módszert alkalmazza az emberek között, amit egykor az angyaloknál. Az ő szelleme uralja az engedetlenség fiait, akik hozzá hasonlóan igyekeznek lerombolni Isten törvényének korlátait, és szabadságot ígérnek a parancsolatok áthágóinak. A bűn megfeddése ma is gyűlöletes és ellenállást vált ki az emberekben. Amikor Isten intő üzenetei érintik a lelkiismeretet, Sátán arra indítja az embert, hogy igazolja magát, és próbáljon másokat is rábírni a bűneivel való egyetértésre. Az ember ahelyett, hogy hibáit kijavítaná, felháborodást szít a dorgáló ellen, mintha ő volna a probléma egyedüli oka. Az igazi Ábel napjaitól fogva mindmáig ez a lelkület mutatkozik meg azok ellen, akik el merik ítélni a bűnt.

Sátán, aki a mennyben Isten jellemét hamis színben tűntette fel, és Alkotóját szigorúnak és kegyetlennek bélyegezte, az embert ugyanezzel az eszközzel vette rá a bűnre. E sikere után kijelentette, hogy Isten igazságtalan korlátozásai okozták az ember bukását, miként az ő lázadását is.

De az Örökkévaló Isten kinyilatkoztatja a maga jellemét: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 34:6-7).

Isten megvédte trónja becsületét, és kinyilvánította igazságosságát, amikor Sátánt kiűzte a mennyből. De amikor az ember a hitehagyó lelkület csalásainak engedve vétkezett, Isten bizonyságot tett szeretetéről azzal, hogy egyszülött Fiát halálra adta az elbukott emberért. Az engesztelésben megmutatkozik Isten jelleme. A kereszt súlyos érvelése az egész világegyetem előtt bebizonyítja, hogy a bűn útjáért, amelyet Lucifer választott, semmiképp sem lehet Isten kormányzatát vádolni.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 61

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+61&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+61&version=NT-HU

Ennek a zsoltárnak az első két versében könnyedén elképzelhetjük, ahogy egy férfi menetel keresztül a sivatagon, látszólag „a világ végén”, kimerülten, elgyengülve. Miért kiálthat ez az ember? Árnyékért! „Vigyél el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok el.” Egy árnyékot biztosító magas szikla lehet az, ami elválaszthat a haláltól, ugyanis a kimerültség hőgutát vagy akár halált is okozhat, ha nem találunk menedéket a Nap elől. (A Károlyi-fordításban ez a vers magaslatot, tornyot érzékeltet, ami az ellenségtől való elmenekülést segíti; a szerk.)

Nemrégiben a kétéves fiam és én egy medencében úszkáltunk. Fényes, napsütéses nap volt, valószínűleg túl meleg a fiam kis testének. Annak ellenére, hogy a víz hideg volt, és egy kis sapkát viselt, rövid időn belül „felforrósodott”, és hőgutát kapott. Amikor ezt észrevettem, gyorsan kiemeltem a medencéből, és 12 órával később a testhőmérséklete már vissza is állt a normális tartományra. Addig volt idő mélyen elgondolkodtam a Nap igazi erején, és tudtam, legközelebb jobban kell védenem a gyermekemet attól.

Alkalmazzuk ezt a leckét a lelki életünkben! Talán az égető napsütés alatt sétálsz a sivatagon keresztül, a szíved pedig közben kimerült és elgyengült. Úgy érzed, hogy nem tudsz életben maradni, hacsak nem találsz valami menedéket? A Szikla, amely után kétségbeesetten kutatsz, amely árnyékot és biztonságot ad, Isten. De nemcsak szikla, hanem a menedéked és várad is. Ha menedékre gondolok, akkor olyasmi jut eszembe, ami megvéd a vihartól, homokvihartól, jégesőtől, vagy akár a probléma, veszteség okozta vihartól, amely mindnyájunkat érint. De még egy erős toronyra is gondoltam, mint épületre, ami azért készült, hogy megvédjen engem az ellenfeleimtől. Talán külön kihívást állítottak személyesen ellenem. Talán előre eltervezték, és nekem szükségem van egy várra, ami azért épült, hogy megvédjen, és túlélhessünk abban.

Hol találhatom a megváltás szikláját, a vihar idején a menedéket, a hatalmas erődöt? Dávid tanúsítja, hogy a szent sátorban, Isten jelenlétében. Ez az erősség nekünk készült? Igen, mindenkinek, aki elfogadja Krisztus vérét, ami a kegyelem trónjára folyt, a kerubok szárnyainak árnyéka alá, a szentélyben.

Marla Samaan Nedelco

243. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  29. fejezetéhez (március 29 –április 4.).

Még mielőtt szülővé váltam, valaki azt mondta nekem: „Bár ésszerűnek kell lenned, kerüld el az érvelést a gyermekeddel szemben. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd tőle, miért tett valamit, kérdezd azt, hogy megtette-e vagy nem.” Azt tartották fent, hogy ha egy gyermektől azt kérdezzük, miért tett valamit, azzal csak arra ösztönözzük őt, hogy azt gondolja, ha elég jó magyarázattal tud előállni, akkor bármilyen viselkedés ésszerűnek hangozhat és ezáltal megbocsátható. Úgy gondolták, ezzel arra ösztönözzük a gyermekeket, hogy saját maguk felmentésében próbáljanak szakértővé válni, ahelyett, hogy felelősséget vállalnának a tetteikért.

Azt nem tudom, hogy ez jó nevelési tanács volt-e vagy nem, de azt tudom, hogy az emberek már a bűnbeesés óta próbálkoznak mentségek keresésével a bűneikre. Sajnos azonban a kifogások sosem vezetnek jó megoldásra. „A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését.” (A nagy küzdelem, 438. o.) Sátán hosszú évek óta próbálja a felelősséget Istenre kenni, azzal, hogy ilyen vagy olyan magyarázatot kínál. Isten Igéje azonban így szól: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” (Példabeszédek 28:13) Krisztus kegyelmére támaszkodni az egyetlen megoldás a bűn problémájára. Mondd el Neki ma: „Nincs mentségem a bűneimre, de bánom őket, és teljességgel az áldozatodra és a kegyelmedre támaszkodom.”

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba