Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 32. fejezet 1734. nap
A nagy csalónak sok munkása van. Ezek készek bármiféle
tévelygéssel tőrbe csalni a lelkeket. Tarsolyukban az áldozatként kiszemeltek
ízléséhez és képességeihez szabott tévelygések vannak. Sátán kétszínű,
megtéretlen embereket próbál behozni az egyházba, akik kételyt és hitetlenséget
hintenek, és gátolják azokat, akik szeretnék Isten művét és vele együtt
önmagukat is magasabb szinten látni. Sokan, akik tulajdonképpen nem hisznek
Istenben és Igéjében, de mivel elfogadják az igazság egyes elveit,
kereszténynek tűnnek, és tévelygéseiket szentírási tanításként hintik el.
Az az állásfoglalás, hogy lényegtelen, mit hisz az ember,
Sátán egyik legjobban bevált csalása. Sátán tudja, hogy az igazság megszenteli
azt az embert, aki szeretettel elfogadja az igazságot; ezért folyvást hamis
elméletekkel, mesékkel, más evangéliummal igyekszik felcserélni az igazságot.
Isten szolgái kezdettől fogva harcoltak a hamis tanítók ellen, nem csupán
azért, mert ezek a tanítók gonosz emberek, hanem mert olyan hazugságokat
terjesztenek, amelyek végzetesen hatnak a lélekre. Illés, Jeremiás, Pál határozottan
és bátran szállt szembe azokkal, akik elfordították az embereket Isten
szavától. Az a liberalizmus, amely a helyes hitbeli meggyőződést lényegtelennek
tartja, nem talált pártfogásra az igazság e szent védelmezőinél.
A Szentírás bizonytalan, különös értelmezését és a
keresztény világ sok, egymásnak ellentmondó vallásos elméletét nagy ellenségünk
termelte ki, hogy megzavarja az embereket, és homályba borítsa előttük az
igazságot. A keresztény egyházak közötti egyenetlenség és megoszlás jórészt annak
tulajdonítható, hogy kiforgatják a Szentírást valamilyen kedvelt elmélet
alátámasztására. Ahelyett, hogy figyelmesen és alázatos szívvel tanulmányoznák
Isten Szavát, hogy megismerjék akaratát, sokan csak azért kutatják, hogy
felfedezzenek valami szokatlan és újszerűt.
Téves tanítások vagy Krisztustól idegen szokások
fenntartásához egyesek összefüggésükből kiragadott igehelyeket hangoztatnak;
talán csak egyetlen versnek a felét idézve próbálják igazolni nézetüket, pedig
a kihagyott rész pontosan az ellenkező értelmezést bizonyítaná. A kígyó
ravaszságával összefüggésükből kiragadott, érzéki vágyaik szerint alkalmazott
kijelentések mögé bújnak. Sokan tehát készakarva kiforgatják Isten szavát.
Mások pedig - élénk fantáziájú emberek - a Szentírás képeit és szimbólumait
tetszésük szerint magyarázzák, és a Biblia tanításaiként adják elő saját
szeszélyes ötleteiket, nem sokat adva arra, hogy a Szentírás önmagát
magyarázza.
Ha az ember imádkozó, alázatos és tanítható lelkület nélkül
kezdi kutatni a Szentírást, a legvilágosabb és legegyszerűbb szakaszok valódi
értelmét éppúgy kiforgatja, mint a legnehezebbekét. A római egyház vezető
személyiségei kiválogatják és a saját érdekeiknek megfelelően magyarázzák a
céljukat leginkább szolgáló szentírási részeket, majd a nép elé tárják őket, de
megvonják tőlük azt a kiváltságot, hogy személyes igekutatással értsék meg
szent igazságait. Az egész Bibliát kell a nép kezébe adni, úgy, ahogy van.
A Bibliának az a rendeltetése, hogy eligazítsa azokat, akik
meg akarják ismerni Alkotójuk akaratát. Isten adta az embernek a biztos
prófétai beszédet. Dánielt és Jánost angyalok keresték fel, sőt Krisztus is
eljött, hogy közölje a nemsokára bekövetkező eseményeket. Azok a fontos dolgok,
amelyek üdvösségünket érintik, nem titkosak. Isten nem úgy jelentette ki őket,
hogy elbizonytalanítsák vagy megtévesszék az igazság őszinte kutatóját. Habakuk
által ezt mondta az Úr: "Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy
könnyen olvasható legyen!" (Hab 2:2). Azok, akik imádkozó szívvel kutatják
Isten szavát, könnyen megértik. Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik
az igazság világossága. "Világosság támad fel az igazra" (Zsolt
97:11). Egy egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják buzgón,
elrejtett kincsként az igazságot.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
71
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sokszor
kénytelen-kelletlen, de végül mégiscsak kidobjuk azokat a dolgainkat, amikre
nincs szükségünk többé, vagy nagyon régiek, mint például viseltes cipőinket,
kopottas ruháinkat, törött játékokat, eszközöket, bútorokat, noha sokáig és jól
szolgátak bennünket. Minden tárgy, ami egyszer új és hasznos volt, egyszer régi
és használhatatlan lesz.
A zsoltáríró
visszaemlékszik, hogy gyermekségétől fogva hűséges volt Istenhez, ugyanakkor
gyakran előjött az a félelme, hogy Istennek egyszer talán nem lesz rá szüksége
többé. Az emberek, habár egész életükben a közösség, az egyház hasznos szolgálatára
voltak, néhányan még harcoltak is hazájukért, végül meggyengülnek,
visszavonulnak az aktív szolgálattól és munkától , tekintélyük szertefoszlik,
és amikor megöregedtek, úgy tűnik, hogy senki sem törődik velük többé igazán.
A természet rendje,
hogy a növények, a fák és az állatok felett is egyszer eljár az idő,
gyengék lesznek, és átadják a helyüket a fiataloknak és erőseknek. A zsoltáros
félelme is az volt, hogy ellenségei végezni fognak vele, amikor már öreg és
gyenge lesz.
Hála Istennek – bátorításul
a már idős korba lépett keresztényeknek – a halál nem az egyetlen dolog, ami
még hátra van. Habár megviselnek bennünket az élet nehézségei, és elgyengülünk,
megöregszünk, egy újabb, de véget nem érő ifjúság elé nézhetünk. Ezt olvassuk a
71. zsoltárban: „Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét
megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. Megsokasítod
az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem” (20. és 21.
vers). Így az ősz hajú zsoltáríróval együtt minden idős keresztény bátor
szívvel dicsőítheti az Urat, és örömmel kiálthat hozzá, mert Isten sohasem dob
félre bennünket.
Gordon Christo
245. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
32. fejezeteihez (április 12-18.).
Közel hatezer éve a gonosz teljes erőbedobással
azon dolgozik, hogy az embereket eltérítse attól, hogy az örökkévaló dolgokat
keressék. Ezzel aztán Isten szívének okoz fájdalmat. Ő és a szolgái még a
szentek közösségében, a gyülekezetekben is élnek a megtévesztés eszközével
azoknál, akik elhanyagolják a lelki közösséget. Eretnek dolgokat állítanak be
örvendetesnek, és a viszály és a megosztás hangjait erősítik fel.
A Szentírás eltorzított értelmezései által sátán
óriási sikereket ér el azon igyekezetében, hogy a hithű keresztények világába
olyan tanításokat ültessen el, amelyek a test vágyainak kielégítésének
megerősítését szolgálják. „Akik nem akarják elfogadni a Biblia világos, szilárd
igazságait, azok állandóan tetszetős mesék után kutatnak, hogy megnyugtassák
lelkiismeretüket. Minél kevésbé lelkiek a tanítások, minél kevésbé szólítanak
önmegtagadásra és alázatosságra, annál szívesebben fogadják őket.” (A nagy
küzdelem, 465. o.) Noha úgy tűnhet, az ellenség tervei kiválóan megvalósulni
látszanak, azok nem mások, mint puszta kétségbeesett próbálkozások valakitől,
aki tudja, hogy kevés ideje van hátra! (Jelenések könyve 12:12)
Isten népének továbbra is kitartóan kell
imádkoznia és a Szentírást tanulmányozni. Biztosak lehetnek afelől, hogy
„Minden kísértésnek, minden kedvezőtlen befolyásnak – akár nyílt, akár titkos –
ellen lehet állni, de »nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! Azt
mondja a seregeknek Ura.« (Zakariás 4:6)” (A nagy küzdelem, 470-471. o.)
Milyen megnyugtató tudni, hogy minden lélek,
amelyik bízik Istenben és engedelmeskedik az Ő parancsolatainak, biztonságban
tudhatja magát. Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen ✝️🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés