Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1744. nap
Akik Sátánt választották vezérüknek, és akiket ő irányít,
azok nem alkalmasak az Istennel való közösségre. A gőg, a csalás, a mértéktelenség,
a kegyetlenség beágyazódott jellemükbe. Beléphetnek-e a mennybe ezek az
emberek, hogy örökre együtt legyenek azokkal, akiket a földön megvetettek és
gyűlöltek? Az igazság soha nem lesz kellemes a hazugnak; a szelídség nem lesz
kívánatos a beképzeltnek és gőgösnek; a tisztaság nem tetszetős az
erkölcstelennek; az önzetlen szeretet nem vonzó az önzőnek. Milyen örömet
kínálhat a menny a földi érdekeknek élő, önző embereknek?
Mi lenne, ha azok, akik egy életen át Isten ellen lázadtak,
egyszerre csak a mennyben találnák magukat - ott, ahol minden öröktől fogva
szent és tökéletes; ahol minden szív tele van szeretettel, minden arc
boldogságtól ragyog; ahol az öröm elragadtatott zenéje dicsőíti Istent és a
Bárányt; ahol a királyi széken ülő arcáról fény sugárzik a megváltottakra?
Tudnának-e azok, akik teljes szívükből gyűlölik Istent, az igazságot és a
szentséget, a mennyei sokaság közé lépve himnuszt énekelni? El tudnák-e viselni
Isten dicsőségét és a Bárányét? Semmiképpen! Kegyelmi idejük évekig tartott.
Formálhatták volna jellemüket a mennyei életre. De nem tanulták meg szeretni a
tisztaságot és nem tanulták meg a menny nyelvét. Most pedig már túl késő. Azok,
akik egész életükben Isten ellen lázadtak, alkalmatlanok a mennyei életre. A
menny tisztasága, szentsége és békéje kínszenvedés lenne számukra; Isten
dicsősége pedig megemésztő tűz. Menekülnének arról a szent helyről. Szívesen
fogadnák a pusztulást, hogy elrejtőzhessenek annak színe elől, aki meghalt
üdvösségükért. A gonoszok sorsa saját döntésük következménye. A mennyből való
kirekesztésük, ami rajtuk múlik, Isten részéről igazságos és irgalmas
cselekedet.
Miként az özönvíz idején a víz, azon a nagy napon a tűz
fogja hirdetni Isten döntését, amely szerint a gonoszok gyógyíthatatlanok. Nem
akarják Isten tekintélyét elismerni. Akaratukat a lázadásra használták. És
amikor életük véget ér, túl késő lesz ahhoz, hogy megtanuljanak Isten szerint
gondolkozni; túl késő a törvényszegés útjáról az engedelmesség útjára térni, a
gyűlöletet szeretetre változtatni.
Isten megkímélte a gyilkos Kain életét. Példájából láthatja
a világ, mi lenne, ha a bűnös élve maradva folytathatná zabolátlan gonoszságát.
Kain "vallásának" és példájának hatására utódai tömegesen süllyedtek
a bűnbe, amíg "megsokasult az ember gonoszsága a földön", és
"szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" lett.
"A föld pedig romlott vala Isten előtt, és megtelék a föld
erőszakoskodással" (lMóz 6:5.11).
Isten irgalmas volt a világhoz, amikor kiirtotta Noé gonosz
kortársait. Kegyelemből pusztította el Sodoma romlott lakóit is. Sátán
megtévesztő befolyására a gonosztevők rokonszenvet és csodálatot váltanak ki az
emberekből, és így másokat is szüntelenül lázadásra indítanak. Így volt ez Kain
és Noé korában, Ábrahám és Lót idejében. Így van ez napjainkban is. Isten a
világegyetem iránti irgalomból pusztítja el végül kegyelmének elutasítóit.
"A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig
örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" (Róm 6:23). Az élet az igazak
öröksége, a halál pedig a gonoszok osztályrésze. Mózes ezt mondta Izraelnek:
"Elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és gonoszt" (5Móz
30:15). E bibliaversben említett halál nem Ádám halála, mert Ádám
törvényszegésének büntetését az egész emberiség szenvedi. Mózes "a második
halált"-t állította szembe az örök élettel.
Ádám bűne miatt a halál az egész emberiséget sújtja.
Mindenkinek meg kell halnia. "Lesz feltámadásuk a halottaknak, mind
igazaknak, mind hamisaknak"; "mert amiképpen Ádámban mindnyájan
meghalnak, azonképpen Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek" (Acs
24:15; lKor 15:22). A Szentírás azonban különbséget tesz a feltámadottak két
csoportja között. "Mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő
szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a
gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására" (Jn 5:28-29). Akit Isten
"méltóvá" tesz az élet feltámadására, az "boldog és szent".
"Ezeken nincs hatalma a második halálnak" (Jel 20:6). De azoknak, akik
nem bűnbánattal és hittel könyörögtek bocsánatért, viselniük kell
törvényszegésük büntetését - "a bűn zsoldjá"-t. Büntetésük időtartama
és súlyossága "az ő cselekedeteik szerint" változik, de a második
halállal végződik. Mivel Isten igazságosságával és irgalmával nem egyeztethető
össze, hogy a bűnöst bűneivel együtt megmentse, megvonja tőle az életet,
amelyet törvényszegésével eljátszott, és amelyre méltatlannak bizonyult. Egy
ihletett író ezt mondja: "Egy kevés idő még, és nincs gonosz; nézed a helyét,
és nincsen ott." Egy másik pedig kijelenti: "Olyanok lesznek, mintha
nem lettek volna" (Zsolt 37:10; Abd 16). Gyalázattal borítva a
reménytelen, örök feledésbe merülnek.
Így ér véget a bűn minden belőle fakadó bajjal és rontással
együtt. A zsoltáríró így szól: "Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a
gonoszt: nevüket mindörökre kitörölted. Az ellenség megszűnt, elpusztult
örökre" (Zsolt 9:6-7). János, bepillantva az, örökkévalóságba - amint a
Jelenések könyvében írja -, hallotta az egyetemes himnuszt, amelyet egyetlen
disszonáns hang sem zavar meg. Mennyen és földön minden teremtmény Istent
dicsőíti (Jel 5:13). Egyetlen elveszett lélek sem lesz, aki véget nem érő
gyötrelmében Istent káromolná. A pokol nyomorultjai nem fogják megzavarni az
üdvözültek énekét.
Azon a sarkalatos tévedésen alapszik a halálban is
megmaradó öntudat tana, hogy az ember természeténél fogva halhatatlan. Ez olyan
dogma, amely az örök gyötrelem tanához hasonlóan ellentmond a Szentírás
tanításainak, a józan észnek és az emberségnek. A közhiedelem szerint a
megváltottak a mennyben mindent tudnak, ami a földön, különösen hátra maradt
barátaikkal történik. De mi öröme lenne a halottaknak abban, ha látnák az élők
gondját, baját, ha ismernék szeretteik bűneit, csalódásait, szenvedéseit? Vajon
élveznék-e a menny boldogságát földi barátaik felett lebegve? Milyen
mérhetetlenül felháborító az a hiedelem, hogy amikor a megátalkodottak utolsót
lélegzenek, lelkük a pokol lángjai közé kerül! Milyen kimondhatatlanul
gyötrődnének azok, akik látnák, hogy barátaik készületlenül szállnak a sírba,
egy olyan örökkévalóságba, ahol állandósul a fájdalom és a bűn. Ez a gyötrő
gondolat már sok embert az őrületbe kergetett.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
81
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A mai
igeszakaszunkban egy csodálatos ígéret található: „Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem"
(14-15. vers).
Isten
meg akar menteni minket. Hallod a vágyakozását a hangjában? És annak ellenére,
hogy az izraeliták elutasították Istent, mégis így szólítja őket: „Az én
népem." Máté 23:37-ben Jézus könyörög gyermekeinek: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat,
akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen
a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad."
Hallottad már Jézus hangját, amikor könyörgött neked, hogy oszd meg vele az életedet? Hogy biztonságba helyezhessen, és megvédhessen, mint ahogy egy kotlós védi a kiscsibéit? Jézus gyakran utal úgy önmagára, mint gondviselőnkre. Ő „a jó pásztor". Azt mondja: „az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem." Kiscsirkék. Bárányok. Jézus gondodat szeretné viselni. Vigyázni akar rád, és meg szeretne védeni. Szeretne közelebb vonni magához; közéd és ellenségeid közé szeretne állni.
Ma
azért szeretnék imádkozni, hogy te meg én átadhassuk magunkat az Ő
szeretetének. A 91. zsoltár 4. versében Isten ezt az ígéretet teszi: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt
lészen oltalmad." Ámen.
Kimberly Bobenhausen
246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
33. fejezetéhez (április 19-25.).
Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat
a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink
bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek
halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles
eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára
vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti
fel.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy
tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső nagy
próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik
azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a
tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint
az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)
Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy
mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban
való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és
lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten
és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket
Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával
jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak,
meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet
feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján
5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés