Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1743. nap
Ha igaz volna az, hogy amikor az ember meghal, lelke
azonnal a mennybe jut, akkor joggal kívánhatnánk inkább a halált, mint az
életet. E hiedelem nyomán sokan vetnek véget életüknek. Amikor a bajok, a
kétségek, a csalódások erőt vesznek az emberen, akkor könnyűnek tűnik elvágni
az élet könnyen szakadó fonalát, és elszökni az örök boldogság honába.
Isten az Ige által kétségtelenné teszi, hogy törvényének
áthágóira büntetés vár. Akik azzal áltatják magukat, hogy Isten irgalmasabb
annál, mintsem végrehajtsa azt a büntetést, amit az igazság megkíván, azok
nézzenek fel a Golgotára. Isten bűntelen Fiának halála tanúsítja, hogy "a
bűn zsoldja a halál"; hogy Isten törvényének megsértőjét jogos büntetés
sújtja. A bűntelen Krisztus bűnné lett az emberért. Viselte a törvényszegés
szégyenét; szenvedett, mert Atyja elfordította arcát tőle, mígnem a Fiú szíve
meghasadt, és kilehelte lelkét. A menny az ember üdvösségéért hozta ezt az
áldozatot. Más mód nem volt a bűn büntetésének feloldására. És aki nem fogadja
el az ilyen áron nyújtott engesztelést, annak saját magának kell viselnie
törvényszegésének terhét és büntetését.
Nézzük, mit tanít még a Biblia a megátalkodott gonoszokról,
akiket az univerzalisták szent és boldog mennyei angyaloknak képzelnek!
"Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából
ingyen" (Jel 21:6). Ez az ígéret csak a szomjazóknak szól. Csak az kap
inni, aki érzi, hogy szüksége van az élet vizére, és kész mindenről lemondani
érte. "Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az
fiam lesz nékem" (Jel 21:7). A Szentírás feltételeket szab. Hogy mindent
örökölhessünk, a bűnnek ellen kell állnunk, és azt le kell győznünk.
Az Úr Ésaiás próféta által kijelenti: "Mondjátok az
igaznak, hogy jól lészen dolga". "Jaj a gonosznak, gonoszul lesz
dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki" (Ésa 3:1112).
"Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom
én - mondja bölcs Salamon -, hogy az istenfélőknek lészen jó dolguk, akik az Ő
orcáját félik; a hitetlennek pedig nem lesz jó dolga" (Préd 8:12-13). Pál
pedig arról tesz bizonyságot, hogy a bűnös gyűjt magának "haragot a
haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára, aki megfizet
mindenkinek az ő cselekedetei szerint". "Nyomorúság és ínség minden
gonoszt cselekvő ember lelkének" (Róm 2:5-6.9).
"Egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy
fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek
országában" (Ef 5:5). "Kövessétek mindenki irányában a békességet és
a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsid 12:14).
"Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az
életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek
és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind aki
szereti és szólja a hazugságot" (Jel 22:14-15).
Isten kinyilatkoztatta jellemét az embernek, és azt, hogy
miként kezeli a bűnt. "Az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a
haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen;
megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül"
(2Móz 34:6-7). "Az Úr ... a gonoszokat mind megsemmisíti. " "A
bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás" (Zsolt 145:20; 37:38).
A mennyei kormányzat a maga hatalmának és tekintélyének súlyával vet véget a
lázadásnak. De a büntető igazságszolgáltatás minden megnyilatkozási formája
teljes összhangban van az irgalmas, türelmes, jóakaratú Isten jellemével.
Isten nem alkalmaz kényszert. Mindenkinek szabad akaratot
és döntési lehetőséget adott. Isten nem talál örömet a szolgai engedelmességben.
Azt akarja, hogy teremtményei azért szeressék, mert méltó rá. Azt akarja, hogy
azért engedelmeskedjenek, mert tudják, hogy Ő bölcs, igazságos és jóakaratú
Isten. Azok, akiknek helyes fogalmuk van ezekről a tulajdonságokról, szeretni
fogják Istent, mivel a jellemvonásai iránti csodálat vonzza őket.
A jóság, az irgalom és a szeretet elve, miként azt
Megváltónk tanította és életével szemléltette, Isten akaratát és jellemét
tükrözi. Krisztus kijelentette, hogy csak azt tanítja, amit Atyjától tanult.
Isten kormányzatának elvei tökéletes összhangban vannak a Megváltó tanításával:
" Szeressétek ellenségeiteket! ". Isten a világegyetem érdekében
semmisíti meg a gonoszokat, sőt azok érdekében is, akiket ítéletével sújt.
Isten a gonoszokat is megajándékozná boldogsággal, ha jellemének igazságossága
és kormányzatának törvényei ezt lehetővé tennék. Körülveszi őket szeretetének
jeleivel, megismerteti velük törvényét, és felkínálja nekik kegyelmét. De ők
semmibe veszik szeretetét, nem törődnek törvényével, és elutasítják kegyelmét.
Miközben élvezik ajándékait, meggyalázzák az Ajándékozót. Gyűlölik Istent, mert
tudják, hogy irtózik bűneiktől. Az Úr sokáig tűri megátalkodottságukat, de
végül eljön a kritikus pillanat, amikor sorsuk eldől. Láncolja magához e lázadókat?
Kényszerítse őket akarata teljesítésére?
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
80
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mint az előző zsoltár,
ez is a nemzet szorongattatásának idején íródott, és ez is egy könyörgés Isten
közbelépéséért. De ez a zsoltár más hangnemben íródott. Ez egy szelídebb esdeklés,
tele a jobb idők emlékeivel. Úgy beszél Istenről, mint pásztorról, és
szőlőművesről. Ez egy önmagát alárendelő hangnem, amely azoké az embereké, akik
már hajlandók megengedni Istennek, hogy vezesse, irányítsa, oktassa és gondozza
nyáját.
Ennek a zsoltárnak a
második versében utalás találunk Isten dicsőségére a sekinára: „Te, aki
kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva!” Ez folytatódik a negyedik és a
nyolcadik versben, ahol a zsoltáros ezt írja. „Ragyogtasd ránk az orcádat”, és
megismétlődik az utolsó versben is. Izráel fiai ismerték azt az időszakot,
amikor Isten dicsősége állt az életük középpontjában. Ők szó szerint,
fizikailag érezhették Isten jelenlétét a szentélyben. Milyen melengető és
biztonságot sugárzó ez a gondolat!
A héberek úgy képzelték
el Istent, mint a fényt. Ő volt a tűz az égő csipkebokorban Mózes pusztai tapasztalatában.
Ő volt a ragyogó fényű tüzes felhő, amely vezette a hébereket a sivatagon
keresztül. Ő volt az izzó ragyogás, amit Mózes arcán láttak, miután találkozott
Istennel. Előfordult már, hogy elképzelted, milyen lenne követni egy tüzes
felhőt a pusztában? Hogy milyen az, amikor fénye betölti az otthonodat, amikor
esti nyugovóra térsz?
Ugyanennek a tűznek a
jelenléte elérhető számunkra is, hogy égjen az otthonunkban és a szívünkben.
Miután Jézus felment a mennybe, elküldte számunkra ezt a tüzet. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és
mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz
hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és
leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélek erejével.” (ApCsel
2:1–4)
A Szentlélek segítsége
révén térhettünk vissza Isten dicsőségébe. Rajta keresztül újra csatlakozhatunk
a héberek Istenéhez, az Úrhoz, aki arra vágyik, hogy közöttünk élhessen. Azért
imádkozom, hogy Isten gyújtsa meg a Szentlélek tüzét az én életemben, és a
tiédben is még ma!
Kimberly Harris
246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
33. fejezetéhez (április 19-25.).
Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat
a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink
bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek
halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles
eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára
vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti
fel.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy
tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső
nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik
azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a
tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint
az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)
Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy
mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban
való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és
lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten
és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket
Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával
jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak,
meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet
feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján
5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése