Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1742. nap
Az örök gyötrelem elmélete is hamis tan, Babilon
utálatosságainak egyfajta bora, amellyel minden népet megitat (Jel 14:8; 17:2).
Igazán rejtély, hogyan tudták Krisztus szolgái elfogadni és hirdetni ezt az
eretnekséget a szószékről. Ez a téves tanítás Rómától származik, akárcsak a
hamis szombat. Az igaz, hogy nagy és jó emberek tanították, de ők még nem
láttak olyan világosan, mint mi. Ók csak azért a világosságért voltak
felelősek, amely az ő korukban sugárzott; nekünk pedig azzal a világossággal
kell elszámolnunk, amely a mi időnkben fénylik. Ha elfordulunk Isten Igéjének
bizonyságtételétől, és elfogadunk hamis tanításokat csupán azért, mert atyáink
tanították őket, mi is a Babilonra kimondott ítélet alá esünk, utálatosságainak
borából iszunk.
Sokan, akiket felháborít az örök gyötrelem tana, a másik
végletbe esnek. A Szentírásból Istent a szeretet és a könyörület Istenének
ismerték meg, és nem tudják elhinni, hogy teremtményeit az örökké égő pokolba
fogja küldeni. Mivel azonban azt vallják, hogy a lélek természeténél fogva
halhatatlan, csak arra a következtetésre juthatnak, hogy végül az egész
emberiség üdvözül. Sokan a bibliai intéseket csak ijesztgetésnek tartják,
amelyekkel Isten az embert engedelmességre akarja bírni, fenyegetéseit azonban
úgy sem fogja beváltani. A bűnös tehát, aki Isten kívánalmaival nem törődve
önző élvezetekkel tölti életét, reménykedhet abban, hogy végül Isten
megkegyelmez neki. Ez a tanítás, amely Isten irgalmára számít, de nem vesz
tudomást igazságáról, tetszik az érzéki szívnek, és bűnre bátorítja a gonoszt.
Annak bizonyítására, hogy az egyetemes üdvösség hívei
menynyire kiforgatják a Szentírást lélekromboló dogmáik alátámasztására, csupán
saját szavaikat kell idézni. Egy hitetlen fiatalember temetésén, aki baleset
áldozata lett, egy univerzalista lelkész a Dávidról szóló szentírási
kijelentést idézte: "Megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt"
(2Sám 13:39).
"Sokszor megkérdezik tőlem - mondta a szónok -, mi
lesz a sorsa azoknak, akik bűnösen távoznak e világból, talán részegen, a
bűntől skárlátvörösen, szennyfoltosan, megtisztulatlanul halnak meg, vagy mint
ez a fiatalember, aki soha nem vallott vagy gyakorolt semmilyen vallást. Mi
beérjük a Szentírással; válasza megoldja a félelmes problémát. Amnon nagyon
gonosz és megátalkodott volt. Amnont leitatták, és részegségében megölték.
Dávid Isten prófétája volt. Neki tudnia kellett, hogy Amnonnak rossz vagy jó
lesz az eljövendő világban. Hogyan fejezte ki azt, amit érzett? 'Dávid király
pedig felhagyott azzal, hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon
felől, hogy meghalt' (2Sám 13:39).
Mire következtethetünk ezekből a szavakból? Vajon nem arra,
hogy nem hitt az idők végtelenségéig tartó szenvedésben? Ahogy mi sem hiszünk.
És itt örvendetes érvet találunk annak a tetszetős, felvilágosult és kedvező
feltevésnek az alátámasztására, hogy végül egyetemes tisztaság és béke lesz.
Dávid megvigasztalódott, amikor látta, hogy fia meghalt. Vajon miért? Mert
prófétai szemmel látta a dicsőséges jövőt, és látta fiát minden kísértéstől
távol, a megkötözöttségtől megszabadultan, és a bűn rontásaitól megtisztítva.
És miután Amnon megfelelő szentségre jutott, és eléggé tisztán látott,
beléphetett az üdvözült, örvendező lelkek gyülekezetébe. Dávid egyetlen vigasza
az volt, hogy a bűnös állapotból és a szenvedésből kiemelt szeretett fia elment
oda, ahol a Szentlélek fennköltebb befolyása árad sötét lelkére; ahol lelke
kitárul a menny bölcsessége és az örökké tartó szeretet édes gyönyörei előtt,
és megszentelt jellemmel alkalmassá lesz arra, hogy a menny örököseinek
nyugalmát és társaságát élvezze.
Ezekből a gondolatokból megérthetjük és elhihetjük, hogy az
üdvösség semmi olyan dolgon nem múlik, amit mi ebben az életben teszünk; sem a
szívünk megváltozásán, sem a hitünkön vagy a hitvallásunkon. "
Krisztus állítólagos szolgája tehát elismételte azt a
hazugságot, amit a kígyó az Édenben mondott: "Bizony nem haltok meg".
"Amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok
lésztek, mint az Isten. " Ezek szerint a leggonoszabb bűnös is - a
gyilkos, a tolvaj, a házasságtörő - halála után részese lehet a halhatatlan
boldogságnak.
Honnan veszi következtetéseit a Szentírásnak ez a
kiforgatója? Dávid egyetlen mondatából, amellyel kifejezte, hogy megnyugszik a
Gondviselésben. "Felhagyott azzal, hogy Absolon ellen menjen, mert
megvigasztalódott Amnon felől, hogy meghalt. " Miután az idő enyhítette
mardosó fájdalmát, gondolatai a halott fiától az élőhöz szálltak, aki félve
bűnének jogos büntetésétől, önkéntes száműzetésbe vonult. Ez bizonyítaná azt,
hogy a vérfertőző, részeges Amnon halálakor azonnal a boldogság honába került,
és ott megtisztulva felkészült arra, hogy a bűntelen
angyalok társaságában éljen?! Tetszetős mese valóban, alkalmas az érzéki szív kielégítésére! Ez Sátán tanítása, amellyel hatékony munkát végez. Csodálkozhatunk-e akkor azon, hogy ilyen tanítás nyomán a gonoszság terjed?
angyalok társaságában éljen?! Tetszetős mese valóban, alkalmas az érzéki szív kielégítésére! Ez Sátán tanítása, amellyel hatékony munkát végez. Csodálkozhatunk-e akkor azon, hogy ilyen tanítás nyomán a gonoszság terjed?
Ennek a hamis tanítónak a hitvallása sok más tanító
hitvallását illusztrálja. Sokan, akik a Szentírás néhány szavát összefüggéséből
kiemelve, sokszor az eredeti szöveget a visszájára fordítják, e szétdarabolt
szakaszokat olyan tanítások bizonyítására használják, amelyeknek nincs alapjuk
Isten Igéjében. Az csupán feltételezés, hogy az idézett bibliaszöveg bizonyítja
az iszákos Amnon mennybejutását, ugyanis ezt félreérthetetlenül megcáfolja a
Szentírásnak az a világos és határozott kijelentése, hogy a részegesek nem
örökölhetik Isten országát (lKor 6:10). A kétkedők, hitetlenek és szkeptikusok
így teszik az igazságot
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
79
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezt a zsoltárt az után
írta Ászáf, hogy a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. Sötét időszak volt ez Júda
népének életében. Salamon templomát lerombolták, és felgyújtották. A város tele
volt kőtörmelékkel és hamuval, és füst szállingózott a megmaradt romokból. Az
emberek, akik túlélték az eseményeket, megviseltek, fáradtak és szívükben
megtörtek voltak. Sokan látták meggyilkolt szeretteiket, és temetetlenül heverő
holttesteiket. Mindezek közepette Ászáf a szenvedésből való szabadulásért kiált
Istenhez. Visszatekintve a történelmükre, az izraeliták sok esetet tudtak
felidézni, amikor a hitehagyás és lázadás eredményezte szenvedést követően
Isten kifogyhatatlan szeretete és kegyelme kiáradt a megtért szívű emberekre.
Ezért a kegyelemért könyörög most Ászáf.
Eljutottál már arra a
pontra, amikor a legszívesebben megragadtad volna Istent, azt kiáltva: „Elég! Nem
bírok többet elviselni!”? Mindegy, hogy csalódottság, harag vagy elkeseredés
miatt, de mindannyiunkkal megtörténhetett ez. Helyzetünk talán a saját vétkünk
eredménye, vagy egyszerűen annak következménye, hogy bűnös világban élünk.
Talán nem is komoly csapás vagy tragédia kényszerít a térdeinkre; egy nehéz nap
is lehet rettenetesen nyomasztó. Nem számít, milyen helyzetben vagy, Isten
hűséges kegyelme és szeretete a mi alázatos szívünkre is kiárad, vigasztalást
és gyógyulást hozva.
Jeremiás könyve 33. fejezetében
találjuk Isten válaszát gyermekei kegyelemért könyörgő kiáltására. A negyedik
verstől így olvassuk: „Mert így szól az Úr, Izráel Istene e város
házairól és Júda királyának palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy
felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szembeni védelemként… Íme, én
hozok nekik enyhülést és orvosságot, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a
békesség és a hűség kincsét. Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és
fölépítem olyanná, mint kezdetben volt. Megtisztítom minden vétkétől, amellyel
vétkezett ellenem, megbocsátom minden bűntettét, amellyel vétkezett ellenem, és
gonoszul föllázadt ellenem. És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és
tisztességet szerez majd nekem a Föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt
a jót, amelyet szerzek nekik.”
Ez az Úr ígérete számodra!
Amikor lesújtva érzed magadat bűnösség
és érzelmi zűrzavar miatt, ez az Ő válasza gyötrő kiáltásodra. Isten az Ő
túláradó szeretetében békét és biztonságot ígér. Milyen csodálatos ajándék! Gyarlóságunk
ellenére Isten szeretete örökké tart. „Adjatok hálát a Seregek
Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló… mert jóra fordítom az ország
sorsát, mint amilyen kezdetben volt. Ezt mondja az Úr.” (Jer 33:11/b)
Kimberly Harris
246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
33. fejezetéhez (április 19-25.).
Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat
a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink
bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek
halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles
eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára
vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti
fel.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy
tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső
nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik
azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a
tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint
az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)
Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy
mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban
való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és
lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten
és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket
Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával
jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak,
meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet
feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján
5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés