Higgyetek az Ő prófétáinak - április 2 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 60

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 29. fejezet 1723. nap

A Krisztus és Sátán közötti küzdelemben a Megváltó földi szolgálata során a nagy csaló jelleme lelepleződött. Semmi sem téphette volna ki erősebben a mennyei angyalok és az egész hűséges világegyetem lakóinak szívéből a Sátán iránti szeretetet, mint az, hogy Sátán kegyetlen harcot indított a világ Megváltója ellen.

Kihívóan követelte, hogy Krisztus hódoljon meg előtte. Elbizakodott vakmerőségében felvitte Krisztust a hegycsúcsra és a templom tetejére. Gonosz szándékát elárulta, amikor arra biztatta, hogy ugorjon le a szédítő magasból. Sátán elszánt rosszindulattal helyről-helyre üldözte a Megváltót. Azt sugallta a papoknak és a népnek, hogy utasítsák el szeretetét, és azt kiáltsák: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!". Mindez megdöbbentette és felháborította a világegyetem lakóit.

Sátán késztette arra a világot, hogy tagadja meg Krisztust. A gonoszság fejedelme felhasználta minden képességét és ravaszságát Jézus elpusztítására, mert látta, hogy a Megváltó irgalma és szeretete, könyörülete és szánakozó kedvessége bemutatja a világnak Isten jellemét. Sátán vitatta Isten Fiának minden igényét, és emberek segítségével szenvedéssel és fájdalommal nehezítette a Megváltó életét. Az álbölcselet és hazugság, amellyel Sátán gátolni akarta Jézus munkáját, az engedetlenség fiainak gyűlölete, a kegyetlen vádak a példátlan jóságú élet ellen - mind mélyen gyökerező bosszúszomjból fakadtak. Az irigység és a rosszindulat visszafojtott tüze, a gyűlölet és a bosszúvágy előtört a Golgotán Isten Fia ellen, és az egész menny néma fájdalommal nézte a jelenetet.

Krisztus, miután meghozta nagy áldozatát, felemelkedett a mennybe, de addig nem fogadta el az angyalok imádatát, míg el nem mondta kérését: "Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek" (Jn 17:24). Kimondhatatlan szeretettel és súllyal hangzott a válasz az Atya trónjáról: "Imádják Őt az Istennek minden angyalai! " (Zsid 1: 6). Egyetlen folt sem volt Jézusban. Megalázkodása véget ért. Áldozatát befejezte, és olyan nevet kapott, amely minden név felett áll.

Sátán bűnére nem volt mentség. A hazug és gyilkos őscsaló megmutatta valódi jellemét. Nyilvánvaló volt, hogy ugyanazt a lelkületet tanúsította volna, ha irányíthatta volna a menny lakóit, mint amivel hatalmában tartotta az embereket. Azt állította, hogy Isten törvényének áthágása szabadságot és dicsőséget teremt. De bebizonyosodott, hogy a következmény rabszolgaság és gyalázat.

Lelepleződtek Sátán hazug vádjai, amelyeket Isten jelleme és kormányzása ellen felhozott. Azzal vádolta Istent, hogy csupán a maga dicsőségét keresi, amikor teremtményeitől hódolatot és engedelmességet kíván. Kijelentette, hogy míg a Teremtő mindenki mástól önmegtagadást követel, Ő maga nem gyakorol önmegtagadást, és nem hoz áldozatot. De nyilvánvaló lett, hogy az elbukott és bűnös ember megváltásáért a világegyetem Uralkodója meghozta a legnagyobb áldozatot, amire a szeretet csak képes; mert "Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19). Az is bebizonyosodott, hogy míg Lucifer dicsőség és elsőbbség utáni vágyával kinyitotta az ajtót a bűn előtt, Krisztus - hogy a bűnt megsemmisítse - megalázta magát, és engedelmes volt mindhaláig.

Világossá vált, hogy Isten mennyire iszonyodik a lázadás indítékaitól. Az egész menny láthatta Isten igazságos voltát mind Sátán elítélésében, mind pedig az ember megváltásában. Lucifer kijelentette: ha Isten törvénye változhatatlan, ha a büntetést nem lehet elengedni, akkor minden törvényszegőt örökre ki kell rekeszteni a Teremtő kegyelméből. Azt állította, hogy a bűnös emberiség nem válható meg, ezért az ő jogos zsákmánya. De Krisztus halála olyan érv volt az ember érdekében, amit nem lehetett megdönteni. A törvény büntetése Krisztust érte, ki Istennel egyenlő, az ember pedig magáénak tudhatja Krisztus igaz életét, és töredelmes, alázatos élettel győzhet Sátán halmán, miként Isten Fia győzött. Isten igaz, és megigazítja, azokat akik hisznek Jézusban.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 60

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+60&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+60&version=NT-HU

Az egyik nehéz dolog a 60. zsoltárral kapcsolatban az, hogy számos héber szót más-másképpen fordítanak, ahogy ezt a különféle angol fordítások is bizonyítják. Ez olyan zsoltár, ami kétségbeesett sirámmal kezdődik, és győzelmi kiáltással fejeződik be. Istennel az oldalunkon még a kétségbeesés is győzelemmel végződik.

Dávid az Isten elleni meglepő váddal kezdi: „Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket...” Majd újra: „Megrendítetted ezt az országot, kettészakítottad...” Végül: „A te népeddel nehéz dolgokat láttattál; bódító borral itattál minket.” Isten haragjának bora miatt, amelyet népének adott, tántorogtak, mint a részegek.

Valószínűleg tudod, milyen az, amikor minden elromlik, amikor azt érzed, hogy Isten nincs a közeledben, és az egész világ darabokra hullik. Nem tudjuk, mi volt a kiváltó oka Dávid elgondolásának, hogy Isten visszautasította az Ő népét. De Dávid hangulata változik, ahogyan arról elmélkedik, hogy még mindig Isten irányít, és még mindig hűséges azokhoz, akiket szeret. Az ellenség, aki összetörte Izráelt, Isten nemtetszésének eszköze volt, és most Isten helyreállítja mindazt, ami elromlott, és megjavítja mindazt, amit eltört. Ő a nemzet egyesítője: „Adtál a téged tisztelőknek zászlót, amelyet felemeljenek...” ahogyan a katonák a küzdő bajtársaik bátorítására felemelik a zászlójukat. Amikor az Ő népe még egyszer összegyűlik az Ő igazságának zászlója alá, megszabadítja és megmenti őket.

Dávid imája ez: „Segíts a jobboddal, és hallgass meg minket!” Isten jobbjáról gyakran úgy beszél az Írás, mint a hatalom karjáról, amely védelemül és segítségül szolgál. A mi hűséges Istenünk biztosít minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt, megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10)

Dávid ismerte a szentséges Isten szavát, hogy Izráel földje fölött Isten rendelkezik. Isten fennhatósága alatt vannak azok környező népek is, amelyek sokszor katonai támadást intéztek Izráel ellen. Dávidra és a seregére még jelentős kihívás vár, ha le akarják győzni ellenségeiket. Ha jártál már Izráel földjén, meg fogod érteni Dávid kérdését. „Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kísért el Edomig engem?” Tudja, hogy a lehetetlent csak akkor érhetik el, ha Isten újra velük megy, és ekkor biztos a sikerben: „Istennel győzelmet nyerünk, s Ő tapossa el az ellenfeleinket.”

A dolgok tűnhetnek megoldhatatlannak most a számodra, talán azon is eltöprengsz, hogy Isten veled van-e még, van-e még terve a számodra. De fordulhatsz-e máshová segítségért? Hagyd, hogy a visszautasítás és elhagyatottság érzését felváltsa az a bizonyosság, hogy a személyes harcodban Isten a zászlaja alá hív, és nehéz körülményeid feletted tarja hatalmának jobb kezét. Isten valóságos győzelmi dalt ad a szádba. Elkezdheted énekelni az Ő énekét, mert biztos a győzelem.

Garth Bainbridge

243. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  29. fejezetéhez (március 29 –április 4.).

Még mielőtt szülővé váltam, valaki azt mondta nekem: „Bár ésszerűnek kell lenned, kerüld el az érvelést a gyermekeddel szemben. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd tőle, miért tett valamit, kérdezd azt, hogy megtette-e vagy nem.” Azt tartották fent, hogy ha egy gyermektől azt kérdezzük, miért tett valamit, azzal csak arra ösztönözzük őt, hogy azt gondolja, ha elég jó magyarázattal tud előállni, akkor bármilyen viselkedés ésszerűnek hangozhat és ezáltal megbocsátható. Úgy gondolták, ezzel arra ösztönözzük a gyermekeket, hogy saját maguk felmentésében próbáljanak szakértővé válni, ahelyett, hogy felelősséget vállalnának a tetteikért.

Azt nem tudom, hogy ez jó nevelési tanács volt-e vagy nem, de azt tudom, hogy az emberek már a bűnbeesés óta próbálkoznak mentségek keresésével a bűneikre. Sajnos azonban a kifogások sosem vezetnek jó megoldásra. „A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését.” (A nagy küzdelem, 438. o.) Sátán hosszú évek óta próbálja a felelősséget Istenre kenni, azzal, hogy ilyen vagy olyan magyarázatot kínál. Isten Igéje azonban így szól: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” (Példabeszédek 28:13) Krisztus kegyelmére támaszkodni az egyetlen megoldás a bűn problémájára. Mondd el Neki ma: „Nincs mentségem a bűneimre, de bánom őket, és teljességgel az áldozatodra és a kegyelmedre támaszkodom.”

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba