2020. április 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 19 - VASÁRNAP - Zsoltárok 77


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1740. nap

33. Az első nagy csalás

Sátán már az emberi történelem hajnalán munkába fogott, hogy elámítsa az emberiséget. Aki lázadást indított a mennyben, az egész föld lakosságát maga mellé akarta állítani az Isten kormányzata elleni harcban. A mennyben azt hangoztatta, hogy Isten törvénye zsarnoki, sérti teremtményei érdekeit. Az a tény azonban, hogy Ádám és Éva, míg engedelmeskedett Isten törvényének, tökéletesen boldog volt, cáfolta Sátán állítását. A bűntelen párnak készített otthon láttán Sátán irigykedni kezdett. Elhatározta, hogy elbuktatja az embert, és Istentől elszakítva a maga uralma alá vonja, hogy birtokba vehesse a földet, és a Magasságos vetélytársaként felállíthassa birodalmát.

Ha Sátán megmutatta volna igazi arcát, Ádám és Éva szóba sem állt volna vele, mert Isten felhívta figyelmüket e veszélyes ellenségre. De Sátán rangrejtve dolgozott. Eltitkolta szándékát, hogy biztosabban elérje célját. Megszólította Évát. A kígyót használta fel médiumként, amely kezdetben csodálatosan szép teremtmény volt. "Azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (lMóz 3:1). Ha Éva nem állt volna szóba a kísértővel, elhárította volna a veszélyt. De ő megkockáztatta a vitát, és a csaló csapdájába esett. Így buknak el sokan ma is. Megkérdőjelezik és vitatják Isten kívánalmait, és ahelyett, hogy Isten parancsainak engedelmeskednének, emberi elméletekben hisznek, amelyekkel Sátán csak álcázza cselfogásait.

"Monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, de annak a fának a gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói" (lMóz 3:2-5). Sátán azt állította, hogy olyanok lesznek, mint Isten - bölcsebbek, mint addig voltak, és alkalmasak a lét magasabb szintjére. Éva engedett a kísértésnek, és befolyására Ádám is vétkezett. Mindketten elfogadták, amit a kígyó mondott. Elhitték, hogy Isten másképpen érti azt, amit mondott. Kételkedtek Teremtőjükben. Azt gondolták, hogy korlátozza szabadságukat; hogy törvényének áthágásával nagy bölcsességhez és dicsőséghez juthatnak.

"Amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz" - mondta Isten. És mit tapasztalt Ádám, miután bűnbe esett? Azt, amit Sátán elhitetett vele? Élete dicsőbb lett? Akkor a törvényszegésből valóban nagy áldás fakadt, és Sátán az emberiség jótevőjének bizonyult. Ádám azonban nem ezt tapasztalta. Isten azt mondta, hogy a bűn büntetéseként az ember visszatér a földbe, ahonnan vétetett. "Por vagy te, s ismét porrá leszesz" (lMóz 3:19). Sátán szavai - hogy "megnyilatkoznak a ti szemeitek" - csak egy vonatkozásban bizonyultak igaznak. Az engedetlen Ádám és Éva szemeit Isten megnyitotta, hogy felismerjék oktalanságukat. Most már ismerték a bűnt, és megízlelték a törvényszegés keserű gyümölcsét.

Az Éden közepén volt az élet fája, amely életadó gyümölcsöt termett. Az engedelmes Ádám előtt mindig nyitva állt volna az út ehhez a fához, és Ádám örökké élt volna. De amikor vétkezett, halandó lett, és Isten elzárta az élet fájától. Isten ítélete: "Por vagy te, s ismét porrá leszesz", az élet teljes megsemmisülését jelenti.

A halhatatlanságot, amit Isten az engedelmesség feltételével ígért, a törvényszegő ember eljátszotta. Ádám nem örökíthette át utódaira azt, ami neki sem volt. Az elbukott ember számára semmi remény nem lett volna, ha Isten - Fia odaáldozásával - nem tette volna elérhetővé a halhatatlanságot. Míg "a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek", Krisztus "világosságra hozta ...az életet és halhatatlanságot az evangélium által" (Róm 5:12; 2Tim 1:10). Az ember egyedül Krisztus által lehet halhatatlan. Jézus mondta: "Aki hisz a Fiúban, örök, élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet" (Jn 3:36). Mindenki részesülhet ebben a felbecsülhetetlen áldásban, ha teljesíti a feltételeket. Mindazok, "akik a jó cselekedetekben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek", elnyerik az "örök élet"-et (Róm 2:7).

Csak a nagy csaló ígérte Ádámnak, hogy az engedetlenség nyomán élet fakad. A kígyó kijelentése, amit Évának az Édenben tett - "bizony nem haltok meg" -, volt az első prédikáció a lélek halhatatlanságáról. Ezt a kijelentést, amely kizárólag Sátán tekintélyén alapszik, visszhangozzák a keresztény világ szószékeiről, és az emberiség többsége éppoly szívesen fogadja, mint annak idején ősszüleink. Isten ítéletét - "amely lélek vétkezik, annak kell meghalni" (Ez 18:20) - így magyarázzák: amely lélek vétkezik, nem fog meghalni, hanem örökké él. Lehetetlen nem csodálkoznunk azon a furcsa elvakultságon, amely az embert hiszékennyé teszi Sátán szavai iránt, és hitetlenné Isten szavaival szemben.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 77

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Sokféle szomorú jellemzője van az önsajnálatnak. Az egyik, hogy senki más nem tud róla. Az önsajnálat csendben felemészt bennünket. Szabadjára engedve, súlyos kárt okozhat nekünk, sokkal nagyobbat, mint maga az esemény, ami kiváltotta.

Figyeljük meg Illés példáját! Isten óriási támogatást nyújtott a prófétának, ahogy együtt megtizedelték a Baál-kultuszt a hamis prófétáival együtt, és az egész Izráelt visszavezették Istenhez. Úgy tűnt, Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Mégis, órákon belül a bátor próféta elmenekült egyetlen asszony elől. Képzeljük csak el, hogy milyen hatással volt ez azokra, akik éppen akkor tértek vissza Illés hatalmas Istenéhez! Nem tudhatjuk meg, hogy milyen messzire futott volna a próféta a pusztaságban, és mikor tért volna vissza, ha egyáltalán visszatért volna, Isten közbeavatkozása nélkül.

Az a baj az önsajnálattal, hogy soha nem javít a helyzetünkön. Valójában károsíthatja az egészségünket, depressziót és feszültséget okozva.

A zsoltár első tíz versében szerzőnk elmerül az önsajnálatban, több mint tízszer alkalmazva az „én”, „engem’’, „magam” kifejezést. Szerencsére az utolsó néhány „én” kirángatja őt a sajnálkozásból. Istenre irányul a figyelme, és lehangoltsága elmúlik. Isten művein elmélkedve, elfeledkezik a saját jelentéktelen problémájáról.

Gordon Christo

246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   33. fejezetéhez (április 19-25.).

Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti fel.

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)

Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján 5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: