Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1741. nap
Ha az ember a bűneset után hozzáférhetett volna az élet
fájához, akkor örökké élt volna, és ezzel a bűnt halhatatlanná tette volna. De
villogó pallosú kérubok őrizték "az élet fájának útját" (lMóz 3:24),
és Ádám családjának egyetlen tagja sem juthatott el az élet fájához, és nem
ehetett az életadó gyümölcsből. Ezért nincs egyetlen halhatatlan bűnös sem.
A bukás után Sátán megparancsolta angyalainak, hogy különös
igyekezettel terjesszék el az ember természetes halhatatlanságának tanát. E
tévedés elfogadóival hitessék el, hogy a bűnös örökké fog élni és szenvedni. A
sötétség fejedelme most eszközei útján bosszúálló zsarnoknak tünteti fel
Istent, aki a pokolba taszítja mindazokat, akikkel nincs megelégedve, és örökké
érezteti velük haragját. És míg a bűnösök kimondhatatlanul szenvednek és
gyötrődnek az örök lángokban, Teremtőjük megelégedéssel tekint le rájuk.
Sátán tehát saját tulajdonságaival ruházza fel az emberiség
Teremtőjét és Jótevőjét. A kegyetlenség sátáni tulajdonság. Isten a szeretet;
és mindaz, amit Ő teremtett, tiszta, szent és szép volt, amíg az első nagy
lázadó meg nem honosította a bűnt. Sátán az az ellenség, aki az embert bűnre
kísérti, és azután, ha teheti, elpusztítja. Ha pedig már biztos abban, hogy az
áldozat az övé, ujjong a pusztulás miatt, amit ő okozott. Ha tehetné, az egész
emberiséget hálójába fogná. Ha Isten nem lépett volna közbe, Ádám egyetlen fia,
egyetlen leánya sem menekülne meg.
Sátán ma is úgy próbálja legyőzni az embert, mint annak
idején ősszüleinket - a Teremtő iránti bizalom megrendítésével; azzal, hogy
kételyt kelt benne Isten bölcs kormányzásával és törvényei igazságosságával
szemben. Sátán és megbízottai, hogy igazolják saját rosszindulatukat és
lázadásukat, Istent még önmaguknál is rosszabbnak tüntetik fel. A nagy csaló a
benne rejlő iszonyú kegyetlenséget mennyei Atyánkra próbálja áthárítani. Azt a
látszatot akarja kelteni, hogy nagy igazságtalanság történt vele, amikor Isten
azért űzte ki a mennyből, mert nem akart meghódolni egy ilyen igazságtalan
uralkodó előtt. Elhíreszteli a világnak, hogy micsoda szabadságot élvezhetnének
az ő elnéző uralma alatt, ellentétben azzal a szolgasággal, amelyet Jahve
szigorú törvényei kényszerítenek rájuk. Így téríti le az embereket az Isten
iránti engedelmesség útjáról.
Mennyire ellentétben áll a szeretettel, az irgalommal, sőt
az igazságérzetünkkel is az a tanítás, hogy a gonosz halottak az örökké égő
pokol kénköves tüzében kínlódnak; hogy egy rövid földi élet bűneiért addig kell
gyötrődniük, ameddig Isten létezik. Ezt a dogmát mégis világszerte tanítják, és
most is helye van sok keresztény hitvallásban. Egy nagy tudású teológia doktor
ezt mondta: "A pokol gyötrelmének látványa mindig külön örömet fog
jelenteni a szenteknek. Amikor látják mások, hozzájuk hasonló természettel és
körülmények között született lények gyötrelmét és a saját dicső állapotukat, tudatosul
bennük, hogy milyen boldogok. " Egy másik így szólt: "Míg a harag
edényei az elkárhoztató rendelkezés végrehajtását örökre szenvedik, kínlódásuk
füstje örökre felszáll az irgalom edényeinek szeme láttára, akik, ahelyett,
hogy együtt szenvednének e szerencsétlenekkel, ezt mondják: Ámen, halleluja!
Dicsőség az Úrnak! "
A Bibliának melyik lapján lehet ilyen tanítást olvasni?
Vajon a megváltottakból a mennyben kihal minden szánakozó és könyörülő érzés,
sőt még az emberség is? Felváltja ezeket az érzéseket a sztoikusok közömbössége
és a barbárok kegyetlensége? Ó, nem! Isten Könyve nem ezt tanítja. Akik a fent
idézett szemléletet hirdetik, lehetnek tanult, sőt becsületes emberek, de Sátán
álbölcseletének becsapottjai. Sátán félreérteti velük a Szentírás súlyos
kijelentéseit. Keserűséget és rosszindulatot olvastat ki belőlük, ami rá
jellemző, nem pedig Teremtőnkre. "Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy
nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról,
és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Hiszen miért halnátok
meg?" (Ez 33:11)
Milyen haszna van Istennek abból, ha azt valljuk, hogy
örömmel nézi a szakadatlan gyötrelmet; hogy élvezettel hallgatja a szenvedő
teremtményei nyögését, sikoltozását és átkozódását, akiket a pokol tüzében
tart? Hallhatja-e vajon a végtelen Szeretet e rettenetes hangokat kedves
zenének? Micsoda rettenetes istenkáromlás az az állítás, hogy a gonoszok örökké
tartó szenvedésével Isten kifejezi a bűnnel, a világegyetem békéjét és rendjét
megrontó veszedelemmel szembeni gyűlöletét! Ha Isten gyűlöli a bűnt, akkor
miért állandósítja!? Mert e teológusok tanításai szerint a kegyelem reménye
nélküli állandó gyötrelem dühbe hozza a bűn nyomorult áldozatait, és minthogy
dühüket átkozódásban és istenkáromlásban fejezik ki, így egyre fokozzák
bűnösségük terhét. Isten dicsőségét nem öregbíti a meg nem szűnő korszakokon át
állandóan növekvő bűn.
Az emberi agy képtelen felmérni, hogy mennyi bajt okozott
az örök gyötrelemről szóló tévtanítás. A Biblia vallását, amely tele van
szeretettel, jósággal és részvéttel, beárnyékolja a babona, és körülveszi a
félelem. Ha meggondoljuk, hogy Sátán milyen hamis színekkel festi meg Isten
jellemét, csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek a mi irgalmas Teremtőnket
rettegik, sőt gyűlölik? Azok az ijesztő nézetek, amelyek Istenről világszerte a
szószékeken hangoznak el, emberek ezreit, sőt millióit teszik kételkedővé és
hitetlenné.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
78
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A nemzeti himnusz
hazafias érzelmeket ébreszt bennünk. Nem kell ehhez fúvószenekar vagy éneklő
tömeg, habár a fennkölt zene sokat segít. A nemzeti himnusz szavai magasztalják
az országot, annak nagyságára és dicsőségére emlékeztetnek. Szokatlan volna, ha
a himnuszban az ország kudarcai szerepelnének. Ez a himnusz szándékával
ellentétes hatást váltana ki.
Azonban a 78. zsoltár
pontosan ezt teszi. Még szokatlanabb, hogy Izráel kudarcait szembeállítja Isten
csodálatos cselekedeteivel, hogy újra és újra megszabadítja őket. Miután átkeltek
a Vörös-tengeren, és Isten vizet fakasztott a sziklából, ők nemhogy hálásak
lettek volna, hanem minduntalan csak zúgolódtak. Amikor Isten mannával látta el
őket, ők hús után vágyakoztak. A hatalmas mennyiségű fürj elfogyasztása után
sok ember meghalt, vagy beteg lett. De Isten irgalmas volt, és megbocsátott
nekik többször is.
Ez a zsoltár egy
nemzeti himnusz, amely Észak-Izrael elvetését és Júda kiválasztását énekli meg.
A zeneszerző azonban nem számított Júda esetleges elvetésére is. Soha ne
legyünk büszkék arra, hogy Isten választottai vagyunk, mert az, hogy választott
nép vagyunk, hogy a maradék egyház részei vagyunk, a hűségünktől függ. Isten
nem hagy el minket, hanem sajnos, mi vagyunk azok, akik elhagyjuk Őt.
Gordon Christo
246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
33. fejezetéhez (április 19-25.).
Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat
a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink
bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek
halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles
eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára
vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti
fel.
„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy
tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső
nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik
azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a
tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint
az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)
Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy
mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban
való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és
lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten
és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket
Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával
jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak,
meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet
feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján
5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés