Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 30. fejezet 1726. nap
30.
"Ellenségeskedést szerzek..."
"Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony
között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig
annak sarkát mardosod" (lMóz 3:15). Az ember bukása után a Sátánra
kimondott isteni ítélet szintén prófécia volt, amely az idők végéig átfogta a
századokat, és előre jelezte, hogy a nagy küzdelemben a föld minden népe részt
fog venni.
Isten kijelentette: "Ellenségeskedést szerzek".
Ez az ellenségeskedés nem természetes. Amikor az ember áthágta Isten törvényét,
természete gonosz lett, és Sátán befolyása alá került, nem pedig ellentétbe
vele. A bűnös ember és a bűn szerzője között nem természetszerű az ellenségeskedés.
A hitehagyás mindkettőt gonosszá tette. A pártütő sohasem nyugszik, kivéve ha
megértést és támogatást kap azoktól, akiket rá tud venni példája követésére. A
bukott angyalok és a gonosz emberek egymás elkeseredett bajtársai lettek. Ha
Isten nem lépett volna különös módon közbe, Sátán és az ember szövetséget
kötött volna a Menny ellen; és a Sátán elleni ellenségeskedés helyett az egész
emberi család Isten ellen lázadt volna.
Sátán nemcsak az angyalokat lázította fel, hanem az embert
is bűnre csábította, hogy a Menny elleni harcában társakra találjon. Ami a
Krisztussal szembeni gyűlöletet illeti, közte és a bukott angyalok között nem
volt semmi ellentét. Míg minden másban viszálykodtak, a világegyetem Urának
tekintélyét közös erővel támadták. De amikor Isten meghirdette a Sátán és az
asszony - az ő magva és az asszony magva - közötti ellenségeskedést, Sátán
tudta, hogy az emberi természetet nem fertőzheti zavartalanul; tudta, hogy az
ember képes lesz hatalmának ellenállni.
Sátán ellenségeskedése azért lobbant fel az emberiség
ellen, mert Isten szeretete és irgalma Krisztus által az ember felé fordul.
Sátán szeretné meghiúsítani Isten tervét, az ember megváltását; szeretné
meggyalázni Istent kezemunkája eltorzításával és bemocskolásával; fájdalmat
akar okozni a mennyben; és be akarja tölteni a földet jajjal és nyomorúsággal.
E bajoknak pedig az az oka - mondja -, hogy Isten embert teremtett.
Az ember lelkébe plántált krisztusi kegyelem támaszt
ellenségeskedést Sátán ellen. E megtérítő kegyelem és megújító erő nélkül az
ember örökre Sátán foglya maradna; olyan szolga, aki mindig készségesen
teljesíti Sátán parancsát. De a lélek új alapelve harcot támaszt ott, ahol
korábban béke volt. A Krisztustól kapott erő teszi képessé az embert arra, hogy
a zsarnokot és a bitorlót elutasítsa. Azok, akik nem szeretik a bűnt, hanem
gyűlölik, akik ellenzik és legyőzik azokat az indulatokat, amelyek fogva
tartják őket, olyan erő birtokában vannak, amely kizárólag felülről származik.
A krisztusi és a sátáni lelkület közti ellenségeskedésről
megdöbbentő bizonyságot tett a világ Jézus fogadásakor. Nem annyira az a tény
késztette a zsidókat Jézus elvetésére, hogy a Megváltó világi gazdagság, pompa
és ragyogás nélkül jelent meg. Hiszen látták, hogy olyan hatalma van, ami
ellensúlyozza e külső értékek hiányát. Krisztus tisztasága és szentsége hívta
ki a gonoszok gyűlöletét. Önmegtagadó, bűntelen, szent élete a büszke, érzéki
néppel szemben állandó rosszallás volt. Ez váltott ki ellenségeskedést Isten
Fia ellen. Sátán és a gonosz angyalok összefogtak a gonosz emberekkel. A
hitehagyás minden súlya az igazság védelmezőjére nehezedett.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
63
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dávid, hiába Isten
felkentje, mégis földönfutó, és Saul dühének céltáblája lett. A zavar és az
erős felindulások idején, miközben Saul vadászott rá Júda vidékein, Dávid
elhatározta, hogy a Mindenhatóban fog bízni. Kifejezte vágyát Isten iránt, és
nem esett kétségbe. Elégedett volt Istennel kötött szövetségével, mivel tudta,
hogy Ő nem fogja elárulni. Elfogadta Isten iránymutatását, ahelyett, hogy
félelemben és bizonytalanságban élt volna.
Dávid mélyebb tapasztalatra vágyott Istennel. Úgy gondolta, nem elég a jelenlegi kapcsolat szintje. Összehasonlította a vágyát azzal a szomjúsággal, amit a legsúlyosabb aszály idején érzett, mikor a föld száraz és repedezett volt a csapadékmentes időszaknak köszönhetően. Felismerte, még jóval azelőtt, hogy Jézus a Földön járt volna, hogy ez az a szomjúság, amit csak az Élő Víz tud kioltani. Dávid elégedett volt az Istennel kötött szövetségével, és emlékezett azokra az időkre, mikor mélységesen érezte Isten jelenlétét és erejét. Isten kinyilatkoztatására vágyott újra. Az Isten iránti tiszteletét és nagyrabecsülését szenvedélyesen fejezte ki, ahogy nagyobbbra értékelte Isten szeretetét és kedvességét magánál az életnél (5. vers). Dávid mély szeretetén és Isten iránt érzett tiszteletén kívül kijelenti, hogy örökké dicsérni fogja Őt. Tapasztalatból beszél, mikor az Istennel kötött szövetségét mutatja be, és biztos annak beteljesülésében. Tény, hogy Dávid elégedett volt az Istennel alkotott közösségével akár csatában, akár otthon volt. Bármilyen időpont jó volt Dávidnak, mivel megtapasztalta Isten védő kezét minden formában az évek alatt. Sőt, most felismerte, hogy mindent Istennek, egyedül Istennek köszönhetett, és tudatosította magában az Ő segítségét, menedékét, törődését. Ebben az örömteli állapotban elűzte a bizonytalanságot, és helyette Isten végső megoldása mellett döntött. Dávid helyesen jósolja meg, hogy Isten végül uralkodni fog. Dávid annyi mindenért imádkozhatott volna, de ebben a csodálatos formában, ahogy a zsoltár szól Istenhez, Dávid szíve egyszerűen csak túlcsordul áhítattal és hálával.
Dávid mélyebb tapasztalatra vágyott Istennel. Úgy gondolta, nem elég a jelenlegi kapcsolat szintje. Összehasonlította a vágyát azzal a szomjúsággal, amit a legsúlyosabb aszály idején érzett, mikor a föld száraz és repedezett volt a csapadékmentes időszaknak köszönhetően. Felismerte, még jóval azelőtt, hogy Jézus a Földön járt volna, hogy ez az a szomjúság, amit csak az Élő Víz tud kioltani. Dávid elégedett volt az Istennel kötött szövetségével, és emlékezett azokra az időkre, mikor mélységesen érezte Isten jelenlétét és erejét. Isten kinyilatkoztatására vágyott újra. Az Isten iránti tiszteletét és nagyrabecsülését szenvedélyesen fejezte ki, ahogy nagyobbbra értékelte Isten szeretetét és kedvességét magánál az életnél (5. vers). Dávid mély szeretetén és Isten iránt érzett tiszteletén kívül kijelenti, hogy örökké dicsérni fogja Őt. Tapasztalatból beszél, mikor az Istennel kötött szövetségét mutatja be, és biztos annak beteljesülésében. Tény, hogy Dávid elégedett volt az Istennel alkotott közösségével akár csatában, akár otthon volt. Bármilyen időpont jó volt Dávidnak, mivel megtapasztalta Isten védő kezét minden formában az évek alatt. Sőt, most felismerte, hogy mindent Istennek, egyedül Istennek köszönhetett, és tudatosította magában az Ő segítségét, menedékét, törődését. Ebben az örömteli állapotban elűzte a bizonytalanságot, és helyette Isten végső megoldása mellett döntött. Dávid helyesen jósolja meg, hogy Isten végül uralkodni fog. Dávid annyi mindenért imádkozhatott volna, de ebben a csodálatos formában, ahogy a zsoltár szól Istenhez, Dávid szíve egyszerűen csak túlcsordul áhítattal és hálával.
A naponkénti problémák
közepette céltudatosan vágyakozunk Isten után, vagy a kétségbeesésünket akarjuk
csökkenteni? Mikor nem válaszol, élvezzük a vele való közösség melegét, vagy
elhagyatottnak érezzük magunkat? Amikor több dologgal is küzdünk, amit az
ellenség utunkba hoz, tudunk-e teljes szívvel bízni Isten megoldásában? Ha
megengedjük neki, hogy elmélyítse a kapcsolatunkat, akkor Ő átformál. Kialakul
bennünk az érzelmi vágyakozás felé, nem csak válaszokat és megoldásokat várunk
el tőle. Egyre inkább vágyunk utána és a vele való közösségre, sokkal jobban,
mint bármi másra — és ezt a vágyat sohasem fogja teljes elégedettség felváltani
itt a földön. Nem csak arról szól már a történet, hogy kéréseinket, ügyeinket a
Teherhordozó, a Segítő elé visszük a szükség idején, hanem arról is, hogy a
szükségleteink helyzetünktől függően változnak.
Szerető Istenünk, azért imádkozunk, hogy jobban megismerhessünk téged a pillanatnyi helyzetünkön keresztül, legyen az akár bánat, veszteség, betegség, vagy különböző próbák. Nem csak azért imádkozunk, hogy lépj közbe az életünkben, és segíts, hanem, hogy tanulhassunk rólad minden helyzetben. Ámen.
Stephanie Sheehan
244. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
30-31. fejezeteihez
(április 5-11.).
Amióta a bűn megjelent a világunkban, sátán
egyik legrosszabb becsapása az, hogy az embert ember ellen fordítja. Ábel
halála óta a stratégiája nagy méreteket öltött, és rengeteg vérontással járó
háborúkat eredményezett. Ugyanakkor a gonoszsága nem korlátozódik arra, hogy
fizikai erőszakkal vagy erkölcsi lealacsonyodással járó tettekre buzdítja az
embereket. Oda összpontosít, ahova a haragja irányul: Isten népének sorai közé.
Azok, akik Krisztus kegyelme által úgy döntenek,
hogy új életben járnak, az ellenállás és heves üldöztetés útjára kerülnek.
Emlékezzetek azonban arra, hogy „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk”
(Efézus 6:12) hanem sátán és az ő angyalai ellen.
Mindazok, akik arra jelentkeznek, hogy Krisztus
és az ő követői iskolájában legyenek tanítványok, kiváltják az ördög és az ő
ügynökeinek gyűlöletét, legyenek akár hithű keresztények, akár nem
keresztények. Mint a zarándokok, akik hazafelé tartanak, ők is ki lesznek téve
a viszályoknak, irigységnek és rágalmazásoknak. Némelyik ellenség udvariasságot
és előzékenységet mutat, és az elragadó álruhájában még nagyobb fenyegetést
jelent. Ennek azonban nem szabad megijesztenie vagy elbátortalanítania Isten
gyermekeit, hiszen ahogyan Krisztus győzött, ők is győzhetnek.
Tükröződjön hát vissza Jézus győzelme az
életünkben, eloszlatván a bűn sötétségének felhőit, és elűzetvén annak létrehozóját.
Őrködjünk és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés