Higgyetek az Ő prófétáinak - április 5 - VASÁRNAP - Zsoltárok 63

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 30. fejezet 1726. nap

30. "Ellenségeskedést szerzek..."

"Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (lMóz 3:15). Az ember bukása után a Sátánra kimondott isteni ítélet szintén prófécia volt, amely az idők végéig átfogta a századokat, és előre jelezte, hogy a nagy küzdelemben a föld minden népe részt fog venni.

Isten kijelentette: "Ellenségeskedést szerzek". Ez az ellenségeskedés nem természetes. Amikor az ember áthágta Isten törvényét, természete gonosz lett, és Sátán befolyása alá került, nem pedig ellentétbe vele. A bűnös ember és a bűn szerzője között nem természetszerű az ellenségeskedés. A hitehagyás mindkettőt gonosszá tette. A pártütő sohasem nyugszik, kivéve ha megértést és támogatást kap azoktól, akiket rá tud venni példája követésére. A bukott angyalok és a gonosz emberek egymás elkeseredett bajtársai lettek. Ha Isten nem lépett volna különös módon közbe, Sátán és az ember szövetséget kötött volna a Menny ellen; és a Sátán elleni ellenségeskedés helyett az egész emberi család Isten ellen lázadt volna.

Sátán nemcsak az angyalokat lázította fel, hanem az embert is bűnre csábította, hogy a Menny elleni harcában társakra találjon. Ami a Krisztussal szembeni gyűlöletet illeti, közte és a bukott angyalok között nem volt semmi ellentét. Míg minden másban viszálykodtak, a világegyetem Urának tekintélyét közös erővel támadták. De amikor Isten meghirdette a Sátán és az asszony - az ő magva és az asszony magva - közötti ellenségeskedést, Sátán tudta, hogy az emberi természetet nem fertőzheti zavartalanul; tudta, hogy az ember képes lesz hatalmának ellenállni.

Sátán ellenségeskedése azért lobbant fel az emberiség ellen, mert Isten szeretete és irgalma Krisztus által az ember felé fordul. Sátán szeretné meghiúsítani Isten tervét, az ember megváltását; szeretné meggyalázni Istent kezemunkája eltorzításával és bemocskolásával; fájdalmat akar okozni a mennyben; és be akarja tölteni a földet jajjal és nyomorúsággal. E bajoknak pedig az az oka - mondja -, hogy Isten embert teremtett.

Az ember lelkébe plántált krisztusi kegyelem támaszt ellenségeskedést Sátán ellen. E megtérítő kegyelem és megújító erő nélkül az ember örökre Sátán foglya maradna; olyan szolga, aki mindig készségesen teljesíti Sátán parancsát. De a lélek új alapelve harcot támaszt ott, ahol korábban béke volt. A Krisztustól kapott erő teszi képessé az embert arra, hogy a zsarnokot és a bitorlót elutasítsa. Azok, akik nem szeretik a bűnt, hanem gyűlölik, akik ellenzik és legyőzik azokat az indulatokat, amelyek fogva tartják őket, olyan erő birtokában vannak, amely kizárólag felülről származik.

A krisztusi és a sátáni lelkület közti ellenségeskedésről megdöbbentő bizonyságot tett a világ Jézus fogadásakor. Nem annyira az a tény késztette a zsidókat Jézus elvetésére, hogy a Megváltó világi gazdagság, pompa és ragyogás nélkül jelent meg. Hiszen látták, hogy olyan hatalma van, ami ellensúlyozza e külső értékek hiányát. Krisztus tisztasága és szentsége hívta ki a gonoszok gyűlöletét. Önmegtagadó, bűntelen, szent élete a büszke, érzéki néppel szemben állandó rosszallás volt. Ez váltott ki ellenségeskedést Isten Fia ellen. Sátán és a gonosz angyalok összefogtak a gonosz emberekkel. A hitehagyás minden súlya az igazság védelmezőjére nehezedett.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 63

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+63&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+63&version=NT-HU

Dávid, hiába Isten felkentje, mégis földönfutó, és Saul dühének céltáblája lett. A zavar és az erős felindulások idején, miközben Saul vadászott rá Júda vidékein, Dávid elhatározta, hogy a Mindenhatóban fog bízni. Kifejezte vágyát Isten iránt, és nem esett kétségbe. Elégedett volt Istennel kötött szövetségével, mivel tudta, hogy Ő nem fogja elárulni. Elfogadta Isten iránymutatását, ahelyett, hogy félelemben és bizonytalanságban élt volna.

Dávid mélyebb tapasztalatra vágyott Istennel. Úgy gondolta, nem elég a jelenlegi kapcsolat szintje. Összehasonlította a vágyát azzal a szomjúsággal, amit a legsúlyosabb aszály idején érzett, mikor a föld száraz és repedezett volt a csapadékmentes időszaknak köszönhetően. Felismerte, még jóval azelőtt, hogy Jézus a Földön járt volna, hogy ez az a szomjúság, amit csak az Élő Víz tud kioltani. Dávid elégedett volt az Istennel kötött szövetségével, és emlékezett azokra az időkre, mikor mélységesen érezte Isten jelenlétét és erejét. Isten kinyilatkoztatására vágyott újra. Az Isten iránti tiszteletét és nagyrabecsülését szenvedélyesen fejezte ki, ahogy nagyobbbra értékelte Isten szeretetét és kedvességét magánál az életnél (5. vers). Dávid mély szeretetén és Isten iránt érzett tiszteletén kívül kijelenti, hogy örökké dicsérni fogja Őt. Tapasztalatból beszél, mikor az Istennel kötött szövetségét mutatja be, és biztos annak beteljesülésében. Tény, hogy Dávid elégedett volt az Istennel alkotott közösségével akár csatában, akár otthon volt. Bármilyen időpont jó volt Dávidnak, mivel megtapasztalta Isten védő kezét minden formában az évek alatt. Sőt, most felismerte, hogy mindent Istennek, egyedül Istennek köszönhetett, és tudatosította magában az Ő segítségét, menedékét, törődését. Ebben az örömteli állapotban elűzte a bizonytalanságot, és helyette Isten végső megoldása mellett döntött. Dávid helyesen jósolja meg, hogy Isten végül uralkodni fog. Dávid annyi mindenért imádkozhatott volna, de ebben a csodálatos formában, ahogy a zsoltár szól Istenhez, Dávid szíve egyszerűen csak túlcsordul áhítattal és hálával.

A naponkénti problémák közepette céltudatosan vágyakozunk Isten után, vagy a kétségbeesésünket akarjuk csökkenteni? Mikor nem válaszol, élvezzük a vele való közösség melegét, vagy elhagyatottnak érezzük magunkat? Amikor több dologgal is küzdünk, amit az ellenség utunkba hoz, tudunk-e teljes szívvel bízni Isten megoldásában? Ha megengedjük neki, hogy elmélyítse a kapcsolatunkat, akkor Ő átformál. Kialakul bennünk az érzelmi vágyakozás felé, nem csak válaszokat és megoldásokat várunk el tőle. Egyre inkább vágyunk utána és a vele való közösségre, sokkal jobban, mint bármi másra — és ezt a vágyat sohasem fogja teljes elégedettség felváltani itt a földön. Nem csak arról szól már a történet, hogy kéréseinket, ügyeinket a Teherhordozó, a Segítő elé visszük a szükség idején, hanem arról is, hogy a szükségleteink helyzetünktől függően változnak.

Szerető Istenünk, azért imádkozunk, hogy jobban megismerhessünk téged a pillanatnyi helyzetünkön keresztül, legyen az akár bánat, veszteség, betegség, vagy különböző próbák. Nem csak azért imádkozunk, hogy lépj közbe az  életünkben, és segíts, hanem, hogy tanulhassunk rólad minden helyzetben. Ámen.

Stephanie Sheehan

244. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  30-31. fejezeteihez (április 5-11.).

Amióta a bűn megjelent a világunkban, sátán egyik legrosszabb becsapása az, hogy az embert ember ellen fordítja. Ábel halála óta a stratégiája nagy méreteket öltött, és rengeteg vérontással járó háborúkat eredményezett. Ugyanakkor a gonoszsága nem korlátozódik arra, hogy fizikai erőszakkal vagy erkölcsi lealacsonyodással járó tettekre buzdítja az embereket. Oda összpontosít, ahova a haragja irányul: Isten népének sorai közé.

Azok, akik Krisztus kegyelme által úgy döntenek, hogy új életben járnak, az ellenállás és heves üldöztetés útjára kerülnek. Emlékezzetek azonban arra, hogy „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk” (Efézus 6:12) hanem sátán és az ő angyalai ellen.

Mindazok, akik arra jelentkeznek, hogy Krisztus és az ő követői iskolájában legyenek tanítványok, kiváltják az ördög és az ő ügynökeinek gyűlöletét, legyenek akár hithű keresztények, akár nem keresztények. Mint a zarándokok, akik hazafelé tartanak, ők is ki lesznek téve a viszályoknak, irigységnek és rágalmazásoknak. Némelyik ellenség udvariasságot és előzékenységet mutat, és az elragadó álruhájában még nagyobb fenyegetést jelent. Ennek azonban nem szabad megijesztenie vagy elbátortalanítania Isten gyermekeit, hiszen ahogyan Krisztus győzött, ők is győzhetnek.

Tükröződjön hát vissza Jézus győzelme az életünkben, eloszlatván a bűn sötétségének felhőit, és elűzetvén annak létrehozóját. Őrködjünk és imádkozzunk!

Rosana Barros

Brazília

Fordította Gősi Csaba