Higgyetek az Ő prófétáinak - április 11 - VASÁRNAP - Zakariás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 

Olvasmány – E.G. White Az imádság 1. fejezet 2096. nap

 

2. fejezet (1. rész) – AZ IMÁDSÁG SZÜKSÉGLETE

Az ima ugyanolyan fontos az élet számára, mint a mindennapi táplálék. – A mindennapi ima annyira lényeges a kegyelemben valónövekedéshez és a lelki élethez, mint a mindennapi táplálék testünk fenntartásához. Szokjunk hozzá, hogy gyakran emelkedjünk gondolatban Istenhez. Ha gondolataink elterelődnek, vissza kell hoznunk őket. Kitartó igyekezettel, szokás folytán idővel ez könnyűvé válik. Egyetlen pillanatra sem lehetünk biztonságban, ha Krisztustól elkülönültünk. Krisztus velünk van, ügyel minden léptünkre, de csak akkor, ha megtartjuk az általa elénkbe szabott feltételeiket. – Üzenet az ifj úságnak, 115. o.

Az imádkozás lelki szükségletünk. – Habár Krisztus megígérte tanítványainak, hogy megkapják a Szentlelket, ez nem írta felül az imádkozás szükségességét. Sokkal kitartóbban imádkoztak, mint azelőtt. Azoknak, akik részt vesznek az emberiség Jézus második eljövetelére történő felkészítésének munkájában, továbbra is lelkesen imádkozniuk kell. – Az evangélium szolgái, 371. o.

A tanítványok azonban nem vették szívükre Uruk ismételt fi gyelmeztetését:

„Vigyázzatok és imádkozzatok!” (Mt 26:41) Először nagyon zavarba jöttek, amikor meglátták Mesterüket, aki rendszerint higgadt és méltósággal felruházott volt, hogy miként küzd most felfoghatatlanul nagy szomorúságával. A tanítványok még imádkoztak, amikor meghallották a szenvedő Krisztus hangos kiáltását. Nem az volt a szándékuk, hogy elhagyják az Urat, de úgy látszott, hogy a rémület megbénította őket. Ettől a bénultságtól csak úgy szabadulhattak volna meg, ha imában állandóan összeköttetésben maradtak volna Istennel. Nem fogták fel, hogy éberség, vigyázás és komoly imádkozás szükséges ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a kísértésnek. – Jézus élete, 688. o.

A tanítványok Gecsemáné-kerti tapasztalata értékes tanulságot közvetít Isten napjainkban élő népe számára… A tanítványokban nem tudatosult az imában tanúsított éberség és kitartás szükségessége. Sokan ma is ugyanúgy alszanak, mint akkor a tanítványok. Nem őrködnek és nem imádkoznak azért, hogy ellenállhassanak a kísértéseknek. Olvassuk el gyakran és fi gyelmesen Isten Igéjének azon paszszusait, amelyek az utolsó időben élőkre leselkedő veszélyeket mutatják be. – In Heavenly Places, 97. o.

Az ima a lélek lélegzetvétele. – Az ima létszükséglet, ez a lélek élete. A családi és közösségi imának is megvan a maga szerepe, de az Istennel ápolt személyes, bensőséges imakapcsolat az, amely életben tartja a lelket. – Előtted az élet, 258. o.

Az ima fontos lelki egészségünk szempontjából. – Naponta többször szakítsunk időt az imádkozásra és az ige tanulmányozására, még ha csupán egy-egy bibliaszöveg megtanulásáról is van szó. Értékes percek ezek, lényegesek a lélek életben maradásához. Az evangéliumi munka különböző érdekeltségei imacéljaink lehetnek, elmélkedéseink alapját képezhetik. Az Istennel való közösség nagyon fontos a lelki élet egészségét tekintve, és csakis ez által nyerhetjük el azt a bölcsességet és helyes ítélőképességet, amely olyannyira fontos mindennapi feladataink végzésében. – Bizonyságtételek 4. kötet, 459. o.

Krisztus példája által láthatjuk, hogy szükségünk van imára. – Ha tudatára ébrednének Isten iránti felelősségüknek, a figyelmeztető üzeneteket hirdetők megértenék az ima fontosságát. Amikor a városokat az éjféli álom csöndje lepte be, és minden ember a maga otthonában volt már, Krisztus, a mi példaképünk, félrevonult az Olajfák hegyére, ahol a fák lombjai alatt az egész éjszakát imádkozással töltötte. Aki sosem vétkezett, aki az áldások kincsestára volt, akinek mennyei áldást szóló hangját hallották a megrémült tanítványok a tajtékzó tengeren, az éjszaka negyedik órájában, és akinek a szava még a holtakat is feltámasztotta, ugyanaz a Jézus volt, aki kitartóan, könnyek között imádkozott. Nem saját magáért fohászkodott, hanem azokért, akiket üdvözíteni e földre jött. Amikor az ember helyetteseként imádkozott, erőt kérvén a mennyei Atyától, azonosult az emberi szenvedéssel, és példát mutatott az embereknek arra vonatkozóan, hogy mennyire fontos az imádkozás.

Természetét nem sározta be egyetlen bűn sem. Mégis, az ember Fia minőségében imáival megkereste az Atyát, rámutatván arra, hogy az emberi természetnek elengedhetetlen szüksége van a menynyei támaszra, amelyet meg is kap, hogy kötelessége elvégzéséhez és a megpróbáltatásokon való felülkerekedéshez megerősödjék. Az élet hercegeként rendelkezett Isten erejével, és népe érdekében győzedelmeskedett. Üdvözítőnk imádkozott azokért, akik nem érezték szükségesnek az imádkozást, és sírt azokért, akik nem érezték a könnyek szükségét, most Isten királyi széke előtt áll, hogy fogadja és az Atyának bemutassa azok kérését, akikért a földön fohászkodott. Kövessük Krisztus példáját! Az ima létszükséglet számunkra lélekmentő munkánk során. Csakis Isten sarjaszthatja ki az általunk elvetett magot. – Az evangélium szolgái, 73. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zakari%C3%A1s%201&version=NT-HU

Kr. e. 520-ban történt, hogy az Úr elhívta Zakariást, csatlakozzon Aggeushoz a babiloni fogságból Jeruzsálembe hazatért zsidók felrázásában. Tizenhat esztendő telt el azóta, hogy Zorobábel a megígért otthonba visszavezette őket. A perzsa uralkodó engedélyével térhettek haza. Nagy lelkesedéssel telepedtek le saját városaikban, majd Jeruzsálembe gyűltek, ahol a papok Izrael Istenének oltárát építették újjá. Megtartották a reggeli és esti áldozatokat. A Sátoros ünnepet is megtartották, majd elhelyezték a templom alapkövét.

Akkor konfliktusba kerültek a körülöttük élő népekkel. A munka leállt. Aggeus próféta erőfeszítéseik megújítására buzdította őket, hogy teljesítsék Istentől kapott küldetésüket, a templom újjáépítését. Isten temploma és a templomi szolgálatok egy néppé egyesítették, és elkülönítették őket a környező népek szokásaitól. Zakariás könyvének első versei (1-6. vers). Isten igazságának hitelességéről hivatottak meggyőzni visszatért népét. Ott, Babilonban atyáiknak be kellett ismerniük: „Amint elhatározta… a Seregeknek Ura, hogy útjaink és cselekedeteink szerint bánik velünk, úgy bánt velünk” (6. vers).

Ez számunkra is tanulságos. A biztonságunk Istenben van. El kell hinnünk szavait. A vörös lovon ülő férfi üzenete: „és íme, az egész föld nyugodt és békés” (11. vers – új prot. ford.), arra utal, hogy konfliktusuk a perzsa királlyal véget ért. Dárius, az új király, sokkal nagyobb jóindulattal viseltetett a zsidók iránt. Az Úr így szólt: „Könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez, benne építtetik meg az én házam” (16. vers). Népének véghez kell vinnie a missziót, amiért visszahozta őket. A négy szarv magyarázata azokra utal, akik támadták Isten népét. A négy mesterember pedig Zorobábelt, Nehémiást, Aggeust és Zakariást jelképezi.

A fejezet üzenete szerint Isten nagyon is tisztában van a Földön folyó eseményekkel. Különösen azokkal az erőfeszítésekkel, amelyek meg akarják akadályozni egyházát a Tőle kapott küldetésének betöltésében. Ez a fejezet arra késztet, hogy feltegyem magamnak a kérdést: Azt tartom-e szem előtt, hogy jól éljek ebben a mai világban, vagy, hogy támogassam Isten végidei egyházát, és részt vegyek a Jelenések könyve 14:6-12 igeversek üzenetének hirdetésében a világ számára?

David Manzano 

297. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 2. fejezetéhez (április 11-17.).

Nézzétek, egy bizonyos ember úgy döntött, hogy áthalad Chicago városán bekötött szemmel és segítség nélkül.

Úgy hangzik, mint ha egy olyan történet kezdete lenne, ami nem jól végződik. Elvégre Chicago egy világváros, teli akadályokkal, kezdve a zsúfolt épületekkel, a sűrű lakosságon, a forgalmas utcákon, a rossz időjáráson és csatornákon át az ellenséges emberekig és állatokig. A legtöbben egyetértenének, hogy veszélyes lenne elindulni egy ilyen kirándulásra anélkül, hogy felhasználnánk a rendelkezésre álló erőforrásokat.

Nézzétek, egy bizonyos ember úgy döntött, hogy áthalad az élet ösvényén ima nélkül és magabízóan.

Mennyivel veszélyesebb ez, mint az első helyzet? Rendkívül szerencsés körülmények mellett az első ember akár sértetlenül át is juthat Chicagon. A második nemcsak földi életét kockáztatja, hanem a síron túli jövőjét is.

„Ha volt valaha idő, amikor őrt kellett állnunk és a legnagyobb komolysággal imádkoznunk, az az idő most van. Jóllehet bizonyos dolgok jóknak tűnnek, szükséges, hogy figyelmesen, imalelkületben megvizsgáljuk azokat, mivel lehet, hogy ügyesen álcázott csalásokkal van dolgunk, amelyek által Sátán megpróbálja olyan ösvényen vezetni az embereket, amely megtévesztésig hasonlít az igaz úthoz.” – Az imádság, 27. o.

Sátán kihelyezte az akadályokat. Isten hozza a megoldást. A döntés a tied.

Lisa Ward

Vidéki Élet hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba