Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 4. fejezet 2113. nap
4. fejezet (5. rész) – IMA ÉS LÉLEKMENTÉS
Sok imára van szükség, hogy fel tudjuk tárni az igazságot
az embereknek. – Nem mindenki tud bölcs körültekintéssel fáradozni az emberek
megmentésén. Ehhez sok-sok elmélyedt gondolkozásra van szükség. Nem szabad
vaktában belevágni az Úr munkájába, és jó eredményt várni el. Az Úrnak komolyan
gondolkozó észemberekre van szüksége. Jézus munkásokat hív, nem kétbalkezes, kelekótya
melléfogókat. Isten helyes gondolkodást vár el, értelmes embereket, akik el is
végzik a lélekmentéshez szükséges felelősségteljes munkát.
Gépészek, ügyvédek, kereskedők, de minden más foglalkozású
és hivatású emberek is kiképzésben vesznek részt, hogy foglalkozásuk mestereivé
váljanak. Krisztus követőinek talán kevésbé értelmesnek kell lenniük, s
miközben szolgálatát végzik, legyenek talán tudatlanok a kellő utak és módok
felől? Hiszen az örök élet elnyerésének vállalkozása minden földi szempont fölé
tornyosul. Az emberek Jézushoz vezetéséhez ismernünk kell az emberi
természetet, kutatnunk kell az emberek gondolkodását. Sok körültekintő
elmélyedés és buzgó ima kell, hogy tudjuk, hogyan közelítsük meg a férfiakat és
nőket az igazság magasztos tárgyával. – Bizonyságtételek 4. kötet, 67. o.
Mai Bibliai szakasz: Máté 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%201&version=NT-HU
Máté evangéliumának első 17 versén általában gyorsan átfutunk, mert csak egy nevekből álló lista. Ulrich Zwingli, az ismert reformátor azonban azt mondta: „Jézus családfája, amennyiben helyesen értelmezik, a reformáció alapvető teológiáját avagy fő üzenetét tartalmazza”. Sőt, Zwingli az első prédikációját is, 1519 januárjának első vasárnapján a zürichi katedrálisban, Jézus családfájáról tartotta. A katedrális ajtajába faragva még ma is látható a Jézus vérvonalában említett nők közül négy: Ráháb, Ruth, Betsabé és Mária. Jézus családfája pont annyira lenyűgöző, mint a protestáns reformáció volt.
Miért említi meg Máté szándékosan ezeket a nőket Jézus családfájában? A listát Támárral kezdi, aki prostituáltnak adta ki magát, hogy apósától, Júdától teherbe essen. Ő özvegyasszony volt, és a zsidó szokás szerint a férje családjának kellett volna gondoskodnia róla. Júda azonban megtagadta tőle azt, ami jogosan járt volna neki (lásd: 1Móz 38:1-30). Amikor Júda rájött, hogy a menye félrevezette, nem gerjedt haragra, épp ellenkezőleg, ezt mondta: „Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához" (1Móz 38:26).
Ráháb egy pogány nő volt és prostituált. Mégis elrejtett két zsidó kémet, ezzel mentve meg az életüket (Józs 2:1-21). A zsidó hagyomány igaz nőként tartja számon, amiért megmentette ezeket az embereket. Még fontosabb az, hogy egyenesági felmenője volt magának Dávid királynak.
Egy egész könyv szól a Bibliában Ruthról, akit annak ellenére, hogy pogány volt, igaznak tartottak, és Dávid király ükanyja volt.
Máté nem nevezi meg Betsabét, a másik egyenesági felmenőt. Pusztán kijelenti, hogy annak az Uriásnak volt a felesége, akit Dávid szándékosan küldött a frontvonalba harcolni, hogy ott elessen. Annak ellenére, hogy Uriás pogány volt, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy hű és igaz volt Dávidhoz és Istenhez (2 Sám 11:1-27). Jézus családfájában Betsabé is pogányként van feltüntetve.
Nem nehéz észrevenni e két nő két közös tulajdonságát: (1) pogányok voltak, vagy pogányokkal éltek házasságban, (2) igen rossz hírük volt. Mégis mindketten szerepelnek a királyok és végeredményben a Királyok Királyának családfájában.
Máté annak leírásával fejezi be a családfát, hogy Mária
életet adott Jézusnak, a Királynak, aki annyira megbocsátó, hogy az ősei között
helyük van pogányoknak és rossz hírű embereknek is.
Oleg Kostyuk
299. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 4. fejezetéhez (április 25 – május 1.).
Gyakran úgy hallunk a léleknyerésről és a
bizonyságtevésről, mintha egy olyan fontos feladat lenne, ahol eladási kvótát
kell elérnünk. Más szavakkal, az elért emberek száma a cél, ahelyett, hogy az
életet megváltoztató találkozás Jézussal lenne az, amely átalakítja a szívet.
A bizonyságtétel szükséges dolog és életeket
változtat meg. Az emberek sóvárognak a fényre és az erőre ezekben a sötét
időkben. Ugyanakkor csak akkor mutathatjuk be Jézust megfelelően, ha már
ismerjük Őt mint személyes Megváltónkat. A Jézus iránti szeretetből és hálából
fakad, hogy megpróbálunk a szívünkkel elérni másokat, akik éppolyan
elveszettnek és zavartnak tűnnek, mint egykoron mi voltunk. Amikor azért
imádkozunk, hogy hogyan kapcsolódjunk ezekhez az emberekhez, az közelebb von
minket Jézushoz és egyesít minket a Mennyel. Ezáltal több kegyelemmel és
élettel rendelkezünk, amit felajánlhatunk nekik. Ez többnyire nem olyan munka,
amit pár perc alatt el lehet végezni egy küszöbön állva (bár Isten határozottan
működik ezeknél a találkozásoknál!) Azon múlik, hogy kialakítsunk kapcsolatot
az idők során, türelemmel és kitartó erőfeszítéssel.
Épp úgy ahogy Jézus továbbra is igyekszik megnyerni, tanácsolni és irányítani minket valamennyiünket az életünk során, árasszuk el imáinkkal ezeket a kapcsolatokat, hogy a barátaink megláthassák Jézusban azt a kedves és szerető Istent, amilyen Ő. És hasonlóképpen, te is, kedves Olvasó, továbbra is végtelen szerelembe eshess vele.
Jane Cvancara Wendt
Egészségügyi Szolgálatok, Glendale, Arizona, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés