Higgyetek az Ő prófétáinak - április 6 - KEDD - Sofóniás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 1. fejezet 2091. nap

1. fejezet (3. rész) – ISTEN IMÁRA SZÓLÍT

Imádságaink nem fárasztják és nem terhelik Istent. – Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj, és maradj szívemben mint mennyei vendég!”

Lehet, hogy romlott légkör vesz körül bennünket, de mégsem kell annak mérgét magunkba szívnunk: élhetünk az ég tiszta levegőjében. A tisztátalan vágyak és szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, ha szívünket bensőséges imában emeljük Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely őket e földön körülveszi. Állandóan közösségük lesz a mennyel.

Jézusról tisztább fogalmakkal kell bírnunk, és helyesebben kell értékelnünk az örök valóságok becsét. A megszentelt élet szépségével kell Isten gyermekei szívének eltelnie, és ezen végcél elérése érdekében a mennyei dolgok feltárásáért, isteni világosságért kell imádkoznunk.

Irányítsuk lelkünket a menny felé, hogy az Úr a mennyei légkörbe vonhasson bennünket. Annyira közel juthatunk Istenhez, hogy minden váratlan megpróbáltatás alkalmával oly természetesen fordul hozzá szívünk, mint a virág a napfény felé.

Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket, aggodalmaitokat és mindazt, ami nyom és kínoz, Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. „Igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jak 5:11) Nyomorunk és jajkiáltásunk a szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Semmi sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz a helyzetünk, hogy meg ne oldhatná… Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta. – Jézushoz vezető út, 99–100. o.

A menny előíze. – Bízd magad hittel és megnyugvással Jézus karjaiba! Gondolkodj szeretetén, és miközben önmegtagadásán, értünk hozott végtelen áldozatán elmélkedsz, szívedet szent öröm tölti meg, leírhatatlan béke és szeretet. Amikor Jézusról vallunk, és segítségül hívjuk Őt imában, bizalmunk, hogy Ő személyes, szerető Megváltónk, megerősödik, jelleme egyre szebbnek, kellemesebbnek tűnik számunkra… Örvendhetünk szeretete gazdag bizonyítékainak, és amikor valóban elhisszük, hogy örökbe fogadott minket, megízlelhetjük a menny előízét. Várjátok hittel az Úr közbelépését. Imára ihleti szívünket, és eléri bennünk, hogy értékeljük drága szeretetét. Közeledhetünk hozzá, és megmaradhatunk az Ővele való áldott közösségben. Ily módon, szeretetén elmélkedve megérthetjük irgalmát, gyengédségét, és megkövült szívünk összetörik. Krisztus lelkünkbe költözik. Megmaradunk Benne, kényelmesen érezzük magunkat jelenlétében. Ígéretei beteljesednek. Békénk olyan, akár egy csendesen hömpölygő folyó, a dicsőség hullámai szívünket mossák, és mi együtt vacsorálunk Jézussal, és Ő mivelünk. Megértjük Isten szeretetét, és megnyugszunk benne. Nincsen emberi nyelv ezen a világon, amely leírhatná ezt, mivel ez minden emberi tudást és ismeretet felülmúl. Egyek vagyunk Krisztussal, életünk Ővele együtt el van rejtve Istenben. Biztosak vagyunk abban, hogy amikor az, aki a mi életünk, megjelenik, mi is Ővele együtt leszünk a dicsőségben. – Adventista Bibliakommentár 3. kötet, 1147–1148. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Sofóniás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Sofoni%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zof%C3%B3ni%C3%A1s%201&version=NT-HU

Komolyan gondolkodtatóba ejt bennünket Sofóniás próféciája, hiszen hosszú ideje várjuk és sóvárogjuk már AZ ÚR NAPJÁT. Az Úr sötét napjáról beszél a próféta. Különösen érdekes, hogy Jósiás király ideje alatt prófétál, a gonosz Manassé 55 éves uralkodását és Ámon két éves uralkodását követően. Azt kérdezhetné valaki, hogy miért küld Isten még egy prófétát az Úr szigorú ítéletének üzenetével épp akkor, amikor már elkezdődött a megújulás és reformáció folyamata Jósiás uralkodása alatt. Igazán nehéz feladat azt az üzenetet hirdetni, hogy az Úr el fog söpörni mindent a föld színéről. A 4. versben Sofóniás Júdának és lakosainak teljes megsemmisüléséről beszél. Habár a megújulás és reformáció már megkezdődött, még mindig jelen voltak a Baál tisztelet csökevényei Isten népe között, különösképpen a papok körében. Sofóniás eltérő vallásos formák gyakorlásával vádolja a népet, sőt azzal is, hogy hátat fordítottak az Úr követésének.

Talán ideje, hogy eltöprengjünk saját megújulásunk és reformációnk helyzetén. Lehetséges, hogy egy jó kezdet után valahogyan mégis visszatértünk régi szokásaink némelyikéhez, vagy éppen még mindig ragaszkodunk olyan szokásokhoz és magatartásformákhoz, amelyekről tudjuk, hogy nem egyeznek meg Isten akaratával? Ezért Isten arra hív bennünket, hogy keressük az Urat, és tudakozódjunk utána. Habár Sofóniás arra szólítja a népet, hogy maradjanak csendben a világmindenség Ura előtt, nem azért teszi ezt, mintha nem lehetne megnyitni a szívünket és az elménket Isten hangjára, hanem a csönd az ÚR NAPJÁNAK várása miatt olyan mélységes.

Isten kihirdette ítéletét Sofóniáson keresztül a nép vezetői előtt, akik csak a külsőségek fitogtatásával voltak elfoglalva, és a nép előtt, akik csak saját ügyes-bajos dolgaikkal törődtek; Isten már elrendelte, hogy a babilóniaiak fogságba hurcolják Júdát. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen fájdalmat jelentett ez Isten számára, aki oly sok mindent megtett népe megmentése érdekében!

A próféta megpróbálja felnyitni a nép szemét, hogy meglássák, az Úr napja bármelyik pillanatban meglepheti őket. Azonban úgy tűnik, senki sem akar hallgatni rá. Ismerősnek tűnhet a nép válasza: „Áh, az Úr nem fog semmit sem tenni; se jót, se rosszat.” Meg akarják magukat győzni arról, hogy nincs szükség változásra. Mi mást tehet Isten, hogy meggyőzze népét arról, hogy bűnbánatra és megtérésre van szükségük? A próféta tudatában van hiábavalóságaiknak. Igazán erős nyelvezetet használ, hogy felrázza őket.

Milyen nyelvezetet kell Istennek használnia, hogy hajlandók legyünk Rá figyelni? Talán el kellene gondolkodnunk személyes életünk megújulásán és reformációján, és arra kérni Isten lelkét, hogy mutasson rá életünk azon területeire, ahol változásra van szükségünk, és hívjuk Őt szívünkbe, hogy munkálja bennünk a változást.

Norbert Zens 

296. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG   1. fejezetéhez (április 4-10.).

„Ingyenes ajándék” (hogyha jelentkezel egy drága előfizetésre)

„Hatalmas megtérülés kis befektetéssel” (ami eltűnik, amint kifizetted a regisztrációs díjat)

„Tabletta, amely elmulasztja a fájdalmat” (továbbá függőséget okoz és halálos)

Nap mint nap látunk és hallunk hirdetéseket, amelyek átvernek. Ha túlzottan jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg így is van. Semmi érdemleges nincsen ingyen igazából – kivéve, ha Istenről van szó!

Az imádság egy olyan csodálatos adomány, hogy néha nehéz elhinni, hogy igaz. Az imádság egy közvetlen telefonvonal a világmindenség Teremtőjéhez! De nem csak erről van szó; Ő sosem elfoglalt, mindig érdekli még a legkisebb szükségletünk is. Imádkozhatunk akár beszéd nélkül is, és ez egy olyan kiváltság, amelyet sosem vehetnek el tőlünk.

Annyira hozzá vagyunk szokva a hirdetésekhez, hogy azt hisszük, senki sem ad nekünk úgy valamit, hogy nem vár el legalább ennyit cserébe.

Isten azonban nem ilyen. Imádságaink sosem fárasztják vagy terhelik Őt. El akarja venni a félelmeinket, fájdalmainkat és csüggedéseinket, hogy cserébe nekünk békét, örömet és reményt adjon! Istenben egy barátot találunk, aki sosem hagy el minket, aki a legjobbat akarja számunkra, és aki többet áldozott fel, mint amit valaha is el tudunk képzelni, hogy megváltson minket a bűn rabságából.

Isten a menny előízét ígéri nekünk, ha a bizalmunkat teljesen belé vetjük és mindenről beszélgetünk vele. Tervezzük el hát, hogy ezt az ingyenes ajándékot rendszeresen használjuk!

Lisa Ward

Vidéki Élet hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba