Higgyetek az Ő prófétáinak - április 8 - CSÜTÖRTÖK - Sofóniás 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

 

Olvasmány – E.G. White Az imádság 1. fejezet 2093. nap

 

1. fejezet (. rész) – ISTEN IMÁRA SZÓLÍT

 

Minden őszinte ima meghallgatásra talál. – Mikor a tanítványok mégsem ismerték meg az Üdvözítő határtalan erőforrásait és hatalmát, akkor azt mondotta nekik: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben.” (Jn 16:24) Krisztus megmagyarázta ezzel tanítványainak, hogy ismeretük titka abban van, hogy az Ő nevében mindig és minden körülmények között erőt és kegyelmet kérhetnek az Atyától. Ő azért lesz ott az Atyánál, hogy könyörögjön érettünk, és kérje az Atyától azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, amelyeket ők is kérnek az Atyától az Ő nevében. Az alázatos esdeklők imádságait saját kívánságaként mondja el az Atyának, az imádkozó lelkek érdekében. A mennyben minden őszinte imádság meghallgatásra talál. Lehet, hogy ezt az imádságot nem mondják el gördülékenyen, folyékonyan, de ha ebben az imádságban benne van az imádkozó szíve, akkor ez az imádság felszáll abba a szentélybe, ahol Jézus szolgál, és Ő jelenti ezt az imádságot az Atyának egyetlen ügyetlen, dadogó szó nélkül, szépen, és az teljes lesz tökéletessége tömjénének jó illatával.

Az őszinteség és a becsületesség ösvénye nem olyan ösvény, amely mentes lenne az akadályoktól, de minden nehézségünk közepette fel kell ismernünk, meg kell hallanunk Jézus Krisztus imádságra felhívó szavát. [14] Nincs senki a földön élő emberek között, akinek valamiféle olyan hatalma, ereje lenne, amit nem az Istentől kapott.Ennek a hatalomnak, erőnek a forrása pedig a leggyengébb emberi lények előtt is nyitva van. „Akármit kértek majd az én nevemben, én megcselekszem azt – mondotta Jézus –, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”(Jn 14:13–14)

„Az én nevemben.” (Jn 14:14) Krisztus azt parancsolta meg tanítványainak, hogy így imádkozzanak. Krisztus követőinek Krisztus nevében kell megállniuk Isten előtt. Az érettük hozott áldozat által válnak értékessé Isten előtt. A Megváltó nekik tulajdonított igazsága teszi őket becsesekké Isten előtt. Krisztusért az Úr megbocsát mindazoknak, akik félik Őt. Az Úr nem látja meg bennük a bűn rosszaságát. Ellenkezőleg, felismeri bennük a Fiúhoz való hasonlatosságukat, akiben hisznek. – Jézus élete, 667. o.

Az angyalok feljegyzik imáinkat, és jó irányban befolyásolnak. – Amikor reggel felkeltek, tudatában vagytok-e tehetetlenségeteknek, hogy Isten erejére van szükségetek? Elmondjátok-e a szükségeiteket alázatosan és őszintén mennyei Atyátoknak? Ha az imák nem színlelő ajakról szállnak fel, akkor, ha veszély fenyegetne, hogy öntudatlanul is, de rosszat kövessetek el, és oly hatással legyetek környezetetekre, amely másokat rosszra vezet, őrző angyalotok mellettetek áll, hogy jobb útra serkentsen, megválasztja szavaitokat és irányítja cselekedeteiteket.

Ha nem érzitek át a veszélyt, ha nem könyörögtök segítségért és erőért, hogy legyőzzétek a kísértéseket, egészen bizonyosan le fogtok térni a helyes ösvényről. Ez esetben hanyagságotok ott áll majd Isten könyvében, a próba napján pedig híjával találnak benneteket. – Bizonyságtételek 3. kötet, 363–364. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Sofóniás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Sofoni%C3%A1s%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zof%C3%B3ni%C3%A1s%203&version=NT-HU

A harmadik fejezetben a próféta arról ír, hogy Isten haragja a környező népekről visszafordul Jeruzsálemre. Isten elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor felvázolja az ősi Izrael és a mi életünk legnagyobb problémáját: nem hallgatunk Istenre. Nem fogadjuk el, ha kijavít valamiben, nem bízunk Benne, és nem megyünk annyira közel Hozzá, mint amennyire kellene. Minden rossz következmény annak tünete, hogy nem akarunk közeli kapcsolatot Istennel. Az ötödik fejezet leírása alapján mindez éles ellentétben áll Isten jellemével: változatlan igazságosságával és napról-napra, minden reggel kiáradó szeretetével.

A hatodik verstől kezdve Isten nagyon személyes hangnemben, egyes szám első személyben szól hozzánk. Valószínűleg megértjük Isten csalódottságát, amikor Júda népe annak ellenére sem tisztelte Őt, és nem fogadta el helyreigazítását, hogy látta az Úr ítéletét a szomszédos népeken. Ugyanezt a következtetést tudjuk levonni abból is, ami napjainkban történik. A sátánnak igen nagy gyakorlata van abban, hogy hétköznapi problémáinkkal teljesen lefoglaljon, így ne lássuk meg az összképet.

A kilencedik vers csodálatos fordulópontra utal: Isten megtisztítja népét, és összegyűjti őket. A megtisztulás nem könnyű feladat, talán fáj is, de nélküle a nyílt seb nem fog begyógyulni. Újra felismerhetjük, hogy nem mi hozzuk el a változást, hanem Isten közbeavatkozása: megtisztítja az ajkainkat, hogy igazán tudjuk Őt szolgálni, egymással vállvetve. Az egyetlen dolog, amit tennünk kell, hogy hozzátesszük a saját részünket is válaszként Isten közbelépésére, és Ő tovább fog munkálkodni bennünk és rajtunk keresztül másokon. Ezért lesz igaz, amit ígért: Izrael maradéka megbízik az Úr nevében.

A 14-től 20-ig terjedő versek ékkövek a Bibliában: Isten hív minket, hogy énekeljünk, ünnepeljünk, mivel értünk dolgozik, és Ő maga is velünk ünnepel. El tudjuk képzelni, hogy mit jelent egy gyermek számára, ha látja, hogy az édesapja és édesanyja örül neki, és persze vele együtt is. Így talán mi is érezhetjük amint az Úr velünk együtt örül. Természetesen nincs okunk ezzel kérkedni, de élvezzük Istenünk, a Teremtőnk szeretetét. A 17. vers azt írja: „örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

Milyen szemléletes kép! Isten énekelve örvend nekünk! Erről az jut eszembe, mikor a vőlegény felöltözteti a menyasszonyát gyönyörű ruhába és örömmel tekint a szépségére. Isten gyönyörű és csodálatos módon bánik velünk. Dicsérjük Őt, mert Ő az Úr! 

Norbert Zens 

296. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 1. fejezetéhez (április 4-10.).

„Ingyenes ajándék” (hogyha jelentkezel egy drága előfizetésre)

„Hatalmas megtérülés kis befektetéssel” (ami eltűnik, amint kifizetted a regisztrációs díjat)

„Tabletta, amely elmulasztja a fájdalmat” (továbbá függőséget okoz és halálos)

Nap mint nap látunk és hallunk hirdetéseket, amelyek átvernek. Ha túlzottan jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg így is van. Semmi érdemleges nincsen ingyen igazából – kivéve, ha Istenről van szó!

Az imádság egy olyan csodálatos adomány, hogy néha nehéz elhinni, hogy igaz. Az imádság egy közvetlen telefonvonal a világmindenség Teremtőjéhez! De nem csak erről van szó; Ő sosem elfoglalt, mindig érdekli még a legkisebb szükségletünk is. Imádkozhatunk akár beszéd nélkül is, és ez egy olyan kiváltság, amelyet sosem vehetnek el tőlünk.

Annyira hozzá vagyunk szokva a hirdetésekhez, hogy azt hisszük, senki sem ad nekünk úgy valamit, hogy nem vár el legalább ennyit cserébe.

Isten azonban nem ilyen. Imádságaink sosem fárasztják vagy terhelik Őt. El akarja venni a félelmeinket, fájdalmainkat és csüggedéseinket, hogy cserébe nekünk békét, örömet és reményt adjon! Istenben egy barátot találunk, aki sosem hagy el minket, aki a legjobbat akarja számunkra, és aki többet áldozott fel, mint amit valaha is el tudunk képzelni, hogy megváltson minket a bűn rabságából.

Isten a menny előízét ígéri nekünk, ha a bizalmunkat teljesen belé vetjük és mindenről beszélgetünk vele. Tervezzük el hát, hogy ezt az ingyenes ajándékot rendszeresen használjuk!

Lisa Ward

Vidéki Élet hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba