Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 3. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%203&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem fél a kihívásoktól. Korinthusban gyülekezetet alapítani nem mindennapi kihívás volt, de Isten vállalta a kihívást. Korinthus Akhája tartomány székhelyeként, két nemzetközi kikötővel, élénk kereskedelemmel különböző kultúrák, vallások találkozópontja volt. A közerkölcs, közbiztonság nyomorúságos volt, ugyanakkor Pál tudott itt alapítani egy gyülekezetet zsidókból, prozelitákból és pogányokból megtértekkel! Lett gyülekezet Korinthusban, de ugyanakkor a bűnös város gondolkodásmódja is beszüremkedett a gyülekezet falai közé. Tarka volt a kép, ezt árnyalta még a különböző osztályokból származó hívők, gazdagok és szolgák sokfélesége; szemmel látható volt a megosztottság, ami sok feszültséghez vezetett. Pál feladata volt e sokféleség, e megosztottság megbékítése, keresztény keretbe történő ágyazása, a konfrontációk, konfliktusok elsimítása a hit talaján.
2. Isten az együttműködés Istene. A sokféleségnek nem megosztani kell, hanem gazdagítani és erősíteni. Ha többen dolgozunk együtt többre megyünk, mintha többen dolgoznánk külön-külön és aztán ezeket összeadnánk. Pál nem látott problémát abban, hogy Apollós is dolgozott a gyülekezetében. Ezt mondta: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” Így mindenki munkájára szükség van, mindenki fontos, ha egységben, egy célért dolgozunk.
3. Istennél az alap a legfontosabb, de az építmény minősége is fontos. Az alap Jézus Krisztus. Ez vitathatatlan tény. Őt soha semmivel nem szabad felcserélni vagy helyettesíteni. Azonban az is fontos, hogy mit építünk erre az alapra. Nemcsak az alapnak kell biztosnak lenni, hanem az építménynek is szépnek és erősnek kell lenni. A próbák nem csak az alapot próbálják meg, hanem az építményt is. Pál azt mondja, hogy a tűz fogja megpróbálni azt, amit építünk. Hitünket próbák fogják érni, de ha elég erős, ki fogja állni a próbát.
4. Istennek emberekből épül a temploma. Az Ószövetségben a templom építőanyagokból készült, az Újszövetségben pedig emberekből. Pál így írja le ezt: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” Isten nem kőben akar lakni, hanem egy emberi közösségben, a családjában, a gyülekezetben.
5. Isten mindet az emberért tesz, és mindent kész odaadni érte. Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, hogy Isten számára az ember a minden. Mindent neki rendel alá, mindent odaad érte. Így ír erről Pál: „Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki lelki érettségünk alapján táplál bennünket, először tejjel, aztán keményebb eledellel
b. aki nem akarja, hogy szolgái között megosztódjon a gyülekezet
c. aki az életet és a növekedést adja (és csak Ő képes erre egyedül)
d. aki előtt a világ bölcsessége bolondság
e. aki tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók
Ima éretted: Istenem, kérlek, add, hogy az olvasó tudatában legyen annak, hogy Te kész vagy mindent odaadni érte. Nincs olyan dolog, amit ne tennél meg boldogulásáért és üdvösségéért, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 79. fejezet
79. fejezet – „ELVÉGEZTETETT” (6. rész)
A törvény megköveteli az igazságosságot - az igazságos életet, a tökéletes jellemet. Persze az emberek ezt nem tudják megadni a törvénynek. Az emberek nem tudnak eleget tenni Isten szent törvénye követelményeinek. Krisztus azonban, aki emberként jött el a földre, szent életet élt, és tökéletes jellemet fejlesztett ki, ingyen, ajándékként felajánlja ezeket mindazoknak, akik meg akarják kapni. Élete kezeskedik az emberek életéért. Így Isten béketűrése útján az övék lesz a múltban elkövetett bűneik bocsánata. Sőt még több is, mint ez. Krisztus ugyanis átitatja az embereket Isten tulajdonságaival. Az emberi jellemet az isteni jellem hasonlósága szerint építi fel, lelki erővel és szépséggel ruházza fel az embereket. Így a törvény igazi igazságossága beteljesedik a Krisztusban hívőkben. Érvényes Istennek az a szava, "hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róm 3:26).
Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában. Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének az igazságossága egyik ellensége a békességnek. Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanul egybe kötődtek egymással. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11).
Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát. Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, és annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek. Isten szeretetének félre nem érthető bizonyítékát adta az embereknek.
Sátán most egy másik ámítással jött elő. Kijelentette, hogy az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot, és hogy Krisztus halála hatályon kívül helyezte az Atya törvényét. Azonban, ha lehetséges lett volna a törvény megváltoztatása vagy hatályon kívül való helyezése, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. A törvény hatályon kívül helyezése halhatatlanná tenné a törvény áthágását, és a világot Sátán ellenőrzése alá helyezné. Azért, mert a törvény megváltoztathatatlan volt; azért mert az emberek csak a törvény előírásainak való engedelmesség útján menekülhettek volna meg; azért emelték fel Jézust a keresztre. Az igazi eszközt, amellyel Krisztus megerősítette a törvényt, Sátán mégis a törvény elpusztítójaként ábrázolta. Itt tör ki az utolsó küzdelem Krisztus és a Sátán között folyó nagy harcban.
Sátán most azzal hozakodik elő, hogy a törvény, amelyet Isten saját maga jelentett ki, nem tökéletes, és annak néhány előírását megváltoztatta. Ez az utolsó nagy ámítás, amit Sátán hoz erre a világra. Sátánnak nem kell megtámadnia az egész törvényt, ha félre tudja vezetni az embereket, hogy ne vegyék figyelembe annak csak egyetlen egy előírását is. Ezzel már el is érte szándékát: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös" (Jak 2:10). Azzal, hogy az emberek hozzájárulnak a törvény egyetlen egy előírásának a megszegéséhez, Sátán hatalma alá adják magukat. Sátán azzal igyekszik ellenőrzése alá vonni a világot, hogy emberi törvénnyel helyettesíti Isten törvényét. Sátánnak ezt a működését megjövendölték a próféciák. A nagy hitehagyott, pártütő hatalomról, amely Sátán képviselője, ezt jelentette ki Dániel próféta: "És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szemeit megrontja és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig" (Dán 7:25).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés