Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Római levél 13. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2013&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten elvárja a hatóságoknak való engedelmességet. A hatóságok a közrend megvédésére adattak. Azt is tudjuk, hogy az emberek nem tökéletesek, még a vezetők sem. A hatóság sem az. Időnként súlyos bűnöket követnek el, de még mindig jó, hogy vannak. Képzeljük el, milyen lenne egy ország, egy város élete nélkülük? Egy olyan világban élünk, ahol bűnös emberek védik a társadalmat a még nagyobb veszélytől. Ez nem egy ideális állapot, de amíg ebben a romlott világban élünk, ezzel együtt kell élnünk. Amikor a hatóságok jobban odafigyelnek Istenre, jobb dolgunk van, amikor eltávolodnak Istentől, többet szenvedünk.
2. Isten bölcsességet ad döntéseinkhez. Miközben a hatóságok iránti engedelmességre hív, arra is hív, hogy emeljük fel a szavunkat, a gonoszság, az igazságtalanság, az erőszak, a kizsákmányolás ellen. Isten nem vár el engedelmességet, amikor törvénye és igazsága elleni tettekre kényszerítenek. És bölcsességet is ad ahhoz, hogy eldöntsük hol van a határa az állampolgári engedelmességnek és a Neki való engedelmességnek.
3. Isten szeretetet vár el. Ez a fejezet azt mondja, hogy tartozunk azzal, hogy egymást szeressük. Isten az Ő szeretetével, amellyel minket szeret, mások adósává tett. És azt is mondja, hogy mással semmivel sem tartozunk, csak a szeretettel. Sokan úgy gondolják, hogy ez túl egyszerű. Pótolni akarják érdemszerző cselekedetekkel, törvények és szabályok betartásával. Ami jó is, de ha ennyivel maradunk, ha minden követelményt betöltünk, de elmarad a szeretet, mindent elveszítettünk, az üdvösséget is.
4. Isten sem ad mást, csak szeretetet. És ebben benne van minden, mint ahogy a törvény betöltése is a szeretet. A szeretet késztet minden parancsolat betartására, mert ha igazi szeretet van bennünk, akkor nem fogunk ártani senkinek sem. A bűn (a szeretetlenség) az, amivel másoknak és önmagunknak is ártunk.
5. Isten azt akarja, hogy időnket hatékonyan használjuk ki. A fejezet utolsó versei Jézus eljövetelének közelségéről beszélnek, és ez alatt az idő alatt sok feladat vár ránk. El kell vinnünk az evangéliumot az egész világra. Éppen ezért nem gyengíthetjük testünket és lelkünket dorbézolásokban és kicsapongó életmóddal. Nem pazarolhatjuk időnket és energiánkat hiábavaló és káros dolgokra.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki gondoskodik, testi, lelki, anyagi biztonságunkról, még egy olyan romlott világban is, amilyenben élünk
b. aki a jó cselekvésére ösztönöz bennünket
c. aki a hatóságok szolgálatát is javunkra és védelmünkre akarja fordítani
d. aki becsületes és a társadalom számára hasznos állampolgárokat szeretne látni bennünk
e. aki törvényét is a szeretet előmozdítására adja – hogy ne ártsunk másoknak
f. aki azt akarja, hogy Jézus Krisztust öltsük magunkra, Jézus Krisztusba öltözzünk be
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy rendesen megadja tartozását, hogy a Te szereteteddel tudja szeretni embertársait, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 77. fejezet
77. fejezet – GOLGOTA (7. rész)
A szemlélők csendben vártak a félelmetes jelenet végére. A nap kisütött, de a keresztet továbbra is beburkolta a sötétség. A papok és a főemberek Jeruzsálem felé tekintgettek; és íme, a sűrű felhők rátelepedtek a városra és Júda síkságaira. Az Igazságosság Napja, a Világ Világossága visszavonta sugarait az egykor kegyelt Jeruzsálem városától. Isten haragjának cikázó villámai a pusztulásra ítélt városra irányultak.
A sötét homály hirtelen felemelkedett a keresztről, és érthető, tiszta, - a trombita hangjához hasonló hangon - amely úgy tűnt, hogy az egész teremtett világmindenségen áthangzott, Jézus így kiáltott fel: "ELVÉGEZTETETT!" (Jn 10:30) "ATYÁM, A TE KEZEDBE TESZEM LE AZ ÉN LELKEMET" (Lk 23:46). Fényesség vette körül a keresztet, és az Üdvözítő arca a nap fényéhez hasonló dicsőséggel ragyogott fel. Krisztus azután lehajtotta fejét a mellére, és meghalt.
A szörnyű sötétség közepette, Istentől nyilvánvalóan elhagyatva, Krisztus az emberi jaj poharát fenékig kiürítette. Azokban a félelmetes órákban arra a Neki korábban adott ígéretre támaszkodott, hogy az Atya elfogadja Őt. Krisztus megismerkedett mennyei Atyja jellemével; igazságszolgáltatását, irgalmát és nagy szeretetét is megértette. Hittel megnyugodott Istenben, mert az Ő iránta való engedelmesség mindig örömöt okozott Neki. Mikor alázatos hódolattal és engedelmességgel rábízta magát Istenre, akkor lassanként eltűnt szívéből az az érzés, hogy az Atya elhagyta Őt. Krisztus hit által győzött.
A föld még sohasem volt tanúja ilyen jelenetnek. A sokaság bénultan állt, és lélegzet-visszafojtva, mereven nézett az Üdvözítőre. Ismét sötétség telepedett a földre, és heves mennydörgéshez hasonló érdes moraj hallatszott. Nagy földrengés keletkezett, amely megrázta az egész vidéket. Az emberek halmokba dobálódtak össze. A legvadabb zűrzavar és szörnyülködés következett. A környező hegyekben megrepedtek a sziklák és nagy robajjal zuhantak alá a síkságokra. A sírok felnyíltak és a halottakat kivetették magukból. Úgy látszott, hogy az egész teremtett világ atomjaira hullott szét. A papok, főemberek, katonák, ítéletvégrehajtók és az emberek megnémultak a félelemtől és arcra borulva feküdtek a földön.
Mikor a hangos kiáltás: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) elhangzott Krisztus ajkáról, a papok éppen a templomban végezték szolgálatukat. Ez volt ugyanis az estéli áldozat órája. A Krisztust jelképező bárányt bevitték, hogy levágják. A pap felvette már a jelentőségteljes és szép ruháját, felemelt késsel állott ott, amiként Ábrahám tette egykor, mikor éppen fiát készült feláldozni. Az emberek megdöbbenve figyelték az eseményt. A föld azonban megmozdult, és remegni kezdett, mert maga az Úr közelítette meg az oltárt. Olyan zajjal, mint amit a szövet elrepesztése okoz, a templom belső kárpitját tetejétől az aljáig egy láthatatlan kéz kettétépte, és az emberek sokaságának a tekintete előtt feltárult az a hely, amelyet egyszer Isten töltött be jelenlétével. Ebben a helyiségben, a Szentek Szentjében Isten dicsősége, a Shekinah lakozott. Az irgalom széke fölött Isten itt nyilvánította ki dicsőségét. Senki más soha nem emelhette fel azt a kárpitot, amely elválasztotta a mögötte levő helyiséget a templom többi részétől, csak a főpap. A főpap is csak évente egyszer lépett be ebbe a helyiségbe, hogy elégtételt adjon a nép bűneiért Istennek. Íme azonban ez a kárpit kettéhasadt. A földi szentély legszentebb helye nem volt többé szent.
Mindenütt rémület és zűrzavar uralkodott. A papok azonnal meg akarták ölni az áldozati állatot, erőtelen kezükből azonban kiesett a kés, és a bárány megmenekült. A jelkép és a valóság találkozott Isten Fia halálában. A nagy áldozat megtörtént. A Szentek Szentjébe vezető út megnyílt. Isten egy új és élő utat készített minden ember számára. Többé nem kell a bűnös és szomorkodó emberi nemzetségnek a főpap érkezésére várnia. Mostantól fogva maga az Üdvözítő szolgál a mennyekben főpapként és az emberek közbenjárójaként. Úgy volt, mintha egy eleven hang szólt volna az Isten-imádókhoz: Most értek véget, fejeződtek be a bűnért hozott áldozatok és felajánlások. Isten Fia eljött ígérete szerint: "Ímé itt vagyok (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat" (Zsid 10:7). Krisztus "az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9:12).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés