Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Római levél 9. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%209&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten sír népe fölött. Jézus sírt Jeruzsálem fölött, amikor látta csökönyös ellenállásukat és annak a következményét, hogy nem fogadják el az értük hozott áldozatot. Jézus átokká lett az Ő népéért, és ebben a fejezetben Pál is azt mondja, hogy inkább ő legyen átok, de a népe fogadja el a neki felkínált kegyelmet. Ahogy Jézus sírt Jeruzsálem fölött, úgy sírt Pál is Izrael fölött. Isten nem közömbös az iránt, hogy mi történik népével. Fáj neki népét szenvedni látni. Fáj neki látni, hogy népe nem él azzal a sok jóval, amit Ő nekik szánt.
2. Isten nem fogadja el népe féltékenységét. A zsidók megharagudtak Istenre amiatt, hogy a pogányokat is elfogadja. Pál apostolra ezért haragudtak egész szolgálata alatt. Semmi sem dühítette fel jobban a zsidókat annál, mint amikor Pál azt mondta, hogy Isten a pogányokat is elfogadja. Istennek, mint szuverén Úrnak joga van eldönteni, hogy kit fogad el. A zsidók ezt nem mondhatják meg neki.
3. Istent nem lehet kisajátítani. Pál az egész fejezeten keresztül azzal vitatkozik, hogy ezt nem lehet megtenni. Ma is sokan megpróbálják Isten kisajátítani és nem tudják elképzelni, hogy rajtuk kívül mást is elfogadhat.
4. Isten a hit alapján dönt. Egyesek úgy gondolják, hogy az a fejezet az eleve elrendelést támogatja, hogy Isten önként dönti el, hogy ki üdvözüljön és ki kárhozzon el. Azonban nyilván mondja, hogy a zsidókat azért vetette el, mert ők cselekedeteik alapján akarták kiérdemelni az üdvösséget és elvetették a hit útját. A pogányokat pedig azért fogadta el, mert azok hittel fogadták Jézus Krisztus megváltó áldozatát.
5. Isten a szolgálatra való elhívásról dönt és nem az üdvösségről. Gyakran összetévesztjük a kettőt. Isten a zsidókat arra hívta el, hogy bizonyságai legyenek más népeknek. Misszionáriusként hívta el őket. És miután a zsidók megbuktak ebben a küldetésükben, Isten szuverén Úrként úgy döntött, hogy a pogányokra bízza ezt a feladatot. Viszont az üdvösség mindkét nép számára ezután is hitből lehetséges. A pogány és a zsidó is hitből üdvözül és mindkettő elkárhozik, ha hittel el nem fogadja Jézust Megváltójának.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki a zsidóknak egy igen megtisztelő lehetőséget adott, amit ők nem értékeltek megfelelően
b. aki nem a testi származást számítja be, hanem a hitet
c. aki az ígéretébe vetett hitet számítja be
d. aki nem igazságtalan
e. aki könyörülő Isten
f. akinek hatalma és joga van olyan feladatra elhívni, amilyet Ő akar
g. aki időben és teljes mértékben váltja be szavát
h. nem szégyenül meg az, aki benne bízik
Ima éretted: Istenem, kérlek add, hogy az olvasó elfogadja a felkínált kegyelmet Jézus Krisztus által és azt a szerepet, amit te szántál neki művedben, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 77. fejezet
77. fejezet – GOLGOTA (3. rész)
A papok felismerték, hogy mit tettek, és kérték Pilátust, hogy változtassa meg a felirat szövegét. Azt mondták neki: "Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok" (Jn 19:21). Pilátus azonban, mivel haragudott magára korábbi gyengeségéért, és teljesen megvetette a féltékeny és ravasz papokat és főembereket, ridegen azt felelte: "Amit megírtam, megírtam" (Jn 19:22).
Pilátusnál és a zsidóknál nagyobb hatalom irányította a felirat elhelyezését Jézus feje fölé. Isten gondviselésében ennek az volt a szerepe, hogy a Szentírás megfontolására és tanulmányozására késztessen. Az a hely, ahol Krisztust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Minden országból az emberek ezrei érkeztek Jeruzsálembe, és a felirat, amely a názáreti Jézust Messiásnak nyilvánította ki, megragadta figyelmüket. A felirat szövege eleven igazság volt, amelyet egy Isten által vezérelt kéz írt le.
Krisztusnak a kereszten való szenvedéseiben prófécia teljesedett. Évszázadokkal a keresztre feszítés előtt az Üdvözítő előre szólt arról a bánásmódról, amelyet el kellett szenvednie: "Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet, és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek" (Zsolt 22:17-19). A ruha darabjaira vonatkozó próféciát a Megfeszített barátainak vagy ellenségeinek a tanácsától vagy beavatkozásától függetlenül hajtották végre. Öltözékét azok a katonák kapták meg, akik végrehajtották a keresztrefeszítést. Krisztus hallotta perlekedésüket, mikor elosztották ruhadarabjait egymás között. Köntösét minden varrás nélkül egy darabban szőtték meg. Ezért a katonák azt mondották egymásnak: "Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen" (Jn 19:24).
Egy másik próféciában az Üdvözítő ezt jelentette ki: "A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. Sőt ételembe mérget adnak vala és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem" (Zsolt 69:21-22). Azoknak, akik kereszthalált szenvedtek, haldoklásuk közben kábító italt volt szabad felnyújtani fájdalomérzetük enyhítése céljából. Ezt ajánlották fel Jézusnak is, de Ő, miután megízlelte a néki felnyújtott italt, visszautasította azt. Jézus semmi olyat nem akart elfogadni, ami elhomályosíthatta volna elméjét. Hitével szilárdan Istenbe kellett kapaszkodnia. Ez volt egyedüli ereje. Eltompult érzékei előnyt jelentettek volna Sátánnak.
Jézuson kitöltötték dühüket ellenségei, amint ott függött a kereszten. A papok, a főemberek és az írástudók összefogtak a csőcselékkel a haldokló Üdvözítő kigúnyolásában. Jézus alámerítkezésénél és megdicsőülésénél Isten hangja lett hallhatóvá, amellyel Krisztust Fiának nyilvánította. Azután nem sokkal Krisztus elárulása előtt az Atya ismét megszólalt és tanúbizonyságot tett Krisztus istenségéről. Most azonban a keresztnél nem hallatszott hangja a mennyből. Nem hangzott el semmiféle bizonyságtevés Krisztus mellett. Egyedül szenvedte el a gonosz emberek durva bánásmódját és gúnyolódását.
"Ha Isten fia vagy, - mondották - szállj le a keresztről!" (Mt 27:40). "Tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja" (Lk 23:35). A kísértés pusztájában Sátán kijelentette: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké" (Mt 4:3). "Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat" (Mt 4:6) a templom tetejéről. Sátán, angyalaival együtt emberi formában, jelen volt a keresztnél is. A főellenség és seregei együttműködtek a papokkal és a főemberekkel. A nép tanítói arra ösztökélték a tudatlan csőcseléket, hogy támadjanak Jézus ellen, akit közülük sokan eddig még nem is láttak, és tegyenek tanúbizonyságot is ellene. Papok, főemberek, farizeusok és a megátalkodott gyülevész nép szövetségre léptek egymással és sátáni őrjöngéssel együtt támadtak Krisztus ellen. A vallási vezetők egyesültek Sátánnal és a gonosz angyalokkal, és Sátán parancsait hajtották végre.
A szenvedő és haldokló Jézus hallott minden szót, amit a papok kijelentettek: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon most le a keresztről és majd hiszünk neki" (Mt 27:42). Krisztus le tudott volna jönni a keresztről. Mivel azonban nem önmagát akarta megmenteni, és nem jött le a keresztről, a bűnösök reménykedhetnek bűneik bocsánatában és abban, hogy kegyelmet találnak Istennél.
Az Üdvözítő kigúnyolása alkalmával azok a férfiak, akik állították, hogy a prófécia értelmezői, azokat a szavakat ismételgették, amelyeket a jövendölés szerint ez alkalommal majd kimondanak. Vakságukban azonban nem vették észre, hogy a próféciát teljesítették be. Azok, akik gúnyolódva kimondották ezeket a szavakat: "Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja, mert azt mondta: Isten fia vagyok" (Mt 27:43), nem sejtették, hogy bizonyságtevésük az eljövendő korszakok folyamán ismételten elhangzik majd. Ámbár a szavakat gúnyolódva mondották ki, azok később arra ösztönöztek embereket, hogy úgy kutassák át az írásokat, mint ahogy előzőleg sohasem tették. A bölcs emberek hallották Isten szavait, kutattak az írásokban, elmélkedtek és imádkoztak. Voltak olyanok, akik soha nem nyugodtak meg addig, míg a Szentírás egyes helyeit más helyekkel összehasonlítva, meg nem látták Krisztus küldetésének az értelmét. Előzőleg soha nem volt Jézusról olyan általános ismeret, mint akkor, amikor a kereszten függött. Sokaknak a szívében, akik a keresztre feszítés színhelyét szemlélték, és akik Krisztus szavait hallották, felragyogott az igazság világossága.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés