Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Római levél 11. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2011&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem veti el a zsidókat. Sokan úgy gondolkodnak, hogy azért, amit a zsidók Jézussal tettek, Isten egytől-egyig elvetette őket. Pál azt mondja, hogy ez nem helyes érvelés, hiszen ő is izraelita. Viszont Pál nem azért tartozik Isten népéhez, mert zsidó, hanem azért, mert elfogadta Jézust megváltójának. Illés történetére is utal, hogy az ő idejében sokan a zsidók közül elhagyták Istent, de nem mindenki. Maradt még hétezer hűséges. Ők nem azért lettek maradék, mert zsidók, hanem azért, mert nem hajtottak térdet a Baál előtt. Isten nem tudta elfogadni a zsidókat az Övéinek csak azért, mert zsidók, akkor is, ha Baált imádták. Fel kellett adni a Baál imádatát azért, hogy Isten maradéka legyenek.
2. Istent azok találják meg, akik teljes szívükből keresik. Pál azt mondja, hogy a zsidók nem találták meg azt, amit kerestek. Nem találták meg Istent. A keresés nem elég, a buzgó keresés sem. Egyedül az őszinte és helyes keresés elég. Jeremiás így beszél erről: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer 29:13),
3. Isten mindenből jót tud kihozni. Izrael eleste nagy tragédia volt, de Pál azt mondja, hogy ez kellett ahhoz, hogy a pogányok is lehetőséget kapjanak. Azt mondja a pogányoknak, hogy legyenek hálásak a zsidók megkeményedéséért, mert ez neki hasznukká válik. Ők is beléphetnek Isten családjába.
4. Isten természetfeletti dolgokat tesz. A vad olajfának a szelíd olajfába való beoltása, úgy, hogy az szelíd olajbogyót teremjen természetellenes. A pogányság beoltása Isten családjába úgy, hogy azok az isteni jellem gyümölcseit teremjék szintén csoda. De Isten megteszi ezt a csodát számtalanszor, amikor a világ minden részén emberek milliói térnek meg gonosz útjukról, és az isteni természet részeseivé válnak.
5. Az Istennel való közösség számít. Az olajfaág, legyen az szelíd vagy vad csak akkor terem, ha a szelíd olajfa törzsébe van oltva (a fizikai életben ez egy kicsit másképp van), ha onnan kapja a tápanyagot. A pogány és a zsidó is akkor terem Isten szerinti gyümölcsöt, ha olyan kapcsolatban van Istennel, mint az olajfa ága a törzzsel.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem veti el az Ő népét
b. aki maradékról gondoskodik
c. aki kész kegyelmet adni
d. aki kész a vadolajfából is szelídet formálni
e. aki kész újra beoltani azt, aki valamikor elvált Tőle
f. aki szövetséget köt az emberrel és eltörli bűneit
g. aki a gazdagság, bölcsesség és ismeret mélysége
h. akinek megfoghatatlanok az ítéletei és kikutathatatlanok az útjai
i. akitől és aki által és akiért van minden
Ima éretted: Istenem, kérlek add, hogy az olvasó szoros kapcsolatban legyen Veled, Belőled táplálkozzon, és lelki élete életerős és egészséges legyen, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 77. fejezet
77. fejezet – GOLGOTA (5. rész)
"Bizony mondom néked ma: velem leszel a paradicsomban" (Lk 23:43). Krisztus nem azt ígérte ezzel, hogy a tolvajnak már azon a napon vele kell lennie a paradicsomban. Ő maga sem ment azon a napon a paradicsomba. A sírkamrájában aludt és a feltámadás reggelén azt mondotta: "Nem mentem még fel az én Atyámhoz" (Jn 20:17). Az ígéretet azonban a keresztre feszítés napján, a nyilvánvaló vereség és sötétség napján adta. "Ma", miközben haldoklik a kereszten mint gonosztevő, Krisztus biztosít egy szegény bűnöst arról, hogy "velem leszel a paradicsomban" (Lk 23:43).
A Jézussal együtt keresztre feszített tolvajokat, "egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől" (Mt 27:38) helyezték el. Ez azt jelenti, hogy Jézus keresztje az ő keresztjeik között, középen állott. Ezt papok és főemberek utasítására rendezték így. Krisztus tolvajok közötti helyzetének azt kellett mutatnia, hogy Ő volt a három bűnöző közül a legnagyobb. Így teljesedett be az Ige: "A bűnösök közé számláltatott" (Ésa 53:12). A papok azonban nem ismerték fel cselekedetük teljes értelmét. Mikor Jézust keresztre feszítették a tolvajokkal együtt, és keresztjét azok keresztje között, tehát középen állították fel, azt jelezték, hogy Krisztus keresztjét egy bűneiben heverő világ közepette állították fel. A bűnbocsánat szavai, amelyeket Krisztus a bűnbánó tolvajnak mondott, olyan világosságot gyújtottak, amely ellátszik majd a föld legtávolabbi határáig.
Az angyalok álmélkodással figyelték Jézus végtelen szeretetét, aki mialatt a legsúlyosabb testi és lelki kínokat szenvedte el, csak másokra gondolt és a bűnbánó lelket hitre bátorította. Megaláztatásában prófétaként szólította meg Jeruzsálem leányait; papként és közbenjáróként pedig azért könyörgött az Atyához, hogy bocsásson meg a gyilkosainak; szerető Üdvözítőként pedig megbocsátotta a bűnbánó tolvaj bűneit.
Mikor Jézus tekintete végigsiklott a körülötte lévő sokaságon, egy személy különösképpen megragadta figyelmét. A kereszt lábánál állott anyja, akit János, a szeretett tanítvány támogatott. Az anyja nem tudta elviselni, hogy távol maradjon Fiától. János pedig, aki tudta, hogy a vég közel, ismét visszavitte őt a kereszthez. Krisztus, haldoklásának órájában megemlékezett anyjáról. Belenézett fájdalomtól lesújtott arcába, azután Jánosra tekintett és így szólt anyjához: "Asszony, ímhol a te fiad!" Jánosnak pedig ezt mondta: "Ímhol te anyád!" (Jn 19:26-27). János megértette Krisztus szavait, és elfogadta a megbízatást. Máriát azonnal otthonába vitte, és attól az órától kezdve gyengéden gondoskodott róla. Óh, szánakozó, szerető Üdvözítő, aki minden testi és lelki fájdalma és kínja között gondoskodott anyjáról! Nem volt pénze, amelynek segítségével biztosíthatta volna kényelmét. Tudta azonban, hogy János szívébe zárta őt. Ezért erre a tanítványára bízta anyját értékes örökségként. Krisztus így azt adta anyjának, amire a legnagyobb szüksége volt: Jánosnak gyengéd együttérzését, aki azért szerette Máriát, mert Mária is szerette Jézust. Azzal, hogy János szent megbízatásként fogadta el Máriát, maga is nagy áldásban részesült. Mária állandóan szeretett Mesterére emlékeztette őt.
Krisztus gyermeki szeretetének tökéletes példája el nem homályosuló ragyogással fénylik a korszakok sötétségén át. Jézus közel harminc évig mindennapi munkájával segített elhordozni a családi otthon terheit. Most pedig még a haláltusájában sem feledkezett meg arról, hogy gondoskodjék megszomorodott özvegy anyjáról. Ugyanennek a lelkületnek kellene megmutatkoznia Urunk minden egyes tanítványában. Azoknak, akik követik Krisztust, keresztény hitükből fakadóan kötelességüknek kell tartaniuk azt, hogy tiszteljék szüleiket és gondoskodjanak róluk. Azoknak a szülei mindig hiánytalanul megkapják a figyelmes gondoskodást és gyengéd részvétet, akik szívükben megőrizték Jézus szeretetét.
A dicsőség Ura meghalt, váltságként az emberi nemzetségért. Krisztust, - mialatt odaadta drága életét - nem lelkesítette diadalmas öröm. Valami nyomasztó homály telepedett Rá. Nem a halálfélelem nehezedett Rá. Nem a kereszt fájdalma és szégyene okozta kifejezhetetlen kínjait. Krisztus a szenvedők fejedelme volt. Fájdalmai a bűn gonoszságának a tudatából eredtek, abból az ismeretből, hogy a gonosszal való érintkezés folytán az emberek vakok lettek a bűn borzalmaival szemben. Krisztus látta, hogy milyen mélyen belegyökerezett a bűn az emberek szívébe, hogy milyen kevesen vannak azok, akik készek kitörni a bűn hatalmából. Krisztus tudta, hogy Isten segítsége nélkül az emberiségnek el kell pusztulnia; látta, hogy az emberek sokasága miként pusztul el akkor, mikor a bőséges segítség már elérhető közelségben van hozzájuk.
Isten Krisztusra, mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte minden gonoszságunkat, bűnünket és igazságtalanságunkat. "A bűnösök közé számláltatott" (Ésa 53:12), hogy megválthasson bennünket a törvény ítéletétől, kárhoztatásától. Ádám minden leszármazottjának a bűne az Ő szívére nehezedett súlyos teherként. Isten haragja a bűnnel szemben, nemtetszésének félelmetes kinyilatkoztatása a bűn, az igazságtalanság miatt rettenettel töltötte el Krisztus szívét. Krisztus egész élete az Atya kegyelmének és megbocsátó szeretetének a jó hírét közölte az elesett világgal. Üdvösség a bűnösök számára, ez volt a feladata és állandó célja működésének. Most azonban, mivel a bűn szörnyű terhét hordozta, nem tudta meglátni az Atya megbékülést sugárzó arcát. Annak az érzete, hogy az Atya megvonta Tőle jelenlétét legnagyobb nyomorúságának ebben az órájában, olyan szomorúsággal és fájdalommal szúrta át a Megváltó szívét, amit senki emberfia nem érthet meg teljesen.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés