Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 5. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szeretné, ha gyermekei világosság lennének a legmélyebb sötétségben is. Isten nem tudja elfogadni azt az érvet, hogy ha egy gyülekezet bűnös környezetben van, mint Korinthus is, a társadalom romlottságát tükrözze. Isten az egyházzal egy olyan közösséget hozott létre, amely teljes ellentéte az őt körülvevő társadalomnak és annak normáinak. Sajnos, a korinthusi gyülekezetbe beszivárgott a világ romlottsága és annak normái, amely ellen Pál felemelte a szavát. Egy másik gyülekezetnek Pál ezt írta: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon” Fil 2:15.
2. Isten csalódott, amikor azt látja, hogy a gyülekezetben egyetértenek a bűnnel és elkövetőjét védik. Isten szereti a bűnöst, de ha figyelmen kívül hagyja bűneit, ezzel nem segít neki. Istent szeretete nem arra készteti, hogy elhallgassa az ember bűneit, hanem hogy kezelje. Miközben arra szólított fel bennünket, hogy ne ítélkezzünk, azt is kéri, hogy kezeljük a gyülekezetben a bűnöket. Nem az a szeretet, hogy mentegetjük a másik bűnét, hanem az, ahogy szeretettel segítünk neki fölé kerekedni.
3. Isten ismeri a bűn rontó hatalmát. Azt mondja, hogy egy kis kovász, az egész tésztát megváltoztatja, ezért kellett a zsidóknak húsvétkor a kovászt otthonaikból eltávolítani, mert ezzel tanította őket Isten arra, hogy a bűnnel nem lehet játszani. Elég egy kicsi belőle, hogy az egész embert, családokat, gyülekezeteket és az egész társadalmat megrontsa.
4. Isten különbséget tesz a gyülekezetben és azon kívüli bűnök között. Pál a gyülekezetben levő bűnöket akarja kezelni és nem a világban levőket. Azt mondja, hogy ez lehetetlen, mert ki kellene mennünk a világból, hogy bűntelen szigetet találjunk. A világban levő bűnösökért dolgoznunk kell, hogy megismerjék Istent és megengedjék, hogy Isten megszabadítsa őket bűneikből.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szeretné népében megmutatni hatalmát, hogy átformálja őket, hogy azok a bűnök ne legyenek jelen népe között, amelyek a világot jellemzik
b. akit megmentő szeretet és szándék vezet a bűnök kezelésében
c. aki nem karja, hogy félvállról vegyük a bűn jelenlétét
d. aki népe életében akarja bemutatni jellemét a világnak
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd az olvasót, hogy ne vegye könnyelműen a bűnt, hanem megengedje neked, hogy megtisztítsd őt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 80. fejezet
80. fejezet – JÓZSEF SÍRBOLTJÁBAN (1. rész)
Jézus végre megnyugodott. A szégyen és a kínzás hosszú napja véget ért. Amikor a lenyugvó nap utolsó sugarai a szombat elérkeztét jelezték, az Üdvözítő békességben pihent József sírboltjában. Munkáját elvégezte. Kezei békésen egymásba kulcsolódtak. Ilyen állapotban volt a szombatnap szent óráiban.
A teremtéskor az Atya és a Fiú megnyugodott teremtő munkájuk után. Mikor "elvégezteték az ég a föld és azoknak minden serege" (lMóz 2:1). A Teremtő és az összes mennyei lények ujjongtak a dicsőséges jelenet szemlélése közben. "Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok és Istennek minden fiai vigadozának" (Jób 38:7). Most Jézus pihent meg a megváltás munkájától; bár a földön szomorkodtak azok, akik szerették Őt. A mennyben azonban mégis örvendeztek. A mennyei lények szemei dicsőségesnek látták a jövő ígéretét. A helyreállított teremtés, a megváltott emberi nemzetség, amely soha nem bukhat el többé, mert legyőzte a bűnt - Isten és az angyalok, így látták azokat az eredményeket, amelyek Krisztus elvégzett munkájából áradtak és áradnak ki. Ezzel a jelenettel örökre összekapcsolódott az a nap, amelyen Jézus megnyugodott. Mert "cselekedete tökéletes" (5Móz 32:4); "valamit Isten cselekszik, az lesz örökké" (Préd 3:14). Hasonlóképpen azon a napon, amelyen "újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva" (Acs 3:21).
A teremtés szombatja - az a nap, amelyen Jézus József sírjában pihent - lesz a békének és az örömnek a napja. A menny és a föld magasztalásban, dicséretmondásban egyesül, miközben a megmentett népek "szombatról-szombatra" (Ésa 66:23) örvendező imádatban hajolnak majd meg Isten és a Bárány előtt.
A keresztre feszítés napjának befejező eseményeiben Isten új bizonyítékát adta a prófécia beteljesedésének, és új tanúbizonyságát Krisztus istenségének. Mikor a sötétség felszállott a keresztről és elhangzott az Üdvözítő haldokló kiáltása, azonnal egy másik hang is hallatszott, amely ezt mondta: "Bizony, Istennek Fia vala ez!" (Mt 27:54) Ezeket a szavakat nem suttogva ejtették ki. Mindenki megfordult, hogy meglássa honnan jöttek ezek a szavak. Ki volt az, aki szólott? A százados volt az, a római katona. Az Üdvözítő isteni türelme és hirtelen halála a győzelem kiáltásával az ajkán - nagy hatással volt erre a pogányra. A kereszten függő, összezúzott, megtört testben ez a százados felismerte Isten Fiának az alakját. Nem tudta visszatartani magát attól, hogy meg ne vallja hitét. Így Isten ismét bizonyítékot adott arra, hogy Üdvözítőnk haláltusája nem volt eredménytelen, mert másoknak is meg kellett azt látniuk. Krisztus halálának a napján három férfi, akik nagyon sok mindenben különböztek egymástól, kinyilvánították hitüket. Egyik a római őrség parancsnoka volt, a másik az a férfi, akinek vinnie kellett az Üdvözítő keresztjét, és a harmadik az a tolvaj volt, aki mellette halt meg a kereszten.
Mikor eljött az este, mennyei csendesség ereszkedett alá a Golgotára. A tömeg szétszóródott. Sokan lelkükben nagyon megváltozva tértek vissza Jeruzsálembe. Lélekben egészen másak lettek, mint amilyenek reggel voltak. Sokan csak kíváncsiságból mentek a kereszthez, és nem a Krisztussal szembeni gyűlöletből. Mégis elhitték a papok vádjait, és úgy tekintettek fel a kereszten függő Krisztusra, mint valami gonosztevőre. Egy természetellenes izgalom hatása alatt csatlakoztak a csőcselékhez és azzal együtt gyalázták Krisztust. Mikor azonban sötétség borult a földre, és saját lelkiismeretüktől vádolva állták körül a keresztet, akkor egyszerre érezni kezdték: egy bűnös tettben vettek részt. Sem tréfálkozás, sem gúnyos nevetés nem hallatszott többé a félelmetes homály közepette. Mikor pedig a sötétséget ismét világosság váltotta fel, akkor ünnepélyes csendben elindultak az otthonuk felé vezető úton. Meggyőződtek arról, hogy a papok Jézus ellen felhozott vádjai hamisak voltak, és hogy Jézus nem színlelő volt. Amikor néhány héttel később pünkösd napján Péter prédikált, akkor ők is ott voltak azok között, akik megtértek Krisztushoz és követői lettek.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés