2024. december 17., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 17 - KEDD - Korinthusi első levél 7. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 7. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%207&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten gondol a válságos időkre. Ha ezt a fejezetet olvassuk, úgy tűnhet, hogy Pál ellene van a házasságnak, viszont, ha egy kicsit komolyabban odafigyelünk, láthatjuk tanácsainak az okát. A korinthusi gyülekezet válság előtt állt, amelyben a házasság plusz nehézségeket jelenthetett. Így ír erről: „Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van… Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott.” Ha Pál egyéb leveleit olvassuk, láthatjuk, hogy házasságpárti volt. Főleg az Efézusi levélből láthatjuk ezt nagyon világosan.            

2.   Isten az erkölcsi tisztaság védelmezője. Pál többször is említi ebben a fejezetben azt, hogy a legfontosabb az erkölcsi tisztaság és a házassági hűség.         

3.   Isten az önzetlenség védelmezője. Sokan önző érdekből házasodnak, ami sok fájdalom és szenvedés forrásává válik. Pál azt mondja, hogy úgy a férj, mint a feleség a másik javát és örömét keresse. Egyikük sem ura a maga testének, hanem a másik. Azt tanácsolja, hogy kölcsönösen adják meg egymásnak a jóakaratot és ne fosszák meg egymást.

4.   Isten nem a rombolás, hanem az építés Istene. Isten nem híve a válásnak, hanem a helyrehozatalnak, az építésnek és a megújulásnak. Isten szerint megújíthatók még a megromlott házasságok is.  

5.   Isten saját helyzetünk elfogadására hív bennünket. Pál azt mondja, hogy ne a saját helyzetünk feletti panasz töltse be az életünket. Ne az foglalkoztasson bennünket, hogy miként törhetünk ki saját helyzetünkből, hanem legyünk megelégedettek és tudjunk örülni annak, ami van. A szolga elégedjen meg a helyzetével, a hajadon, a házas, a körülmetélt és a körülmetéletlen is.

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki házasság szerzője és védelmezője

b.   aki meghatározza a különböző szerepeket a házasságban

c.    aki bevezeti az embert a boldog házasság titkaiba

d.   aki nem támogatja a házassági elválást

e.   aki az ember boldogságát akarja

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd az olvasót, hogy megtudja, Neked mi a szándékod vele! Adjad, hogy tudja, Te mindig a legjobbat akarod neki, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 80. fejezet

80. fejezet – JÓZSEF SÍRBOLTJÁBAN (3. rész)

A feltámadás után a papok és a főemberek egy jelentést közöltek, amely szerint Krisztus nem halt meg a kereszten, hanem csak elájult és azután újra magához tért, feléledt. Egy másik jelentés azt erősítgette, hogy az, amit a sírboltba tettek, nem volt valóságos húsból és csontokból való test, hanem csak valami testhez hasonló anyag. A római katonák cselekedete azonban megcáfolja ezt a hazugságot. Ezek a katonák azért nem törték el Jézus lábait, mert látták, hogy már halott volt. Az oldalát csak azért szúrták át, hogy kielégítsék a papokat. Ha Jézus élete még nem aludt volna ki, akkor ez a dárdadöfés okozta seb idézte volna elő azonnali halálát.

Nem a dárdadöfés, nem a kereszten elszenvedett fájdalom volt az, ami Jézus halálát okozta. Az a kiáltás, amit Jézus "nagy fennszóval" (Mt 27:50); "nagy szóval" (Lk 23:46) bocsátott ki a száján, a vérből és vízből álló patak, amely Jézus oldalából kifolyt, azt mutatta, hogy megtört szíve okozta halálát. Szívét a lelki kínszenvedés törte össze. A világ bűne volt az, ami Krisztust megölte.

Krisztus halálával megsemmisültek tanítványai reményei. Rátekintettek lecsukódott szemhéjára, lehorgasztott fejére, a vértől összetapadt hajára, átszúrt kezeire és lábaira, és lelki fájdalmuk leírhatatlan volt. Az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy Krisztus meghal. Nehezen tudták elhinni, hogy valóban halott volt. A szomorúság annyira elárasztotta őket, hogy nem tudták emlékezetükbe idézni azokat a szavait, amelyekkel megjövendölte nekik ezt. Most semmi vigaszt nem találtak abban, amit előzőleg mondott nekik. Csak a keresztet látták, és a kereszt vérző áldozatát. A jövőt kétségbeesésük és reménytelenségük elsötétítette szemeik előtt. Jézusban való hitük meghalt. Urukat azonban sohasem szerették úgy, mint éppen most. Előzőleg sohasem érezték át annyira jelentőségét és jelenlétének szükséges voltát, mint most.

Krisztus holtteste nagyon drága volt tanítványai számára. Méltó, megtisztelő módon szerették volna eltemetni, de nem tudták, miként végezzék el. Jézust hamisan a római hatalom elleni lázadás bűntettével vádolták meg, és ezért ítélték kereszthalálra. Azok számára, akiket ezért az árulásért ítéltek halálra, különleges, a gonosztevők számára fenntartott temetkezési helyet jelöltek ki. János, a szeretett tanítvány a galileai asszonyokkal együtt a keresztnél maradt. Nem hagyhatták, hogy Uruk holttestével az érzéketlen római katonák foglalkozzanak kénytelen-kelletlen, és egy tisztességtelen sírba temessék el. Ezt azonban nem tudták megakadályozni. A zsidó hatóságoktól semmi kedvezményt nem kaptak, és Pilátusra sem volt semmi befolyásuk.

Ebben a szükséghelyzetben arimathiai József és Nikodémus sietett a tanítványok segítségére. Mindketten tagjai voltak a szanhedrinnek - a főtanácsnak -, és Pilátussal is ismeretségben voltak. Mindketten jómódú és befolyásos emberek voltak. Úgy határoztak, hogy Jézus testének megtisztelő temetésben kell részesülnie.

József merészen elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét. Pilátus most értesült először arról, hogy Jézus valóban meghalt. Ellentmondásos jelentések futottak be hozzá a keresztre feszítést kísérő eseményekről, de Krisztus halálának a hírét szándékosan nem közölték vele. Pilátust, a papok és a főemberek óvták, a tanítványok - Krisztus testéről terjesztett - "félrevezető" beszédeitől. Miután meghallgatta József kérését, és hallott Jézus haláláról, azonnal elküldött a századosért, aki az őrség parancsnoka volt a keresztnél, és tőle is értesült Jézus halálának a bizonyosságáról. Beszámolót is kért tőle a Golgotán lejátszódott eseményekről. A százados jelentése megerősítette azt, amit József elmondott.

1 megjegyzés: