Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 8. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%208&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az Isten szeretete az ismeret felett áll. A teljes ismeretre soha nem jutunk el, mindig ki vagyunk téve annak, hogy valamit vagy valakit rosszul ismerünk. Sohasem lehetünk biztosak a dolgunkban, hogy amit ismerünk és ahogyan ismerjük az úgy is van. De ha Istent szeretjük teljes szívünkből, teljes erőnkből és teljes lelkünkből, nem sokat tévedhetünk.
2. Isten ismeri azokat, akik Őt szeretik. Egy ember számára semmi sem lehet fontosabb ennél. Akit az Isten ismer, az üdvözül. Jézus példázatában azok kárhoznak el, akiket nem ismer az Isten. Pál ebben a fejezetben ezt mondja: „De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten.”
3. Istenen kívül nincs más Isten. Pál azt mondja, hogy nincs bálvány, a Biblia mégis tiltja a bálványimádást. Vajon miért kell tiltani annak az imádatát, aki nem is létezik? Az ember számára bálvánnyá válik mindaz, amit Isten helyére helyez. Az ember nem létező dolognak is tud olyat tulajdonítani, ami megrontja erkölcsét és veszélyezteti az üdvösségét.
4. Isten ajándéka a lelkiismereti szabadság, de vissza is élhetünk vele. Pál azt mondja, hogy a bálványoknak feláldozott hús evése nem bűn, és ha valakinek helyén van a lelkiismerete, akkor minden rendben van ezzel, viszont, akinek a lelkiismerete gyenge és megbotránkozik azon, aki nem csinál ebből gondot, akkor jobb, ha nem él a szabadság adta előnyökkel, mert ezzel eltávolíthat embereket Istentől.
5. Isten óv a botránkoztatástól. A Bibliában nagyon sok helyen találkozunk ezzel a gondolattal. De vajon miért is olyan fontos dolog a botránkoztatás? Azért, mert ezzel akadályozunk valakit az Istennel való kapcsolatában. Embereket térítünk el Istentől. Embereket gáncsolunk el miközben ők Isten felé tartanak.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki óv a felfuvalkodottságtól, mert az rombol, a szeretet pedig épít
b. aki mindenkit ismerni akar, azaz üdvözíteni
c. aki egyetlen Isten és Úr
d. aki által van a mindenség és így mi is
e. akinél nem tudunk érdemeket szerezni étkezésünkkel
f. akinek nagyon fontosak az erőtelenek
g. akinél fontosabb az, hogy hogyan viszonyulunk az erőtelenhez, mint az, hogy mennyi ismerettel rendelkezünk
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd az olvasót, hogy szeressen Téged, hogy te ismerhesd és üdvözíteni tudjad őt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 80. fejezet
80. fejezet – JÓZSEF SÍRBOLTJÁBAN (4. rész)
Pilátus teljesítette József kérését. Mialatt János Mestere temetése miatt nyugtalankodott, József visszatért, Pilátus Krisztus testére vonatkozó rendeletével. Nikodémus pedig mirha és áloé nedvek drága keverékét teremtette elő és hozta el (melynek súlya körülbelül harminc kilogramm volt) Krisztus holttestének a bebalzsamozására. A legtekintélyesebbek sem részesülhettek volna nagyobb tiszteletben halálukban egész Jeruzsálemben. A tanítványok elképedtek, mikor azt látták, hogy ezeknek a jómódú főembereknek éppen úgy szívügyük volt uruk temetése, mint nekik.
Sem József, sem Nikodémus nem fogadta el az Üdvözítőt, míg élt. Tudták, hogy egy ilyen lépés kizárta volna őket a szanhedrinből. Azt remélték, hogy befolyásukkal meg tudják Őt oltalmazni a szanhedrin ülésein. Egy ideig úgy látszott, hogy sikerül céljukat elérniük. A papok azonban, amikor észrevették Krisztus iránt tanúsított jóindulatukat, meghiúsították terveiket. Távollétükben ítélték el Jézust, és adták kereszthalálra. Most, hogy Krisztus halott volt, nem rejtették többé véka alá Krisztus iránt érzett szeretetüket. Mialatt a tanítványok féltek nyíltan Krisztus követőinek mutatni magukat, József és Nikodémus bátran a segítségükre siettek. Ezeknek a gazdag és tisztelt embereknek a segítségére nagy szükség volt ezekben az órákban. Meg tudták tenni halott Mesterükért azt, aminek a megtétele lehetetlen volt a szegény tanítványok számára. Jómóduk és befolyásuk nagy mértékben megvédte őket a papok és a főemberek rosszindulatától.
Szelíden és tisztelettudóan saját kezükkel vették le Jézus testét a keresztről. Együttérzésük könnyei kicsordultak szemükből, mikor ránéztek Jézus összezúzott és szétszaggatott testére. Józsefnek volt egy új, sziklába vágott sírboltja. Ezt a maga számára tartotta fenn. Ez a sírbolt a Golgota közelében volt, és ezt most Jézus számára készítette elő. A holttestet a Nikodémus által hozott illatos fűszerekkel együtt gondosan beburkolták egy vászon lepedőbe, és a Megváltót így tették a sírboltba. Ott a három tanítvány kiegyengette Jézus eltorzult végtagjait, és összezúzott kezeit összekulcsolva helyezték élettelen mellére. A galileai asszonyok eljöttek, hogy megnézzék, mindent megtettek-e, amit meg lehetett tenni a szeretett, halott Mesterért. Ekkor látták, hogy egy súlyos követ hengerítettek a sírbolt bejáratához; majd otthagyták az Üdvözítő sírját. Ezek az asszonyok voltak az utolsók a keresztnél, és utolsók Krisztus sírboltjánál. Mialatt az estéli árnyak már kezdtek ráborulni a földre, Mária Magdaléna és a másik Mária ott időzött, ott állt Uruk nyugvóhelye körül. A szomorúságtól könnyeiket ontották Uruk halála miatt. Visszatérének pedig "és szombaton nyugovának a parancsolat szerint" (Lk 23:57).
Soha el nem felejthető szombat volt az a szomorú tanítványok számára; a papok, a főemberek, az írástudók és a nép számára is. A szombatra való felkészülés napján, mikor lenyugodott a nap, megszólaltak a trombiták és jelezték a szombat kezdetét. A húsvétot úgy tartották meg, mint ahogy századok óta meg szokták tartani, miközben Azt, Akire a húsvét ünnepe mutatott, gonosz kezekkel megölték, és most József sírboltjába feküdt. Szombaton a templom udvarai megteltek Isten imádóival. A főpap, aki a Golgotán Krisztust kicsúfolta, gyalázta, már ott volt, felöltötte magára ragyogó papi ruházatát. Fehér süveges papok buzgón töltötték be feladatukat. Néhányan azonban a jelenlévők közül nem voltak nyugodtak, mikor a teheneket és a kecskéket bűnért való áldozatként megölték. Bár nem ismerték fel, hogy a jelkép találkozott a valósággal, és egy örökkévaló áldozat hozatott a világ bűneiért; nem tudták, hogy többé nem volt semmi érték a szertartásos istentiszteletek bemutatásában. Mégis, soha azelőtt, emberek nem vettek részt istentiszteleten ilyen ellentmondásos érzésekkel. A trombiták, a zeneszerszámok és az énekesek hangja éppen olyan hangos és tiszta volt, mint azelőtt. Az idegenszerűség érzése azonban mindent és mindenkit átitatott. Egymásután kérdezősködtek arról a különös eseményről, ami történt. Mindezideig a legszentebb helyet megőrizték mindenféle behatolástól. Most azonban mindenkinek a szeme előtt feltárult. A kárpit nehéz függönye, amit tiszta lenvászonból készítettek, és arannyal, skarláttal és bíborral gyönyörűen telehímezték, a tetejétől az aljáig, kettéhasadt. Az a hely, ahol az Úr találkozott a főpappal, hogy közölje vele dicsőségét; az a hely, amely Isten szent kihallgatási terme volt. mindenkinek a szeme láttára, nyitva állott. Egyszóval olyan hellyé lett, amelyet az Úr nem ismert el többé. A papok homályos előérzettel szolgáltak az oltár előtt. A legszentebb hely szent titkának a feltárulása az eljövendő balsorstól való félelemmel és rettegéssel töltötte meg őket.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés