Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 10. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%2010&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten mindenkinek egyenlő esélyt ad. De nem mindenki él egyformán vele. Mózes idejében Izrael fiai mindnyájan élvezték a felhőoszlop védelmét, mindnyájan megtapasztalták a tengeren száraz lábbal való átkelést, mindnyájan megkeresztelkedtek a felhőben és a tengerben, mindnyájan részesedtek a lelki eledelben és mindnyájan egy lelki italt ittak a kősziklából, amely Krisztus volt, azaz személyes tapasztalatot szereztek Krisztussal, de többségük ennek ellenére lázadóvá vált. Pál úgy fogalmaz, hogy a „többségükben nem lelte kedvét az Isten,” mert nem éltek Isten tetszésére, ezért elpusztultak a sivatagban. Isten a történelem folyamán mindenkinek egyforma esélyt adott, de ennek ellenére sokan nem fognak üdvözülni, mert nem éltek az Isten által felkínált lehetőséggel.
2. Isten azt szeretné, ha tanulnánk őseink hibáiból. Pál úgy látja, hogy a keresztények ki vannak téve annak a veszélynek, hogy megismétlik az ősi Izrael hibáit. Fel is sorol néhányat ezek közül: gonosz dolgok kívánása, bálványimádás, kicsapongás, paráznaság, Krisztus kísértés, zúgolódás. Ezek a bűnök tették tönkre az ősi Izraelt és nem fogják kímélni a keresztény egyházat sem, ha nem vigyázunk.
3. Isten óv az elbizakodottságtól. Pál azt mondja, hogy „aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Nem lehetünk elbizakodottak és nem mondhatjuk, hogy velünk nem történhet meg az, ami velük megtörtént. Saját erőnkből nem tudunk megállni, de Pál a megoldást is elmondja: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”
4. Isten nem akarja, hogy az igazat a hamissal keverjük. Sokan úgy gondolták, hogy ha eleget tettek Isten kívánalmainak, még a bálványokból is elfér valamennyi az éltükben. Pál azt mondja, hogy az úrvacsorai pohár a Krisztus testével való közösségünk jele, a pogány lakomák pedig az ördög pohara, ezért nem élhetünk mindkettővel ugyanabban az időben.
5. Isten azt akarja, hogy mindent az Ő dicsőségére cselekedjünk. Pál ezt tanácsolja: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” Nem dicsőíthetjük egyszerre Istent és az ördögöt is. Mi arra hívattunk, hogy Isten jellemét magasra emeljük a világ előtt és ne az ördög munkáját mozdítsuk elő, aki be akarja feketíteni Istent.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki kész biztosítani az üdvösséghez való feltételeket mindenki számára
b. akin nem múlik az üdvösségünk
c. aki erkölcsös életre szeretne nevelni bennünket
d. aki a múlt nemzedékek hibái által figyelmeztet bennünket
e. aki megtanít helyesen élni szabadságunkkal
f. aki a lelkiismeret ajándékát adta nekünk
g. aki nem szeretné, ha a szabadságunkban álló dolgokkal másokat botránkoztatnánk
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd az olvasót, hogy tanuljon elődei hibáiból, és soha ne hozzon szégyent nevedre, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 80. fejezet
80. fejezet – JÓZSEF SÍRBOLTJÁBAN (6. rész)
A szenvedők, akik azért jöttek, hogy meggyógyuljanak az Üdvözítő segítségével, keserűen csalódtak. Az utcák megteltek jajveszékelőkkel. Betegek haltak meg Jézus gyógyító érintésének hiánya miatt; hiába kérték az orvosok tanácsát és segítségét. Senkiben sem volt az a képesség, amellyel Krisztus rendelkezett. Ő pedig ott feküdt József sírjában.
A szenvedők jajkiáltása ezrek elméjében tudatosította azt a meggyőződést, hogy egy nagy világosság aludt ki a világból. Krisztus nélkül áthatolhatatlan sötétség volt a földön. Sokan azok közül, akik hangjukkal felduzzasztották a "Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!" (Lk 23:21) kiáltásnak az erejét, csak most jöttek rá arra a csapásra, balsorsra, amely őket érte. Ezért most éppen olyan buzgón azt kiáltanák: Add nékünk Jézus! Bárcsak még mindig élne!
Mikor az emberek megtudták, hogy Jézust a papok halálra adták és megölették, elkezdtek kérdezősködni halála felől. A törvényszéki tárgyalás részleteit, amennyire csak lehetséges volt, titokban tartották. Azon idő alatt azonban, amíg még a sírban volt, a neve hangzott ezrek ajkán és mindenütt elterjesztették a jelentéseket a törvényszéki tárgyalásutánzatról, és a papok és a főemberek embertelenségéről. Értelmes emberek felszólították ezeket a papokat és főembereket, hogy magyarázzák meg a Messiásról szóló ótestamentumi próféciákat. Mikor ezek válaszukban valótlanságokat, hazugságokat próbáltak magyarázatul adni, akkor hasonlókká lettek a tébolyodott, a lelkileg összezavarodott emberekhez. A próféciák Krisztus szenvedéseire és halálára mutattak rá, és ezt nem tudták megmagyarázni. A kérdezősködők közül sokaknak az lett a meggyőződése, hogy az Írások beteljesedtek.
A bosszúállás, amelyről a papok azt gondolták, hogy édes lesz, már keserűvé lett számukra. Tudták, hogy az emberek szigorú rosszallásával találkoztak. Tudták, hogy éppen azok, akiket sikerült nékik Jézus ellen hangolniuk, most megborzadtak saját szégyenteljes cselekedetüktől. Ezek a papok el akarták hitetni az emberekkel, hogy Jézus csaló volt, de hiába. Az emberek közül néhányan ott állottak Lázár sírjánál, és látták, mikor Jézus a halottat visszahozta az életbe. Remegtek a félelemtől, hogy maga Jézus is feltámad a halálból, és ismét megjelenik majd előttük. Hallották, mikor Jézus kijelentette, hogy neki van hatalma élete letevésére, de újbóli felvevésére is. Eszükbe jutott, hogy Jézus egyszer azt mondotta: "Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19). Júdás mondotta el nekik azokat a szavakat, amelyekkel Jézus szólott tanítványaihoz Jeruzsálembe való utolsó utazásuk alkalmával: "Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják Őt. És a pogányok kezébe adják Őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad" (Mt 20:18-19). Mikor ezeket a szavakat hallották, akkor gúnyolódtak és nevettek. Most azonban megemlékeztek arról, hogy Krisztus jövendölései eddig beteljesedtek. Jézus azt mondotta, hogy harmadnapon feltámad, és vajon ki tudná megmondani, hogy nem következik-é be ez is? Szerették volna száműzni elméjükből ezeket a gondolatokat, de nem tudták megtenni. Atyjukhoz; az ördöghöz hasonlóan hittek és remegtek.
Most, hogy az izgalom őrülete elmúlt, Krisztus képe nyomult be egyre erősebben a papok elméjébe. Úgy látták Őt, ahogy higgadtan és panaszkodás nélkül állott ellenségei előtt, és szó nélkül szenvedte el gúnyolódásaikat és gonoszságukat. Törvényszéki tárgyalásának összes eseményei és a keresztre feszítés emlékei ellenállhatatlan erővel tértek vissza gondolataikba, ami arra a meggyőződésre késztette őket, hogy Jézus az Isten Fia volt. Érezték, hogy Jézus minden pillanatban megállhat előttük, hogy vádlottból vádoló legyen és az elítéltből elítélő, és hogy igazságot követeljen és kapjon gyilkosai halálában.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés