Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Korinthusi első levél 9. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korintusi%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Korinthus%209&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennek mindenhez joga van. Istennek joga van megbüntetni bennünket bűneinkért, joga lett volna és szabadságában állt, hogy a lázadó bolygónkat elpusztítsa, joga lett volna a lázadó zsidókat megsemmisíteni, de nem tette. Lemondott jogáról és nem tette meg azt, ami szabad lett volna neki. Gyermekei az Ő példáját követik. Pál ebben a fejezetben felsorol néhány dolgot, amihez szabadsága lehetett volna, de lemondott róla azokért, akiket Istenhez szeretett volna vezetni. Joga lett volna a munkájáért járó fizetésre, joga lett volna, hogy családja legyen és azt magával vigye, de lemondott azért, hogy megkönnyítse az emberek Istenhez találását.
2. Isten gondoskodik az övéiről. Isten úgy rendelkezett, hogy ki-ki, amit dolgozik, abból éljen meg. Aki a mezőgazdaságban dolgozik, aki az állattartásban dolgozik, éljen meg abból, de ez igaz arra is, aki az evangéliumnak szolgál, ő is éljen meg abból. Pál a korinthusi gyülekezet esetében lemondott erről a jogáról, de elfogadta más gyülekezetek adományát.
3. Isten nem elválasztófalakat, hanem összekötő hidakat épít. Pál életében is volt sok olyan dolog, ami elválaszthatta volna emberektől: a zsidó mivolta, a törvény, az erőtelenség stb., de Pál azt mondja, hogy ő mindenkinek minden lett, hogy mindenkit megnyerjen az evangéliumnak. Ezzel ő hidat épített zsidó és pogány között, törvény alatt lévők és törvény nélküliek, a gyengék és az erősek között.
4. Isten egyenlően jutalmaz mindenkit, aki az Ő útjára tette a lábát. Pál a keresztényi életet versenyfutáshoz hasonlítja, csak azzal a különbséggel, hogy a valódi versenyen csak egy valaki győz, a lelki versenyben mindenki, aki benevez és nem adja fel.
5. Isten a szabályosság Istene. Pál egy feltételét írja le annak, hogy győztesek legyünk keresztény pályafutásunkon, éspedig azt, hogy szabályszerűek legyünk. A sportban nagyon fontos a szabályosság, azért, hogy szép legyen, biztonságos legyen, hogy élvezhető legyen. Isten pontosan ezért várja el tőlünk a szabályszerűséget a keresztény életben is. Isten nem gyötörni akar ezzel, hanem széppé, értelmessé és vonzóvá akarja tenni a keresztény életet számunkra.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szabadsággal ajándékozta meg az embert
b. aki szolgája mellé áll, amikor mások megkérdőjelezik hitelességét
c. aki számára fontos szolgáinak családja
d. aki a „méltó a munkás a bérére” elvet követi
e. aki reménységet ad a szívünkbe munkánk eredményességét illetően
f. aki azt akarja, hogy a fizikai javakat és a lelki javakat megosszuk egymással
g. aki önkéntes és nem kényszerű szolgálatot vár
h. akinek a célja az evangélium eljuttatása a föld minden részére
i. aki győzelemre vezet minket keresztényi pályafutásunkon
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd az olvasót, hogy úgy éljen jogaival és szabadságával, hogy azzal ne akadályozzon másokat a Hozzád vezető úton, hanem segítse őket, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 80. fejezet
80. fejezet – JÓZSEF SÍRBOLTJÁBAN (5. rész)
Sokaknak az elméjét foglalkoztatták azok a gondolatok, amelyeket a Golgotán lejátszódott események ébresztettek fel bennük. A keresztre feszítéstől kezdve a feltámadásig sok álmatlan szem fürkészte, vizsgálta a próféciákat. Egyesek meg akarták ismerni annak az ünnepnek a teljes értelmét, amelyet éppen akkor ünnepeltek meg. Mások bizonyítékot akartak találni arra, hogy Jézus nem az volt, akinek magát mondta. Ismét mások szomorú szívvel kutattak olyan bizonyítékok után, amelyek azt igazolták, hogy ő volt az igazi Messiás. Bár Szentírás-kutatásaikban különböző célokat tartottak szemük előtt, mindazonáltal mindnyájan ugyanarról az igazságról győződtek meg; arról az igazságról, hogy prófécia teljesedett be az elmúlt néhány nap eseményeiben, és a Megfeszített a világ Megváltója. Sokan azok közül, akik jelen voltak azon az istentiszteleten, soha többé nem vettek részt a húsvéti szertartásokban. Még a papok közül is sokan meggyőződtek Jézus nemes jelleméről. Ezek nem hiába kutatták az Írásokat, mert feltámadása után elismerték Jézust, Isten Fiának.
Nikodémus, mikor Jézust a kereszten látta függeni, visszaemlékezett Jézusnak azokra a szavaira, amelyeket éjnek idején az Olajfák-hegyén mondott: "Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:14-15). Azon a szombaton, amikor Krisztus a sírban feküdt, Nikodémusnak alkalma volt az elmélkedésre. Most tisztább fény világosította meg elméjét, és azok a szavak, amelyeket Jézus mondott neki, nem voltak többé titokzatosak számára. Úgy érezte, sokat veszített azzal, hogy Jézussal nem volt szorosabb kapcsolatban földi élete folyamán. Most emlékezetébe idézte a Golgotán lejátszódott eseményeket. Krisztusnak az az imádsága, amelyet gyilkosaiért mondott és a haldokló tolvaj kérdésére adott válasza a szívéhez szólt ennek a tanult tanácstagnak. Lelki szemeivel ismét feltekintett a haláltusáját vívó Üdvözítőre; lelki füleivel ismét hallotta Krisztus utolsó kiáltását: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30), s ez a Győztes szavaként hangzott el. Ismét látta a rengő, ingadozó földet, az elsötétült egeket, az elhasadt függönyt, a megremegő sziklákat, és hite örökre megerősödött. Ugyanaz az esemény, amely megsemmisítette a tanítványok reménységét, Józsefet és Nikodémust meggyőzte Jézus Istenségéről. Félelmüket legyőzte egy erős és megrendíthetetlen hit bátorsága.
Krisztus soha nem vonta úgy magára a sokaság figyelmét, mint most, amikor a sírboltban feküdt. Eddigi szokásaiknak megfelelően az emberek most is elvitték a templom udvaraiba betegeiket és szenvedő szeretteiket és azt kérdezgették: Ki tudná nékünk megmondani, hogy hol van a názáreti Jézus? Sokan messziről jöttek, hogy megtalálják Őt, aki meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Mindenfelől ez a kiáltás hallatszott: Krisztust, a gyógyítót akarjuk! ez alkalommal azokat, akikről azt gondolták, hogy a lepra előjelei mutatkoztak meg rajtuk, megvizsgálták a papok. Sokaknak azt a megállapítást kellett hallaniuk, hogy férjük, feleségük vagy gyermekük leprás, és tudomásul venniük azt az ítéletet, hogy ezeknek el kell távozniuk védelmet nyújtó otthonukból és le kell mondaniuk barátaik gondoskodásáról, az idegeneket pedig ezzel a szomorú kiáltással kell figyelmeztetniük: "Tisztátalan! Tisztátalan!" A názáreti Jézus jóságos kezei azonban - amelyek sohasem tagadták meg, hogy gyógyító erővel érintsék meg a visszataszító leprást - a mellén összekulcsolva feküdtek. Azok az ajkak, amelyek mindig ezekkel a vigasztaló szavakkal feleltek a leprások kérésére: "Akarom, tisztulj meg" (Mt 8:3), most némák voltak. Sokan folyamodtak a főpapokhoz és a főemberekhez együttérzésért és szabadításért, de hiába. Nyilvánvalóan azt akarták, hogy az élő Krisztus legyen ismét közöttük. Állhatatos megfontoltsággal Őt keresték. Nem akartak ~ lemondani arról a szándékukról, hogy megtalálják Őt. A templom udvaraiból azonban kikergették őket. A kapuknál pedig katonák álltak, hogy visszatartsák a sokaságot, amely követelődzött, hogy engedjék belépni őket, mert elhozták magukkal betegeiket és haldoklóikat.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés