Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Római levél 14. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2014&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten figyelembe veszi azt, hogy a hit útján nem mindenki tart ugyanott. Pál apostol a hitben erőtelenekről beszél, azaz olyanokról, akik nem jutottak olyan messzire, mint a többiek. Isten azt mondja, hogy ne bírálgassuk őket, hanem legyünk megértéssel irántuk, mert Isten is ezt teszi. Isten ugyanúgy szereti azokat is, akik hitélet útjuk elején járnak, mint azokat, akik messze jutottak. Isten ugyanúgy szereti azokat, akik gyorsabban haladnak, mint, akik lassabban.
2. Az emberek csak Istennek tartoznak számadással. Mi nem embernek tartozunk számadással azért, hogy melyik napot tarjuk meg és melyiket nem, és azért sem, hogy mit eszünk meg és mit nem, hanem az Istennek. Az Istenéért teszünk vagy nem teszünk dolgokat. Isten fog megítélni bennünket tetteinkért és mulasztásainkért egyaránt.
3. Isten nem akarja, hogy másokat elcsüggesszünk és elbizonytalanítsunk. A bírálgatással másokat elcsüggesztünk elbizonytalanítunk, összezavarunk és megbotránkoztatunk. Ezzel akadályozzuk őket az Istenhez vezető úton. Nincs, amivel jobban bántanánk Istent, mint azzal, hogy útját álljuk a hozzá igyekvő embereknek.
4. Isten nem akarja, hogy mások lelkiismerete legyünk. Mindenkinek saját lelkiismerete van és mindenkinek a saját lelkiismeretével kell békességben élnie. Az, hogy Isten hogyan ítél meg bennünket a lelkiismeretünket is figyelembe véve, nem tudhatjuk, mert ezt csak Isten ismeri. Az indítékainkat is csak egyedül Ő ismeri, ezért csak Ő jogosult az ítélethozatalra.
5. Isten azt akarja, hogy egymást építsük. A bírálgatással egymást romboljuk, de az apostol azt mondja, hogy „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki kiáll saját szolgáiért
b. aki azt akarja, hogy minden indítékunk középpontjában Ő legyen
c. aki azt akarja, hogy nem magunknak, hanem Neki éljünk
d. aki az embereket gyermekeinek és egymás testvéreinek tekinti
e. aki előtt minden térd meghajol, és akit minden nyelv magasztal
f. aki élt, él és élni fog
g. aki számadásra hív minden embert
h. aki nem akarja, hogy megszomorítsuk a többi gyermekét
i. aki előtt az „igazság, a békesség és a Szentlélekben való öröm számít
j. aki nem szeretné, ha rombolnánk az Ő munkáját
k. aki azt akarja, hogy boldogok legyünk döntéseinkben
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne rombolja, hanem építse embertársait, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 79. fejezet
79. fejezet – „ELVÉGEZTETETT” (1. rész)
Jézus földi élete nem fejeződött be addig, amíg munkáját el nem végezte. Utolsó leheletével így kiáltott fel: "Elvégeztetett" (Jn 19:30). A csatát megnyerte, hatalmas karjával kivívta a győzelmet (Vö. Zsolt 98:1). Győztesként zászlóját örökkévaló magasságokra tűzte ki. Nem volt-e örvendezés az angyalok között? Az egész menny ujjongott az Üdvözítő győzelmén. A Sátán vereséget szenvedett és tudta, hogy birodalma elveszett.
Az angyalok és az el nem esett világok számára ennek a kiáltásnak, hogy "elvégeztetett", nagy jelentősége volt. Azt jelentette ez számukra éppen úgy, mint a mi számunkra is, hogy a megváltás nagy munkája befejeződött. Velünk együtt ők is részesülnek Krisztus győzelmének a gyümölcseiből.
Krisztus haláláig a Sátán jelleme nem volt teljesen nyilvánvaló az angyalok és az el nem esett világok előtt. A fő pártütő csalással annyira felismerhetetlenné tette magát, hogy még a szent lények sem értették meg elveit. Nem látták meg tisztán lázadása természetét.
Csodálatos hatalommal és dicsőséggel rendelkező lényként szállt szembe Istennel. Az Úr azt mondja Luciferről: "Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépséggel" (Ez 28:12). Lucifer, mint tündöklő kérub állt Isten színe előtt. Az összes teremtett lény közül ő volt a legfontosabb és a legfőbb szereplő Isten szándékainak a világmindenség számára való kinyilatkoztatásában. Miután vétkezett, ámító hatalma még félrevezetőbb és jellemének a leleplezése még nehezebb volt kiemelt helyzete következtében, amellyel az Atyánál rendelkezett.
Isten el tudta volna pusztítani Sátánt és követőit olyan könnyen, amilyen könnyen egy kavicsot tudunk a földre dobni. Ő azonban nem tette ezt. A lázadást nem erőszakkal akarta leverni. A kényszerítő hatalmat csak a Sátán uralma alatt találhatjuk meg. Isten alapelvei mások, nem ilyen rendszerre épül uralma. Isten tekintélye a jóságon, az irgalmon és a szereteten nyugszik. Ezeknek az alapelveknek az alkalmazása fejezi ki az Ő akaratát. Isten uralkodása erkölcsös uralkodás, az igazság és a szeretet benne az uralkodó hatalom.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés