Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 2. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 2. fejezet 51. nap
Szolgáinak is
hasonlóképpen kell cselekedniük. Ábrahámhoz így szólt az Úr, amikor
felszólította, hogy hintse az igazság magvát: "Eredj ki a te földedből, és
a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok
néked"(1 Móz 12 :1). Ő pedig "kiméne, nem tudván hová megy"
(Zsid 11:8). A jeruzsálemi templomban imádkozó Pál apostol is ezt az üzenetet
kapta Istentől: "Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok
közé" (Acs 22:21).
Mindazoknak, akiket
Krisztus elhívott, ugyancsak el kell hagyniuk mindent, hogy követhessék Őt.
Szakítaniuk kell régi társaikkal, fel kell adniuk terveiket, le kell mondaniuk
földi reményeikről. Fáradsággal, könnyek között, magányosan és áldozatok árán
kell a magot vetniük.
"A magvető az
igét hinti." Krisztus azért jött, hogy elhintse a világban az igazság
magvát. Az ember bűnbeesése óta Sátán állandóan a tévelygés magvát veti.
Először is hazugsággal kerítette hatalmába az embert. Most is arra törekszik,
hogy Isten országát itt e földön legyőzze, és az embereket a maga uralma alá
vonja. Krisztus eljött magvetőként egy nemesebb világból, hogy az igazság
magvát hintse. Ő, aki tagja volt az Istenség tanácsának, és az Örökkévaló
legbensőbb szentélyében lakott, lehozhatta az embernek az igazság tiszta
elveit. Krisztus az ember bűnbeesésétől kezdve állandóan bizonyságot tett az
igazságról a világnak. Krisztus közvetíti az embernek a romolhatatlan magot:
Isten Igéjét, "amely él és megmarad örökké" (1 Pt 1: 2 3 ). Az
Édenben az elbukott emberiségnek adott első ígéretével Krisztus az evangélium
magvát vetette el. A magvetőről szóló példázat azonban Krisztusnak főként az
emberek közötti személyes szolgálatára és az ily módon elindított munkára
vonatkozik.
Isten Igéje ez a mag.
Minden mag önmagában hordja a csírázás törvényét. Benne rejlik a növény élete.
Ugyanígy van élet Isten Igéjében is. Krisztus ezt mondja: "A beszédek,
amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." "Aki az én beszédemet
hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van" (Jn 6:63;
5:24). Isten Igéjének minden parancsában és minden ígéretében Isten ereje,
élete rejlik, amely által a parancsok teljesíthetők, és az ígéretek
megvalósulhatnak. Aki hitben befogadja az Igét, az Isten életét és jellemét
kapja meg.
Minden mag a saját
neme szerint hoz termést. Ha a megfelelő feltételek között vetjük el a magot,
átörökíti saját életét a növénybe. Ha hit által szívünkbe fogadjuk az Ige
romolhatatlan magvát, olyan jellemet és életet terem, amely Isten jellemének és
életének mása.
Izrael tanítói nem
Isten Igéjének magvát vetették. Krisztusnak, az igazság tanítójának
cselekedetei éles ellentétben álltak a korabeli rabbik cselekedeteivel. A
rabbik kitartottak a hagyományok, emberi elméletek és feltevések mellett. Az
Ige helyére sokszor azt tették, amit az emberek tanítottak és írtak az Igéről.
Tanításaikban nem volt lélekelevenítő erő. Krisztus tanításainak és
prédikációinak tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen
válaszolt: "Meg van írva." "Mit mond az Írás?" "Hogyan
olvasod?" Ha barátban, ha ellenségben érdeklődés ébredt, minden alkalommal
az Ige magvát hintette. Ő, aki az Út, az Igazság, az Élet, aki maga az élő Ige,
a Szentírásra mutat: "Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam" -
mondja. És "elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól" rávilágított a
tanítványoknak "minden írásokban" azokra, "amik Őfelőle
megírattak" (Jn 5: 39; Lk 24:27).
Krisztus szolgáinak
ugyanezt kell tenniük. Az emberi elméletek és feltevések ma is kiszorítják
Isten Igéjének életadó igazságait, mint régen is. Az evangélium sok állítólagos
prédikátora szerint nem az egész Biblia ihletett. Az egyik bölcs ember elveti
az egyik részt, a másik pedig megkérdőjelezi a másikat. Saját véleményüket az
Ige fölé helyezik. Az Írást csupán saját tekintélyükre építik, és megfosztják
isteni hitelességétől. Így szórják szét a hitetlenség magvait, mert az emberek
összezavarodnak, és nem tudják, mit higgyenek. Sok olyan hittétel van, amelyet
nem fogadhatunk el. Krisztus idejében a rabbik számos szentírási résznek
erőszakolt, misztikus magyarázatot adtak. Mivel Isten Igéjének világos tanítása
eljárásait kárhoztatta, megkísérelték érvényességét aláásni. Ugyanez történik
ma is. Isten Igéjét titokzatosnak és homályosnak tüntetik fel, hogy Isten
törvénye elleni vétségükért kimentsék magukat. Krisztus megdorgálta ezeket a
törvénysértőket. Azt tanította, hogy Isten Igéét mindenkinek meg kell értenie.
A Szentírást kétségbevonhatatlan tekintélynek vallotta. Nekünk is ezt kell
tennünk. A Bibliát a végtelen Isten beszédeként, minden vitás kérdés
megoldójaként, hitünk alapjaként kell kezelnünk.
A Biblia tekintélyét
aláásták, és ezért a lelkiségre nem helyeznek olyan súlyt. Ma sok szószéki
prédikációból hiányzik a lelkiismeret-ébresztő és lélekelevenítő mennyei
kinyilatkoztatás. A hallgatók nem tudják elmondani: "Avagy nem
gerjedezett-é szívünk mibennünk, mikor nékünk szóla az úton és mikor magyarázá
nékünk az írásokat?" (Lk 24: 32). Sokan kiáltanak az élő Istenhez,
közelségére vágyakozva. Bölcseletek, irodalmi tanulmányok - bármilyen
nagyszerűek is - nem csillapítják a szív éhségét. Emberi állításoknak és
elgondolásoknak nincs súlyuk. Szóljon Isten szava az emberek szívéhez! A csupán
hagyományt, emberi elméleteket és szabályokat ismerők hadd hallják meg annak
hangját, aki megújíthatja lelküket az örök életre!
Krisztus Isten atyai
szeretetéről és túláradó kegyelméről tanított legszívesebben. Sokat beszélt az
Atya jellemének és törvényének szentségéről. Az Utat, az Igazságot és az Életet
kínálta az embereknek a maga személyében. Krisztus szolgái is ezekről beszéljenek!
Mutassák be az igazságot, ahogy az Jézusban volt látható! Tegyék világossá, mit
kíván a törvény és az evangélium! Beszéljenek Krisztus önmegtagadó, áldozatos
életéről, megalázkodásáról és haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről!
Arról, hogy közbenjár értük Isten trónjánál. Hirdessék ígéretét: "Ismét
eljövök és magamhoz veszlek titeket" (Jn 14: 3).
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 1. fejezete
A zsidók nem nevezték ezt a könyvet Mózes
második könyvének, sem pedig „Exodus”-nak, hanem a könyv első szava vagy
gondolata alapján nevezték el a bibliai könyveket. Mózes első könyvét például
így nevezték: „Kezdetben”. Mózes második könyve a szabadulásról szól.
Noha az izraeliták több mint 400 éve voltak
Egyiptomban – és már a családi nevükre is alig emlékeztek –, Isten azonban név
szerint ismerte őket. Kezdte őket felkészíteni arra, hogy meghallják saját
nevét (YHWH) a Sínai- hegynél.
Milyen csodálatos történet Mózes második
könyvének – a Kivonulás könyvének – története! Ez a zsidók evangéliuma, a
szabadulás és a kegyelem története. A zsidók úgy viszonyulnak Mózes második
könyvéhez, mint a keresztények János evangéliumához. A közhiedelemmel ellentétben
a zsidók sohasem hittek abban, hogy cselekedeteik által üdvözülnek. Mielőtt a
Sínai-hegynél Isten felszólította volna őket az engedelmességre, már
megváltást, szabadulást kaptak a Vörös-tengernél.
A korabeli izraelitákhoz hasonlóan mi is egy
kisgyermek által kaptunk szabadulást, aki felnövekedve Szabadítóvá vált. Élete
vége felé Jézus felment egy hegyre Kánaán földjén, és találkozott Mózessel és
Illéssel. Lukács 9:31-32-ben azt olvassuk, hogy Jézus „távozásáról”, szó
szerint „kivonulásáról” beszélgettek.
Izraelnek égető szüksége volt a szabadulásra.
Milyen szempontból hasonlít ez saját élethelyzetedre? Emlékszel olyan időszakra
életedben, amikor egy „új fáraó” támadt, aki nagyon megnehezítette életedet?
Andy Nash
Újságíró iskola és Kommunikáció
Southern Adventist University
7. heti
olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI
2. fejezetéhez (augusztus 30 - szeptember 5.
Jézus a magvető, aki otthagyta a mennyet,
hogy elhozza a magot, Isten Igéjét az emberiségnek. Ellen White azt írja, hogy
az "Ő szolgáinak hasonlóképpen ki kell menni magot vetni." Gyakran
megfeledkezünk arról, hogy a Nagy
misszióparancs arra hív bennünket, hogy legyünk magvetők. Termőföldet kell
találnunk, ahova a magot elvethetjük
Továbbá, amikor elfogadjuk a hívást, hogy
magvetők legyünk, sokszor csak prédikálunk és reméljük a legjobbakat.
Imádkozunk azért, hogy legyen egy kis termőtalaj a sziklák és a tövisek között.
De ezt olvassuk: "A magvetőnek el
kell készítenie a szíveket az evangélium befogadására. Az Igét túl sok
prédikációval hirdetjük, és nagyon kevés a szívtől szívig ható munka. Az
elveszettekért személyes munkát kell végeznünk. Krisztusi együttérzéssel
keressünk meg minden egyes embert, és próbáljuk érdeklődésüket felkelteni az
örök élet nagyszerű dolgai iránt! Lehet a szívük olyan, mint a keményre döngölt
országút, és látszólag semmi értelme, hogy a Megváltóról beszéljünk nekik. De
míg logikával nem tudjuk felrázni őket, és az érvelés képtelen meggyőzni a
kőszívet, a személyes szolgálatban megmutatkozó krisztusi szeretet talán
meglágyítja, és az igazság magva gyökeret ver. A magvetőnek is tennie kell
tehát valamit azért, hogy a magot ne fojtsák el a tövisek, és ne pusztuljon el
a talaj sekély volta miatt."
Nekünk, mint magvetőknek nem csak az a
feladatunk, hogy szórjuk a magot, hanem a talajjal is foglalkoznunk kell.
Emlékezzünk arra, hogy amint Krisztus megérintette a szívünket, másokét is
megérintheti a mi munkánk által.
Randy Ban
Adminisztrátor, Light
Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése