MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 142. nap
A
vizsgálati ítélet idején az emberiség még a földön él. Mindazok élete, akik
hitet tettek Krisztus mellett, elvonul Isten előtt. Isten a mennyei könyvek
alapján megvizsgál mindenkit, és cselekedeteik szerint eldönti örök sorsukat.
A
menyegzői ruha, amelyről a példázat beszél, Krisztus hű követőinek tiszta,
foltnélküli jelleme. Az egyház "tiszta és ragyogó fehér gyolcsba"
öltözik, amelyen nincs "szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle".
A fehér gyolcs - ahogy a Szentírás mondja - "a szenteknek igazságos
cselekedetei" (Jel 19 : 8; Ef 5 : 27), azaz Krisztus igazsága, hibátlan
jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust
személyes Megváltójaként.
Ősszüleink
az ártatlanság fehér palástját viselték, amikor Isten az Édenbe helyezte őket.
Tökéletes összhangban éltek Isten akaratával. Végtelen szeretettel ragaszkodtak
mennyei Atyjukhoz. Gyönyörű, lágy fénysugár, Isten fénye takarta be a szent
párt. Ez a fénypalást lelki öltözékük, mennyei ártatlanságuk szimbóluma volt.
Ha hűségesek maradtak volna Istenhez, ez a fény állandóan betakarta volna őket.
De amikor vétkeztek, elszakadtak Istentől, és az őket körülölelő fény
eltávozott. Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel
próbálták a mennyei öltözéket pótolni.
Isten
törvényének áthágói ezt teszik Ádám és Éva engedetlensége óta. Fügefaleveleket
varrnak össze, hogy betakarják törvényszegés okozta mezítelenségüket. Maguk
szabta öltözéket viselnek. Saját cselekedeteikkel próbálják bűneiket befedezni
és Isten tetszését elnyerni.
Ez
azonban lehetetlen. Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel
ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az
angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek
fügefalevél-öltözéket, sem köznapi ruhát.
Csak a
Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjék
Isten előtt. Ezt az öltözéket - saját igazságának palástját - helyezi Krisztus
minden bűnbánó, hivő lélekre. "Azt tanácsolom néked - mondja -, hogy végy
tőlem ... fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te
mezítelenségednek rútsága" (Jel 3 :18).
A
mennyei szövőszéken szőtt palást egyetlen szálát sem szőtték emberi elgondolás
szerint. Krisztus emberi testben tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a
jellemet felkínálja nekünk. "Mint megfertéztetett ruha minden mi
igazságaink" (Ésa 64:5). Mindazt, amire önmagunktól vagyunk képesek,
beszennyezi a bűn. Isten Fia azonban "azért jelent meg, hogy a mi
bűneinket elvegye; és Őbenne nincsen bűn." És mi a bűn?
"Törvénytelenség" (Jn 3 : 5.4). Krisztus azonban engedelmeskedett a
törvény minden egyes követelményének. Ezt mondta önmagáról: "Hogy
teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem a Te törvényed keblem
közepette van" (Zsolt 40:9). Amikor a földön járt, ezt mondta
tanítványainak: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait" (Jn 1
5 :10). Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetővé tette minden embernek,
hogy engedelmeskedjék Isten parancsolatainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak,
szívünk egyesül az Ő szívével; akaratunk beleolvad az Ő akaratába; lelkünk
eggyé lesz az Ő lelkével; gondolatainkat foglyul ejti; és az Ő életét éljük. Ez
történik, ha Krisztus felöltöztetett igazságába. Ezután, ha az Úr reánk tekint,
nem fügefalevél- öltözetünket látja, sem mezítelenségünket, sem bűntől torzult
vonásainkat, hanem a maga igaz voltának palástját, amely a Jahve törvénye
iránti tökéletes engedelmesség.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 26. fejezete
Most, hogy a 40 éves
pusztai száműzetés véget ért, és a 20 évesnél idősebbek között már nem maradt
senki, aki részt vett a lázadásban – kivéve Káleb és Józsué – Isten újra
népszámlálást rendelt el Izrael népe számára.
Áron ekkorra már meghalt, és fia, Eleázár osztozott Mózessel a vezetői
feladatokon. Izrael fiai még mindig Moáb pusztájában tartózkodtak, és a
népszámlálás volt arra hivatott, hogy az ígéret földjének felosztásához alapul szolgáljon
(53.vers).
A számlálás részletes
leírása legtöbbünk számára unalmasnak tűnik, ugyanakkor rendkívül érdekes a
történészek számára. Nemcsak a zsidó
örökségnek fontos feljegyzése, hanem az emberi történelem szempontjából is;
továbbá a Biblia eseményeit összefüggésbe helyezi, megmutatja a családi
kapcsolatokat, így bizonyítva a Biblia hitelességét. De ami a legfontosabb,
olyan, mint egy aranyfonál a történelemben, amely Krisztus születése felé
vezet. Íme néhány adat, ami ebből a népszámlálásból derül ki:
1. Rúben törzsében
majdnem 3000-rel kevesebben voltak, mint 38 évvel azelőtt. Ebben szerepet
játszhatott Dátán és Abirám lázadása, akik rubeniták voltak.
2. Kóré nemzetsége
nem halt ki, mivel feltehetően családjának egy része nem vett részt a
lázadásban. Leszármazottainak a későbbiekben is jó híre volt, még Dávid idejében
is (Zsolt 42, 44-49 fejezetek).
3. Manassé törzse
20 000 fővel gyarapodott, beteljesítve Jákob próféciáját József
gyermekeinek termékenységéről (1Móz 49:22).
A birtokba vehető
földterület nagysága minden törzsben annak taglétszámától függött, és a földet
sorsvetéssel osztották fel. Hitték, hogy a sorsvetést Isten irányítja (Péld
16:33); ugyanezt a módszert alkalmazták a korai egyházban is (ApCsel 1:23-26).
A fejezet vége
emlékeztet bennünket arra, hogy Isten megtartotta az ígéretét, és életben
tartotta Kálebet és Józsuét, hogy bemehessenek az Ígéret Földjére, bátor
jelentésük miatt.
Az Úr ismeri az
övéit. Számon tartja embereit és feljegyzi lelki Izraelének tagjait az Élet
Könyvébe. Ha hűségesek vagyunk, nem feledkezik meg ígéretéről, hogy örökséget
ad nekünk az Ígéret Földjén.
Nancy Costa
18. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 24.
fejezetéhez (november 29-dec 5).
Nem tudom, te hogy
vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen.
Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a
megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett,
hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor
Jézus Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet
"minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő
mezítelenségének rútságát."
Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem
számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem
finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.
"Nem elég elfogadni az igazságot, mint
elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a
gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad,
abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem
teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."
Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét
tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!
Nicole Stallings,
ARISE
diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése