MEGHALLGATHATOD
itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 27. fejezet
160. nap
Isten
semmiféle nemzetiségi, faji vagy társadalmi különbséget nem ismer el. Ő az
egész emberiség Alkotója. Mindnyájan egy család vagyunk a teremtés által,
valamint egyek vagyunk a megváltás jogán. Krisztus azért jött, hogy ledöntsön
minden válaszfalat. Kitárta a templom minden ajtaját, hogy mindenki szabad utat
találjon Istenhez. Szeretete olyan széles, olyan mély, olyan teljes, hogy
mindent áthat. Kivonja Sátán vonzóköréből azokat a nyomorultakat, akiket a
kísértő megtévesztett csalásaival. Isten trónjához emeli őket; ahhoz a trónhoz,
amelyet ígéretének szivárványa övez.
Krisztusban
nincs zsidó, sem görög, nincs rabszolga, sem szabad. Krisztus drága vére
mindenkit eggyé kovácsol. (Lásd Gal 3:28; Ef 2:13.)
A
szenvedő emberiség kiáltását minden valláskülönbséget félretéve meg kell
hallanunk. Ahol a valláskülönbség keserű érzéseket kelt, személyes szolgálattal
sok jót tehetünk. A szeretettel végzett szolgálat eloszlatja az előítéletet, és
lelkeket nyer meg Istennek.
Viseljük
szívünkön mások fájdalmát, nehézségét, baját! Osztozzunk nagyok és kicsinyek,
gazdagok és szegények örömében és gondjában! "Ingyen vettétek - mondja
Krisztus -, ingyen adjátok" (Mt 10: 8).
Környezetünkben
élnek nyomorult, megpróbált emberek, akiknek szükségük van megértő szavakra és
tettekre. Mindenütt vannak özvegyek, akik segítségre és együttérzésre
szorulnak; árvák, akikért Krisztus felelőssé teszi követőit. Nagyon sokszor
érzéketlenül elmegyünk mellettük. Lehet, hogy kopottak, faragatlanok, és
látszólag semmi kedves vonás nincs bennük. Akkor is Isten tulajdonai. Áron
vette meg őket, és éppoly értékesek szemében, mint mi. Ők is Isten nagy
családjához tartoznak, és a keresztények Isten sáfáraiként felelősek értük.
"Vérüket a te kezedből kívánom meg" - mondja Isten.
A
legnagyobb veszedelem a bűn. A mi feladatunk, hogy megszánjuk a bűnöst, és
segítsünk rajta. De nem lehet mindenkihez egyformán közeledni. Sokan elrejtik
lelki éhségüket. Szíves szavakkal és tettekkel nagy segítséget nyújthatunk
nekik. Mások nem is tudnak a saját nyomorukról. Nem ébrednek rá lelkük szörnyű
ínségére. Tömegek olyan mélyre süllyedtek a bűnben, hogy elvesztették az örök
valóságok iránti érzéküket. Isten képmása teljesen megfakult bennük, és aligha
tudnak az üdvösségről. Istenben nem hisznek, emberben nem bíznak. Sokan csak
önzetlen jóindulattal közelíthetők meg. Először fizikai szükségleteiket kell
kielégíteni. Gondoskodjunk táplálékukról, tisztaságukról és tisztességes
öltözetükről! Ha látják az önzetlen szeretet tanújelét, könnyebben tudnak hinni
Krisztus szeretetében.
Sok
tévelygő szégyenkezik, és érzi, hogy nem okos dolog az, amit csinál. Saját
hibái és bajai láttán már-már kétségbeesik. Ne kerüljük el őket! Az árral
szemben úszót az áramlás teljes erővel visszafelé sodorja. Nyújtsunk segítő
kezet neki, miként Krisztus nyúlt egykor a süllyedő Péter után! Bíztató
szavakkal próbáljunk benne hitet és szeretetet ébreszteni!
Lelkileg
beteg testvérednek szüksége van rád, mint ahogy te is igényelted a testvéri
szeretetet. Hallania kell olyan ember tapasztalatát, aki éppoly gyönge volt,
mint ő most; aki meg tudja érteni, és segíteni tud rajta. Saját gyengeségünk
tudata tegyen készségessé a súlyos bajban sínylődő felebarátunk megsegítésére!
Sohase menjünk el egyetlen szenvedő lélek mellett sem anélkül, hogy ne
vigasztalnánk úgy, ahogy Isten vigasztalt minket!
Krisztussal,
az élő Megváltóval való személyes kapcsolat képessé teszi az ember értelmét,
szívét és lelkét alacsonyabb rendű lénye legyőzésére. Beszélj a tévelygőnek
arról a mindenható kézről, amely támogatja, Krisztus végtelen jóságáról,
amellyel könyörül rajta! Nem elég azt hinnie, hogy van törvény és korlát, amely
nem szánakozik és nem hallja meg a segélykiáltást. Szüksége van meleg
kézszorításra, szerető szívre, amelyben bízhat. Tartsd ébren benne azt a
tudatot, hogy Isten mindig mellette van, és szánó szeretettel figyeli! Hívd fel
figyelmét az Atya szívére, amely bánkódik a bűn miatt, az Atya kezére, amelyet
most is felé nyújt, az Atya hangjára, amely ezt mondja: "Fogja meg
erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27:5.)
Ebben a
munkában láthatatlan társaid vannak. A menny angyalai álltak a samaritánus
mellett is, aki a megsebzett idegent felkarolta. Mennyei angyalok állnak
mindazok mellett, akik embertársaik megsegítésével szolgálnak Istennek. Maga
Krisztus is együttműködik veled. Ő a Megváltó. Ha az Ő irányításával
munkálkodsz, nagyszerű eredmények tanúja leszel.
E
munkában tanúsított odaadásodon nemcsak mások sorsa, hanem a te örök életed is
múlik. Krisztus felemeli mindazokat, akik vágynak a vele való közösségre; akik
vágyakoznak eggyé lenni vele, miként Ő is egy az Atyával. Engedi, hogy
meglássuk és érezzük mások szenvedéseit, mert meg akar szabadítani az önzéstől.
A maga jellemének vonásait - könyörületét, kedvességét és szeretetét akarja
kialakítani bennünk. Ha engedjük, hogy munkálkodjék szívünkben, iskolájának
tanulóiként felkészülünk a mennyei életre. Ha elutasítjuk, nem tud minket
tanítani, és saját döntésünk alapján örökre elszakadunk tőle.
"Ha
parancsolataimat megtartod" - mondja az Úr - "ki- s bejárást engedek
néked ez itt állók (a trónját körülvevő angyalok) között" (Zak 3 : 7). Ha
részt veszünk a mennyei lények munkájában a földön, alkalmassá válunk
társaságukra a mennyben is. Az üdvösség örököseinek szolgálatára elküldött
"szolgáló lelkek" (Zsid 1:14.), az angyalok köszöntik a mennyben azt
az embert, aki a földön nem azért élt, "hogy néki szolgáljanak, hanem hogy
ő szolgáljon" (Mt 20: 28). Ebben az áldott közösségben - örökké tartó
örömünkre meg fogjuk érteni, hogy mi mindent rejt magában ez a kérdés: "Ki
az én felebarátom?"
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 8. fejezete
Az a nemzedék, amely elfogadta a beszámolót – azt a beszámolót, ami arról
szólt, hogy az ígéret földje tele van óriásokkal és ők elvesznek, ha
engedelmeskednek Istennek és bevonulnak –, meghalt a sivatagban. Miközben az
óriások méretére összpontosítottak, szem elől tévesztették Isten nagyságát. Így
Isten megengedte számukra a pusztai tapasztalatot azért, hogy időközben
létrejöhessen egy olyan új nemzedék, amely sokkal jobban függ Tőle, és nem
önmagára támaszkodik.
A sivatagban
Isten vezette a népet, és próbára is tette őket, hogy megismerjék szívük
állapotát. Rá akarta vezetni őket arra, hogy felismerjék: az a kenyér, amelyről
naponta gondoskodott, nem elég. Igéje sokkal fontosabb az elfogyasztott
mannánál. Az Isten Igéje iránti bizalmatlanság oda vezette Izraelt, hogy már
nem hittek Urukban. Csakis úgy léphettek volna be az ígéret földjére, ha
megújulnak Istenben az Ő szavában való hit által. Az Ő szava teremtette a
világot, és ugyanolyan hatalommal képes újjáteremteni az emberi szívet is. Ha Igéjén
keresztül Isten életével töltekezünk be, eloszlik az óriásoktól való félelem,
legyenek azok bármilyen fenyegetőek.
Isten
kinyilvánította gyermekei iránti szeretetét azért, hogy ők megnyissák szívüket
szeretetének fogadására, és arra, hogy viszontszeressék Őt. Ruhájuk nem kopott
el, lábuk nem dagadt meg. Isten átvezette őket „a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak;
a kiszikkadt földön, ahol nincs víz” (15. vers – új prot. ford.). Isten
áldásokat és próbákat adott nekik. A víz szabadon ömlött Mózes kimondott
szavára. Mindez azért volt, hogy megalázzák magukat: „Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled”
(16. vers – új prot. ford.). Ő nem csupán a próba kedvéért próbálta meg őket,
hanem azért, hogy jót tegyen velük; hogy megtanuljanak benne bízni; és áldásban
részesüljenek. Isten reményt adott nekik. A jövőjükre, az ígéret földjére
összpontosított, hogy felülemelje őket a sivatagi vándorlás viszontagságain;
hogy reményt, célt, várakozást adjon nekik, hogy higgyenek az áldásokban,
hiszen máris áldottak. „Mert jó földre
visz be most téged Istened, az Úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak
a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; búzát és árpát, szőlőt,
fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan
földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben
sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet
bányászhatsz” (7-9 vers – új prot. ford.). Micsoda különbség ez a száraz
sivataghoz képest, amely tele van hatalmas kövekkel és mérgező állatokkal!
A sivatag az
Istentől távoli életet, az ígéret földje pedig azt az életet jelképezi,
amelyben bőséges frissítő víz fakad az Ő életéből. Jézus azt mondta a kútnál az
asszonynak: „Mindaz, aki ebből a vízből
iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki
pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem
szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek
kútfeje lesz ő benne” (Jn 4:13-14). Istennek volt egy figyelmeztetése azok
számára, akik belépnek Kánaánba. Amikor mindenük meglesz, szép házakban laknak,
nyájaik és csordáik lesznek, aranyuk és ezüstjük, ezt fogják majd mondani: „Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje
szerezte nékem e gazdagságot!” (17. vers). Ezért Isten szeretettel
figyelmeztette őket: „Vigyázz magadra,
hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő
parancsolatait, végzéseit, rendeléseit” (11. vers).
Az utolsó
időben, mielőtt a mennyei Kánaánba belépnénk, Isten ezt mondja: „Boldogok, akik megtartják az ő
parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon
a városba” (Jel 22:14). Isten hív: „Jövel!
És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és aki
akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). Azok, akik bőségesen
fogyasztottak a Krisztus által felkínált vízből az Ő Igéjén keresztül,
szeretetből megtartják az Ő parancsolatait (Jn 14:15), örömmel belépnek a
városba, és sokkal nagyobb mértékben élvezik azt, mint a földi Kánaánt (1Kor
2:9). A büszkeség eltűnt, megszabadultak énjüktől, és azért élnek, hogy örökké
Istent dicsőítsék. Isten vágyik arra, hogy otthon köszönthessen téged! Ezért
tölts időt minden nap az Ő Igéjével, hogy az örökkévalóságot is Vele tölthesd
az újjáteremtett Földön!
Norman Gulley
20. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 26-27.
fejezeteihez (december 13-19).
Jézus tanításaiban
újra ás újra lelepleződik a felületes vallásosság csődje. Jézus prédikációi a
közepébe vágnak az önigazult magatartásnak, amely annyira eluralkodott abban az
időben a vallásos vezetők között. Krisztus szerint, amit az emberek az Istenről
hittek, megmutatkozott abban, ahogyan a körülöttük élőkhöz viszonyultak.
Ahogyan János apostol megfogalmazza: "Ha
valaki, azt mondja: 'szeretem Istent' a testvérét viszont gyűlöli, az hazug,
mert aki nem szeretni a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem
lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a
testvérét is."(1Jn 4:20-21).
Ez a lényege annak, amit Jézus az Irgalmas
samaritánus példázatában tanított. Arra a kérdésre, hogy "mit kell tennem
azért, hogy az örök életet elnyerjem?" (Lk 10:25), Jézus kijelenti, hogy a
törvény két oszlopát el kell fogadnunk: szeresd Istent és szeresd
felebarátodat, mint magadat. A farizeusok nagyon nehéznek tartották ezt az
igazságot, és ez épp olyan nagy kihívás számunkra is ma. A szeretet és a
kegyelem olyan mértékben fog áradni a szívünkből a körülöttünk élőkre, amennyi
szeretetet és kegyelmet mi magunk megtapasztaltunk Istenben.
A környezetedben élők iránti szereteted
tisztán tükrözi Isten iránti szeretetedet?
Jeffrey Rosario
a Light Bearers
szónoka
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése