MEGHALLGATHATOD
itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezet 149. nap
Gondoljunk
meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk jobbítani,
mert beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét. Sokan keményen, szigorúan
dorgálnak és tanácsolnak. A sebzett lélek gyógyítására alkalmatlan szavakat
használnak. Meggondolatlan kifejezésekkel felbosszantják a tévelygőt, és sok
esetben ellenállást váltanak ki belőle. Azoknak, akik az igazság alapelveit
hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával. Dorgálni minden
körülmények között szeretettel kell, és akkor szavaink reformálnak, nem pedig
ingerelnek. Szentlelke által Krisztus hatékonnyá teszi szavainkat. Ez az Ő
munkája.
Egyetlen
szót se ejtsünk ki meggondolatlanul! Semmilyen rosszhiszemű beszéd, könnyelmű
megjegyzés, zsörtölődő panaszkodás vagy szentségtelen indítvány ne hagyja el
Krisztus követőjének ajkát! Pál apostol a Szentlélek sugallatára ezt mondja:
"Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék" (Ef 4:29).
Rothadt
beszéden nemcsak csúnya szavakat kell érteni, hanem minden olyan kifejezést,
amely ellentétben áll a tiszta és szeplőtlen vallás szent elveivel. Minden
durva példálózás és gonosz célozgatás: rothadt beszéd. Ha sürgősen nem vesszük
fel a harcot ellene, súlyos bűnbe sodor.
Minden
családnak és minden kereszténynek kötelessége, hogy gátat vessen a romlott
beszédnek. Ha jelenlétünkben haszontalan beszélgetés indul meg, váltsunk témát,
ha lehet. A kegyelmes Isten segítségével ejtsünk el csendesen egy-egy olyan megjegyzést,
vagy kezdjünk olyan témát, amely hasznos mederbe terelheti a beszélgetést.
A szülők
feladata, hogy gyermekeiket rászoktassák a helyes beszédre. A megfelelő
beszédstílus ápolására a családi élet a legjobb iskola. A gyermekeket már egész
zsenge korukban meg kell tanítani, hogy tisztelettel és szeretettel beszéljenek
szüleikkel és egymással. Meg kell tanítani őket arra, hogy csak kedves, igaz és
illendő szavak hagyják el ajkukat. A szülők maguk is naponta tanuljanak Krisztus
iskolájában, és akkor elvekkel és példamutatással taníthatják gyermekeiket az
"egészséges, feddhetetlen beszéd"-re (Tit 2:8). Ez a szülők egyik
legnagyobb és legfontosabb feladata.
Nekünk,
mint Krisztus követőinek, úgy kell beszélnünk, hogy szavainkkal segítsük és
bátorítsuk egymást a keresztényi életben. Sokkal többet kellene beszélnünk
életünk értékes fejezeteiről. Beszélnünk kellene Isten irgalmáról és
oltalmáról, a Megváltó határtalan szeretetéről. Szavainknak a dicsőítés és
hálaadás szavainak kellene lenniük. Ha gondolatvilágunk és szívünk megtelik
Isten szeretetével, ez társalgásunkban is kifejezésre jut. Arról nem nehéz
beszélni, ami lelkünkben él. Emelkedett gondolataink, nemes törekvéseink, az
igazságról kapott világos meglátásaink, önzetlen elhatározásaink, a kegyesség
és szentség utáni sóvárgásunk olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek szívünk
kincseiről árulkodnak. Ha szavainkból Krisztus tűnik elő, akkor erő árad
belőlük a lelkek megmentésére.
Beszéljünk
Krisztusról azoknak, akik nem ismerik! Kövessük Krisztus példáját, aki bárhol
volt - a zsinagógában, az út mentén, a part közelében horgonyzó csónakban, a
farizeus lakomáján vagy a vámszedő asztalánál -, mindenütt a magasabb rendű
életről beszélt az embereknek. A természet dolgait és a mindennapi élet
eseményeit összekapcsolta az igazsággal. Hallgatói vonzódtak hozzá, mert
meggyógyította betegeiket, megvigasztalta a sírókat, karjába vette és
megáldotta gyermekeiket. Amikor ajka beszédre nyílt, figyelmüket magára vonta,
és minden szava az élet illata volt az életre.
Ezt kell
nekünk is tennünk. Bárhol vagyunk, keressük az alkalmat, hogy a Megváltóról
beszélhessünk! Ha Krisztus példáját követjük, és jót cselekszünk, szívek
nyílnak meg előttünk, mint egykor a Megváltó előtt. Ne ridegen, hanem szeretetből
fakadó tapintattal beszéljünk nekik róla, aki "tízezer közül is
kitetszik", és aki "mindenestől fogva kívánatos" (Énekek 5
:10.16). Ez a beszéd talentumának felhasználására kínálkozó legmagasztosabb
munka. Ezt a képességet azért kaptuk, hogy bemutassuk Krisztust, a bűnbocsátó
Megváltót.
A
befolyás
Krisztus
életének egyre szélesbülő, a végtelenséget is átfogó befolyása volt, amely
összekapcsolta Istennel és az egész emberi családdal. Krisztus által Isten
olyan befolyás gyakorlására tette képessé az embert, amely miatt lehetetlen,
hogy csak önmagának éljen. Kölcsönös kötelességekkel kötődünk embertársainkhoz,
akik mind Isten teremtésének, a nagy egésznek egy-egy darabjai. Senki sem
függetlenítheti magát embertársaitól, mert minden ember sorsa kihat másokra.
Isten lelkünkbe akarja vésni, hogy mások jóléte tőlünk is függ, és hogy elő
kell segítenünk boldogságukat.
Minden
embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a
bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet
terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett
valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör - tudatosan
vagy öntudatlanul kihat minden emberre, akivel érintkezünk.
Ezt a
felelősséget nem tudjuk lerázni magunkról. Beszédünk, ténykedésünk,
öltözködésünk, viselkedésünk, sőt még arckifejezésünk is befolyást áraszt. Az
ilyen benyomások következményeit - jókat vagy rosszakat - senki sem tudja
felmérni. Minden ilyen hatás egyben magvetés is, amely meghozza a maga
termését. Ez is egy-egy láncszem az emberi események hosszú láncában, amelynek
nem látjuk a végét. Ha példamutatásunkkal segítünk másokat a jó elvek
kialakításában, akkor erőt adunk nekik a jó cselekedetekhez. Ezután ők
ugyanilyen befolyást árasztanak másokra, és azok is másokra. Eközben tudtunkon
kívül ezrek meríthetnek áldást befolyásunkból.
Dobj egy
kavicsot a tóba, és hullám formálódik; majd újabb és újabb hullám. A hullámok
egyre szaporodnak, a kör szélesedik, amíg eléri a partot. Ilyen a mi
befolyásunk is. Tudtunkon és akaratunkon kívül befolyásunk áldásban vagy
átokban jelentkezik mások életében.
A jellem
hatalom. Az igaz, önzetlen, istenfélő élet csendes bizonyságtevésének szinte
ellenállhatatlan befolyása van. Ha életünk Krisztus jellemét tükrözi, akkor
együtt működünk vele lelkek megmentésében; és csakis akkor tudunk együtt
munkálkodni Istennel, ha életünk az Ő jellemét tükrözi. Minél messzebbre terjed
befolyásunk, annál több jót tehetünk. Ha azok, akik magukat Isten szolgáinak
mondják, követik Krisztus példáját, és gyakorolják mindennapi életükben a
törvény elveit; ha minden tettük arról tanúskodik, hogy szeretik Istent
mindenekfelett és felebarátjukat, mint önmagukat, akkor lesz ereje az egyháznak
arra, hogy felrázza a világot.
De soha
ne felejtsük el, hogy rosszra is lehet befolyásolni! Rettenetes dolog
elveszteni saját lelkünket, de még rettenetesebb mások lelki halálát okozni.
Félelmes gondolat, hogy befolyásunk talán a halál illata. De ez lehetséges.
Sokan, akik azt állítják, hogy Krisztussal gyűjtenek, valójában elűznek tőle
másokat. Ezért olyan erőtlen az egyház. Sokan gátlástalanul kritizálnak és
vádaskodnak. Gyanakvásuk, féltékenységük és elégedetlenségük kifejezésével
Sátán szolgálatába szegődnek. Mielőtt ráeszmélnének arra, hogy mit csinálnak,
az ellenség már meg is valósította célját általuk. Másokban is elhintették a
bűn magvát, rávetették lelkükre árnyát, és Sátán nyilai célba találtak. A
bizalmatlanság, hitetlenség és istentagadás szelleme elhatalmasodik olyanokban
is, akik különben talán elfogadták volna Krisztust. Eközben Sátán munkásai
önelégülten nézik azokat, akiket kételkedésbe kergettek, és akik most már
érzéketlenek a feddéssel és kérleléssel szemben. Azzal áltatják magukat, hogy e
kételkedőkhöz képest ők erkölcsös és igaz emberek. Nem veszik észre, hogy saját
zabolátlan nyelvük és lázadó szívük miatt futottak embertársaik lelkileg
zátonyra. E megkísértett emberek az ő befolyásukra buktak el.
A
magukat kereszténynek vallók felszínessége, önzése és nemtörődömsége miatt
térnek le sokan az élet útjáról. Sokan rémülten fogják látni befolyásuk
következményeit Isten ítélőszéke előtt.
Csak
Isten kegyelméből tudjuk helyesen használni ezt a képességünket. Semmi olyan
nincs bennünk a saját erőnkből, amivel a jóra tudnánk befolyásolni másokat. Ha
felismerjük tehetetlenségünket, és azt, hogy szükségünk van Isten erejére,
akkor nem bízunk önmagunkban. Nem tudjuk, hogy mi fordul meg egy napon, egy
órán vagy egy pillanaton. Egy napot se kezdjünk el anélkül, hogy terveinket mennyei
Atyánkra ne bíznánk! Isten megbízta angyalait, hogy vigyázzanak reánk. Ha
magunkat oltalmuk alá helyezzük, a veszély idején jobb kezünk felől állnak. Ha
akaratlanul rossz befolyást árasztanánk, mellénk állnak, és jóra biztatnak.
Megválasztják szavainkat, és befolyásolják tetteinket. Így befolyásunk, ha
csendes és öntudatlan is, hatalmas erővel vonz másokat Krisztushoz és a mennyei
világhoz.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 33. fejezete
Isten utasítása
választott népe számára az volt, hogy irtsanak ki MINDEN népet és MINDENFÉLE
bálványimádást az ígéret földjén. Nem azt mondta, hogy űzzetek ki néhány
lakost, és romboljatok le néhány bálványt. Az utasításai pontosak és
egyértelműek voltak. Szabaduljatok meg mindentől!
Isten utasításának figyelmen kívül
hagyása eljövendő bajt okoz. Jó előre megmondta ezt nekik. „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait és
megengeditek, hogy néhányan veletek éljenek, akkor folyton bajt okoznak majd
nektek, és elfordítják a szíveteket tőlem. Olyan irritálóak lesznek számotokra,
mint egy tüske a szemetekben és tövis az oldalatokban” (lásd 4Móz 33:55).
Isten soha nem elégszik meg egy félig
átadott szívvel és laodíceai hozzáállással. A bűn iránti toleranciája egyenlő a
nullával. A bűn vagy bűn, vagy nem az, nincs köztes állapot. Vagy azt
választjuk, hogy cselekedjük a bűnt, vagy azt, hogy nem. „Nem lehetünk félig az
Úréi és félig a világéi. Nem vagyunk Isten gyermekei, ha nem vagyunk 100
százalékig azok.” Végül, mikor Isten eltörli a bűnt, ugyanezzel a hozzáállással
teszi majd, amit itt 4Móz 33-ban kifejez. A megtisztítás folyamata teljes lesz,
a legkisebb nyoma sem maradhat a bűnnek. „A bűnnel szemben, bárhol van is, ’a
mi Istenünk megemésztő tűz’ (Zsid 12:29). Mindazokban, akik alávetik
magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a
bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a
bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is” (Ellen White: Jézus élete.
Budapest, 1989. Advent Kiadó. 79. oldal). Ezek a szavak ugyanazt fejezik ki
számunkra, amit Isten kifejezett választott népe számára Mózes negyedik könyve
33. fejezetében. A fejezet szavait nem lehet félreérteni vagy félremagyarázni.
Ugyanakkor akárhányszor Isten utasítást ad, mindig van választási lehetőség.
Vajon akik hallják az utasítást, Isten útját választják, vagy a saját fejük
után mennek? „A bűn, bármilyen kicsinek is látszik, ha tápláljuk, az örök
veszteség veszélyét rejti magában. Amit nem győzünk le, az minket győz le, és a
rombolásunkra szolgál.”
Ahogy Izrael fiai átkeltek a Jordánon,
és elkezdték megtisztítani a földet, nem követték Isten kifejezett utasításait.
Megtettek valamennyit, de nem MINDENT. „Magasztos küldetésükkel mit sem törődve
a kényelem útját és saját vágyuk kielégítését választották, és elszalasztották
a föld elfoglalására adott alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó
népek maradéka, mely a prófétai jövendölés szerint ’szálka’ volt a szemükben és
’tövis’ az oldalukban”(Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest,
1993, Advent Kiadó. 508. oldal).
Fred Knopper
19. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 25.
fejezetéhez (november dec 6-12).
Amint Krisztus földi
élete végéhez közeledett, alkalom kínálkozott számára, hogy örök igazságokat
osszon meg a tanítványaival a világ végéről és második eljöveteléről. A
tálentumokról szóló példázat a végidőkről szóló példázatok sorozatának egyike.
Jézus sürgető aggodalma fogalmazódik meg egyházával kapcsolatosan, amelyet itt
hagyott a földön, hogy folytassa országának építését.
Minden attól függ, hogy Krisztus szolgái
hogyan használják kapott tálentumaikat. Akár örökölt vagy szerzett
tálentumaink, magukba foglalják értelmi képességeinket, beszédtehetségünket,
befolyásunkat, időnket, egészségünket, fizikai erőnket, pénzünket stb. Mindenki
közülünk kapott legalább egy tálentumot. A legfontosabb kérdés az, hogy
"mit teszel vele?" Ahogy Jézus erre a kérdésre gondolt, nem azokra a
szolgákra hívta fel a figyelmüket, akik hatalmas összeget kaptak, hanem arra a
szolgára, aki csak egyetlen egyet kapott. Az egy tálentumos szolga az, aki úgy
dönt, hogy elvesztegeti annak a lehetőségét, hogy ura dicsőségére használja
kapott ajándékát.
A lényeges mondanivaló elkerülhetetlen: azok
vannak a legnagyobb veszélyében annak, hogy elpazarolják Istentől kapott
ajándékaikat, akik úgy érzik, hogy nem sok mindennek rendelkeznek, amit fel
tudnának ajánlani. Jézus szerint sok függ tőlünk, akik egy tálentumos szolgák
vagyunk. Mi vagyunk a reflektor fényben. Jézus gazdag lehetőséget lát, látja a
jelentőségét a látszólagos jelentéktelennek. Ne ez legyen a kérdésünk, hogy
"mennyit kaptunk", hanem az, hogy "mit teszünk azzal, amink van:"
Jeffrey Rosario
a Light Bearers
szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése