2015. december 8., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 8, KEDD - 4 Mózes 33

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezet 149. nap

Gondoljunk meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk jobbítani, mert beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét. Sokan keményen, szigorúan dorgálnak és tanácsolnak. A sebzett lélek gyógyítására alkalmatlan szavakat használnak. Meggondolatlan kifejezésekkel felbosszantják a tévelygőt, és sok esetben ellenállást váltanak ki belőle. Azoknak, akik az igazság alapelveit hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával. Dorgálni minden körülmények között szeretettel kell, és akkor szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. Szentlelke által Krisztus hatékonnyá teszi szavainkat. Ez az Ő munkája.

Egyetlen szót se ejtsünk ki meggondolatlanul! Semmilyen rosszhiszemű beszéd, könnyelmű megjegyzés, zsörtölődő panaszkodás vagy szentségtelen indítvány ne hagyja el Krisztus követőjének ajkát! Pál apostol a Szentlélek sugallatára ezt mondja: "Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék" (Ef 4:29).

Rothadt beszéden nemcsak csúnya szavakat kell érteni, hanem minden olyan kifejezést, amely ellentétben áll a tiszta és szeplőtlen vallás szent elveivel. Minden durva példálózás és gonosz célozgatás: rothadt beszéd. Ha sürgősen nem vesszük fel a harcot ellene, súlyos bűnbe sodor.
Minden családnak és minden kereszténynek kötelessége, hogy gátat vessen a romlott beszédnek. Ha jelenlétünkben haszontalan beszélgetés indul meg, váltsunk témát, ha lehet. A kegyelmes Isten segítségével ejtsünk el csendesen egy-egy olyan megjegyzést, vagy kezdjünk olyan témát, amely hasznos mederbe terelheti a beszélgetést.

A szülők feladata, hogy gyermekeiket rászoktassák a helyes beszédre. A megfelelő beszédstílus ápolására a családi élet a legjobb iskola. A gyermekeket már egész zsenge korukban meg kell tanítani, hogy tisztelettel és szeretettel beszéljenek szüleikkel és egymással. Meg kell tanítani őket arra, hogy csak kedves, igaz és illendő szavak hagyják el ajkukat. A szülők maguk is naponta tanuljanak Krisztus iskolájában, és akkor elvekkel és példamutatással taníthatják gyermekeiket az "egészséges, feddhetetlen beszéd"-re (Tit 2:8). Ez a szülők egyik legnagyobb és legfontosabb feladata.

Nekünk, mint Krisztus követőinek, úgy kell beszélnünk, hogy szavainkkal segítsük és bátorítsuk egymást a keresztényi életben. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk értékes fejezeteiről. Beszélnünk kellene Isten irgalmáról és oltalmáról, a Megváltó határtalan szeretetéről. Szavainknak a dicsőítés és hálaadás szavainak kellene lenniük. Ha gondolatvilágunk és szívünk megtelik Isten szeretetével, ez társalgásunkban is kifejezésre jut. Arról nem nehéz beszélni, ami lelkünkben él. Emelkedett gondolataink, nemes törekvéseink, az igazságról kapott világos meglátásaink, önzetlen elhatározásaink, a kegyesség és szentség utáni sóvárgásunk olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek szívünk kincseiről árulkodnak. Ha szavainkból Krisztus tűnik elő, akkor erő árad belőlük a lelkek megmentésére.

Beszéljünk Krisztusról azoknak, akik nem ismerik! Kövessük Krisztus példáját, aki bárhol volt - a zsinagógában, az út mentén, a part közelében horgonyzó csónakban, a farizeus lakomáján vagy a vámszedő asztalánál -, mindenütt a magasabb rendű életről beszélt az embereknek. A természet dolgait és a mindennapi élet eseményeit összekapcsolta az igazsággal. Hallgatói vonzódtak hozzá, mert meggyógyította betegeiket, megvigasztalta a sírókat, karjába vette és megáldotta gyermekeiket. Amikor ajka beszédre nyílt, figyelmüket magára vonta, és minden szava az élet illata volt az életre.

Ezt kell nekünk is tennünk. Bárhol vagyunk, keressük az alkalmat, hogy a Megváltóról beszélhessünk! Ha Krisztus példáját követjük, és jót cselekszünk, szívek nyílnak meg előttünk, mint egykor a Megváltó előtt. Ne ridegen, hanem szeretetből fakadó tapintattal beszéljünk nekik róla, aki "tízezer közül is kitetszik", és aki "mindenestől fogva kívánatos" (Énekek 5 :10.16). Ez a beszéd talentumának felhasználására kínálkozó legmagasztosabb munka. Ezt a képességet azért kaptuk, hogy bemutassuk Krisztust, a bűnbocsátó Megváltót.

A befolyás

Krisztus életének egyre szélesbülő, a végtelenséget is átfogó befolyása volt, amely összekapcsolta Istennel és az egész emberi családdal. Krisztus által Isten olyan befolyás gyakorlására tette képessé az embert, amely miatt lehetetlen, hogy csak önmagának éljen. Kölcsönös kötelességekkel kötődünk embertársainkhoz, akik mind Isten teremtésének, a nagy egésznek egy-egy darabjai. Senki sem függetlenítheti magát embertársaitól, mert minden ember sorsa kihat másokra. Isten lelkünkbe akarja vésni, hogy mások jóléte tőlünk is függ, és hogy elő kell segítenünk boldogságukat.

Minden embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör - tudatosan vagy öntudatlanul kihat minden emberre, akivel érintkezünk.

Ezt a felelősséget nem tudjuk lerázni magunkról. Beszédünk, ténykedésünk, öltözködésünk, viselkedésünk, sőt még arckifejezésünk is befolyást áraszt. Az ilyen benyomások következményeit - jókat vagy rosszakat - senki sem tudja felmérni. Minden ilyen hatás egyben magvetés is, amely meghozza a maga termését. Ez is egy-egy láncszem az emberi események hosszú láncában, amelynek nem látjuk a végét. Ha példamutatásunkkal segítünk másokat a jó elvek kialakításában, akkor erőt adunk nekik a jó cselekedetekhez. Ezután ők ugyanilyen befolyást árasztanak másokra, és azok is másokra. Eközben tudtunkon kívül ezrek meríthetnek áldást befolyásunkból.

Dobj egy kavicsot a tóba, és hullám formálódik; majd újabb és újabb hullám. A hullámok egyre szaporodnak, a kör szélesedik, amíg eléri a partot. Ilyen a mi befolyásunk is. Tudtunkon és akaratunkon kívül befolyásunk áldásban vagy átokban jelentkezik mások életében.

A jellem hatalom. Az igaz, önzetlen, istenfélő élet csendes bizonyságtevésének szinte ellenállhatatlan befolyása van. Ha életünk Krisztus jellemét tükrözi, akkor együtt működünk vele lelkek megmentésében; és csakis akkor tudunk együtt munkálkodni Istennel, ha életünk az Ő jellemét tükrözi. Minél messzebbre terjed befolyásunk, annál több jót tehetünk. Ha azok, akik magukat Isten szolgáinak mondják, követik Krisztus példáját, és gyakorolják mindennapi életükben a törvény elveit; ha minden tettük arról tanúskodik, hogy szeretik Istent mindenekfelett és felebarátjukat, mint önmagukat, akkor lesz ereje az egyháznak arra, hogy felrázza a világot.

De soha ne felejtsük el, hogy rosszra is lehet befolyásolni! Rettenetes dolog elveszteni saját lelkünket, de még rettenetesebb mások lelki halálát okozni. Félelmes gondolat, hogy befolyásunk talán a halál illata. De ez lehetséges. Sokan, akik azt állítják, hogy Krisztussal gyűjtenek, valójában elűznek tőle másokat. Ezért olyan erőtlen az egyház. Sokan gátlástalanul kritizálnak és vádaskodnak. Gyanakvásuk, féltékenységük és elégedetlenségük kifejezésével Sátán szolgálatába szegődnek. Mielőtt ráeszmélnének arra, hogy mit csinálnak, az ellenség már meg is valósította célját általuk. Másokban is elhintették a bűn magvát, rávetették lelkükre árnyát, és Sátán nyilai célba találtak. A bizalmatlanság, hitetlenség és istentagadás szelleme elhatalmasodik olyanokban is, akik különben talán elfogadták volna Krisztust. Eközben Sátán munkásai önelégülten nézik azokat, akiket kételkedésbe kergettek, és akik most már érzéketlenek a feddéssel és kérleléssel szemben. Azzal áltatják magukat, hogy e kételkedőkhöz képest ők erkölcsös és igaz emberek. Nem veszik észre, hogy saját zabolátlan nyelvük és lázadó szívük miatt futottak embertársaik lelkileg zátonyra. E megkísértett emberek az ő befolyásukra buktak el.

A magukat kereszténynek vallók felszínessége, önzése és nemtörődömsége miatt térnek le sokan az élet útjáról. Sokan rémülten fogják látni befolyásuk következményeit Isten ítélőszéke előtt.

Csak Isten kegyelméből tudjuk helyesen használni ezt a képességünket. Semmi olyan nincs bennünk a saját erőnkből, amivel a jóra tudnánk befolyásolni másokat. Ha felismerjük tehetetlenségünket, és azt, hogy szükségünk van Isten erejére, akkor nem bízunk önmagunkban. Nem tudjuk, hogy mi fordul meg egy napon, egy órán vagy egy pillanaton. Egy napot se kezdjünk el anélkül, hogy terveinket mennyei Atyánkra ne bíznánk! Isten megbízta angyalait, hogy vigyázzanak reánk. Ha magunkat oltalmuk alá helyezzük, a veszély idején jobb kezünk felől állnak. Ha akaratlanul rossz befolyást árasztanánk, mellénk állnak, és jóra biztatnak. Megválasztják szavainkat, és befolyásolják tetteinket. Így befolyásunk, ha csendes és öntudatlan is, hatalmas erővel vonz másokat Krisztushoz és a mennyei világhoz.


Isten utasítása választott népe számára az volt, hogy irtsanak ki MINDEN népet és MINDENFÉLE bálványimádást az ígéret földjén. Nem azt mondta, hogy űzzetek ki néhány lakost, és romboljatok le néhány bálványt. Az utasításai pontosak és egyértelműek voltak. Szabaduljatok meg mindentől!

Isten utasításának figyelmen kívül hagyása eljövendő bajt okoz. Jó előre megmondta ezt nekik. „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait és megengeditek, hogy néhányan veletek éljenek, akkor folyton bajt okoznak majd nektek, és elfordítják a szíveteket tőlem. Olyan irritálóak lesznek számotokra, mint egy tüske a szemetekben és tövis az oldalatokban” (lásd 4Móz 33:55).

Isten soha nem elégszik meg egy félig átadott szívvel és laodíceai hozzáállással. A bűn iránti toleranciája egyenlő a nullával. A bűn vagy bűn, vagy nem az, nincs köztes állapot. Vagy azt választjuk, hogy cselekedjük a bűnt, vagy azt, hogy nem. „Nem lehetünk félig az Úréi és félig a világéi. Nem vagyunk Isten gyermekei, ha nem vagyunk 100 százalékig azok.” Végül, mikor Isten eltörli a bűnt, ugyanezzel a hozzáállással teszi majd, amit itt 4Móz 33-ban kifejez. A megtisztítás folyamata teljes lesz, a legkisebb nyoma sem maradhat a bűnnek. „A bűnnel szemben, bárhol van is, ’a mi Istenünk megemésztő tűz’ (Zsid 12:29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is” (Ellen White: Jézus élete. Budapest, 1989. Advent Kiadó. 79. oldal). Ezek a szavak ugyanazt fejezik ki számunkra, amit Isten kifejezett választott népe számára Mózes negyedik könyve 33. fejezetében. A fejezet szavait nem lehet félreérteni vagy félremagyarázni. Ugyanakkor akárhányszor Isten utasítást ad, mindig van választási lehetőség. Vajon akik hallják az utasítást, Isten útját választják, vagy a saját fejük után mennek? „A bűn, bármilyen kicsinek is látszik, ha tápláljuk, az örök veszteség veszélyét rejti magában. Amit nem győzünk le, az minket győz le, és a rombolásunkra szolgál.”

Ahogy Izrael fiai átkeltek a Jordánon, és elkezdték megtisztítani a földet, nem követték Isten kifejezett utasításait. Megtettek valamennyit, de nem MINDENT. „Magasztos küldetésükkel mit sem törődve a kényelem útját és saját vágyuk kielégítését választották, és elszalasztották a föld elfoglalására adott alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó népek maradéka, mely a prófétai jövendölés szerint ’szálka’ volt a szemükben és ’tövis’ az oldalukban”(Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 508. oldal).
Fred Knopper

19. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezetéhez (november dec 6-12).

Amint Krisztus földi élete végéhez közeledett, alkalom kínálkozott számára, hogy örök igazságokat osszon meg a tanítványaival a világ végéről és második eljöveteléről. A tálentumokról szóló példázat a végidőkről szóló példázatok sorozatának egyike. Jézus sürgető aggodalma fogalmazódik meg egyházával kapcsolatosan, amelyet itt hagyott a földön, hogy folytassa országának építését.  

Minden attól függ, hogy Krisztus szolgái hogyan használják kapott tálentumaikat. Akár örökölt vagy szerzett tálentumaink, magukba foglalják értelmi képességeinket, beszédtehetségünket, befolyásunkat, időnket, egészségünket, fizikai erőnket, pénzünket stb. Mindenki közülünk kapott legalább egy tálentumot. A legfontosabb kérdés az, hogy "mit teszel vele?" Ahogy Jézus erre a kérdésre gondolt, nem azokra a szolgákra hívta fel a figyelmüket, akik hatalmas összeget kaptak, hanem arra a szolgára, aki csak egyetlen egyet kapott. Az egy tálentumos szolga az, aki úgy dönt, hogy elvesztegeti annak a lehetőségét, hogy ura dicsőségére használja kapott ajándékát.

A lényeges mondanivaló elkerülhetetlen: azok vannak a legnagyobb veszélyében annak, hogy elpazarolják Istentől kapott ajándékaikat, akik úgy érzik, hogy nem sok mindennek rendelkeznek, amit fel tudnának ajánlani. Jézus szerint sok függ tőlünk, akik egy tálentumos szolgák vagyunk. Mi vagyunk a reflektor fényben. Jézus gazdag lehetőséget lát, látja a jelentőségét a látszólagos jelentéktelennek. Ne ez legyen a kérdésünk, hogy "mennyit kaptunk", hanem az, hogy "mit teszünk azzal, amink van:"

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése