MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezet
163. nap
A
gazdagoknak éppúgy szólnak a Szentlélek szavai, mint a szegényeknek: "Nem
a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg" ( 1 Kor 6 :19-20). Ha az
ember hisz ebben, akkor vagyonát kölcsönként kezeli, amelyet Isten útmutatása
szerint kell használnia: az elveszettek megmentésére, a szenvedők és szegények
vigasztalására. Az ember erre képtelen, mert ragaszkodik földi kincseihez. Az
az ember, aki elkötelezte magát a mammon szolgálatára, nem hallja meg az
emberek segélykiáltását. De Istennél minden lehetséges. Krisztus utolérhetetlen
szeretetét szemlélve, az önző szív szelíden engedelmeskedik. A gazdagok is
elmondhatják azt, amit a farizeus Saul mondott: "Amelyek nékem egykor
nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most
is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága
miatt!" (Fil 3:7-8) És akkor nem vallanak semmit sajátjuknak. Örülnek,
hogy Krisztus sokféle ajándékával sáfárkodhatnak, és az Ő nevében szolgálhatnak
az emberiségnek.
Péter
ocsúdott fel először a Megváltó szavai nyomán támadt titkos gondolatokból.
Eszébe jutott, hogy ő és testvérei mi mindenről lemondtak Krisztusért, és
elégedett volt. "Ímé, mi elhagytunk mindent - mondta -, és követtünk téged."
Emlékezve az ifjú főembernek tett "kincsed lesz mennyben" feltételes
ígéretre kérte az ő és társai áldozatáért járó jutalmat.
A
Megváltó válasza megremegtette e galileai halászok szívét. Olyan kiváltságokat
helyezett kilátásba, amelyek legszebb álmaikat váltják valóra: "Bizony
mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az
embernek Fia beül az Ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd
tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét." Majd
hozzátette: "Senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy
nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy
szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, aki százannyit ne kapna most
ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és
szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet."
Péter
"mink lesz hát minékünk" kérdése azonban béres-lelkületről
árulkodott. Ez a lelkület - ha ki nem gyógyulnak belőle - alkalmatlanná teszi a
tanítványokat Krisztus szolgálatára. A tanítványokat vonzotta Krisztus
szeretete, de nem voltak teljesen mentesek a farizeizmustól. Még mindig azt
hitték, hogy munkájuk arányában jogosultak a jutalomra. Az önfelmagasztalás és
önelégültség szellemét ápolták magukban, és összehasonlították magukat
egymással. Amikor valamelyikük bármiben hibázott, a többiek azt képzelték, hogy
ők jobbak nála.
Nehogy a
tanítványok szem elől tévesszék az evangéliumi elveket, Krisztus elmondott egy
példázatot arról, hogy Isten miként bánik szolgáival, és milyen lelkületet vár
el azoktól, akik érte munkálkodnak.
"Hasonlatos
a mennyeknek országa a gazdaemberhez - mondta -, aki jó reggel kiméne, hogy
munkásokat fogadjon az ő szőlejébe." Az volt a szokás, hogy az emberek a
piactéren vártak munkaalkalomra, és a munkáltatók ott kerestek munkavállalókat.
A példázatbeli ember a történet szerint több alkalommal kiment a piactérre,
hogy munkásokat fogadjon. Azokkal, akiket legkorábban fogadott fel,
meghatározott összegben egyezett meg. Akik pedig később léptek szolgálatba, bérük
megállapítását a gazdára bízták.
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 11. fejezete
Az engedelmességért járó jutalom túlhangsúlyozása gyakran vált ki rossz
indokból származó engedelmességet. Tulajdonképpen ez volt a probléma Izraellel
is, amikor Jézus közöttük élt. A babiloni fogság idejétől kezdve a zsidók
kifejezett céllal kezdtek el engedelmeskedni Istennek, hogy megkapják a
megígért jutalmat. Az engedelmesség gépiessé lett, az embereket az motiválta,
mit nyerhetnek általa. Nem egy lelkükből fakadó, szívből jövő válasz volt a
kegyelmes Istennek, akit imádtak.
Viszont
azért, hogy kiegyensúlyozzuk a képet, sosem szabad figyelmen kívül hagynunk az
engedelmesség jutalmát. Az Istennek való engedelmességben van egy védő elem. Ha
végignézzük ezt a fejezetet, ilyen jutalmakkal találkozunk, mint erő, hosszú
élet, jó időjárás, siker, Isten áldása stb.
A fejezet
középpontjában ez áll: „Esőt adok a ti
földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt...” (14. vers).
Természetesen ez valódi záporesőre utal. Palesztinában a korai esőre azért volt
szükség, hogy fellazítsa a talajt a szántásra és vetésre. A késői eső a gabona
beérését biztosította.
Ma a
Szentlélek arra vágyik, hogy lelki esőt adjon nekünk amely elősegíti bennünk,
hogy akarjuk és megcselekedjük mindazt, amiben Isten örömét leli (Fil 2:13).
Megengedjük, hogy ez megtörténjék?
John Ash
21. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 28.
fejezeteihez (december 20-26).
Az olyan példázatok,
mint a Gazdag ifjú és a Szőlőmunkások arra emlékeztetnek engem, amit Krisztus
az arra oly érdemtelen emberekért tett. Amikor elfelejtem Isten kegyelmét az
olyan bűnös irányában, mint én, elkerülhetetlenül elfelejtek kegyelmes lenni másokkal.
Ingyen kaptuk az Ő kegyelmét, de vajon adni is fogjuk ingyen?
Éveken keresztül nem tudtam, hogyan
részesítsek kegyelembe másokat. Kívülről jó adventista lánynak néztem ki, belül
azonban önfelmagasztaló és önelégült lelkületet ápoltam magamban és amikor
valaki megbotlott, felsőbbrendűség érzetem támadt. Egy napon azonban
megengedtem, hogy a szívem teljesen összetörjön Megváltóm kezében.
Úgy gondoltam, hogy nagy dolgokat teszek az
Úrért, de azt is tudtam, hogy a parancsolatai semmit sem érnek, ha nem vagyok
igazi közösségben Vele. Mert a lelkület, amellyel munkánkat végezzük az érték
Isten előtt. Nem rendelkeztem igazi szeretettel Isten és embertársaim iránt. Ő
azonban megmutatta nekem, hogy milyen a szívem, és döntenem kellett: szabadon
elfogadom az Ő megbocsátását és kegyelmét és megtérek, vagy megmaradok a langymeleg
állapotomban.
Most hálás vagyok Istennek, hogy nem az
érdemeink szerint bánik velünk, mert bennünk nincs semmi jó. Mert "nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket" (Tit 3:5). Engedjük meg, hogy az Ő jóságos szeretete vezessen
bennünket megtérésre, mert mindnyájunknak kétségbeejtően szükségünk van az Ő
kegyelmére.
Nicole Stallings,
ARISE frissen
diplomázott gyakornok, Light Bearers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése