Higgyetek az Ő prófétáinak - december 3, CSÜTÖRTÖK - 4 Mózes 28

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 144. nap

"Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek" (Jn 1:12). Ez a hatalom nem az emberé. Ez Isten hatalma. Amikor valaki befogadja Krisztust, erőt kap ahhoz, hogy. Krisztus életét élje.

Isten tökéletességet kíván gyermekeitől. Törvénye saját jellemének hasonmása, és minden jellem mértéke. Ezt a mércét mindenki megismerheti; és megtudhatja, milyen emberekkel akarja Isten benépesíteni országát. Krisztus földi élete Isten törvényének tökéletes ábrázolása volt. Amikor azok jelleme, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, hasonló lesz Krisztuséhoz, akkor engedelmeskedni fognak Isten parancsolatainak. Az Úr bízhat bennük, és azok közé sorolhatja őket, akik mennyei családját fogják alkotni. Krisztus igazságának dicsőséges palástjába  öltözötten helyük lesz a király lakomáján. Joguk lesz ahhoz, hogy a vérrel megmosott sokaság közé álljanak.

Az ember, aki nem viselt menyegzői ruhát a lakomán, sok mai ember állapotát ábrázolja. Ezek az emberek magukat kereszténynek vallják, igényt tartanak az evangélium nyújtotta áldásokra és kiváltságokra, de nem érzik, hogy jellemüknek át kellene formálódnia. Soha nem éreztek igaz bűnbánatot. Nem látják be, hogy szükségük van Krisztusra, és hogy hinniük kell benne. Nem győzték le öröklött és szerzett rossz hajlamaikat. Mégis úgy vélik, hogy elég jók, és Krisztus helyett a saját érdemeikben bíznak. Hallgatják az Igét, eljönnek a lakomára, de nem öltötték magukra Krisztus igazságának palástját.

Sokan, akik magukat kereszténynek nevezik, csupán erkölcsös emberek. Nem fogadják el azt az ajándékot, amellyel bemutathatnák és megdicsőíthetnék Krisztust a világ előtt. A Szentlélek munkáját nem ismerik. Nem cselekvői az Igének. Szinte nem is tudják felfogni azokat a mennyei elveket, amelyek megkülönböztetik Krisztus követőit a világ fiaitól. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, már nem képeznek elkülönült és különleges népet. A határvonal elmosódott. Követik a világot, a világ életmódját, szokásait, önzését. Az egyház a törvényszegésben átpártolt a világhoz. Pedig a világnak kellene követnie az egyházat a törvény iránti engedelmességben. Az egyház napról napra formálódik a világ képmására.

Ezek az állítólagos krisztuskövetők azt remélik, hogy Krisztus halála által üdvözülnek, de nem hajlandók önfeláldozó életet élni. Magasztalják az ingyen kegyelem gazdag ajándékait, és megkísérelnek a megigazultság látszata mögé bújni, remélve, hogy elrejthetik jellemük fogyatékosságait. Ennek a törekvésüknek azonban semmi hasznát nem látják az ítélet napján.

Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 28. fejezete

A természet igazi áldása számunkra a hűsítő szellő, amely legtöbbször délután érkezik hozzánk, enyhítve az egész napi forróságot. Ilyenkor kinyitok minden ajtót és ablakot, hogy a hűs szellő felfrissítse a házunkat. Sajnos a szomszédom néha húst süt – szabad tűzön. Ilyenkor sietősen becsukok minden ajtót és ablakot, amíg a hús elkészül a szomszéd kertjében.

A 28. fejezet elején azt mondja Isten, hogy kedves illatra vágyakozik. Nem lehetséges kedves illatot létrehozni halott állatok - bárányok, kosok, kecskék, bikák – elégetésével. Elképzelni sem könnyű a rengeteg állat naponkénti feláldozásából származó, átható bűzt, ami az izraeliták egész táborát átjárta.

Gondoljuk csak végig, hány bárányt, kost, kecskét, és bikát öltek le egy évben az áldozatok során! Ha összeszámoljuk a következő fejezetben felsorolt összes áldozati állatot, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a tábor leginkább egy hatalmas vágóhídra hasonlított. Ha magunk elé képzeljük azt a több mint egymillió embert – valószínűleg hasonló számú állattal együtt –, akik a pusztában táboroztak, megértjük, hogy miért kellett Istennek ehhez az életformához szabott, különleges szervezeti, tisztasági és rendszabályokat hoznia. Milyen óriási hatást próbált Isten gyakorolni a népre ennek a sok jószágnak a leölésével? Nem lettek volna a reggeli és esti áldozatok éppen elegendőek ahhoz, hogy Isten ráébressze népét arra a tényre, hogy a bűn halált nemz? Mi végre rendeltetett hát a többi áldozat egész éven át? Isten szereti az állatokat, mégis inkább odaáldozta volna az összes számára kedves állatot, mintsem hogy egyetlen gyermekét is engedje a bűn következtében szenvedni, vagy éppen félreértelmezni önzetlenül szerető jellemét.

Minden egyes állatáldozat arra a mindenek felett való áldozatra mutatott előre, amit Isten hozott, odaadva Jézus Krisztust, Egyetlenegyét, a legbecsesebb életet és a legdrágább áldozatot, amit Isten meghozhatott. Mi többet tudott volna tenni Isten annak érdekében, hogy meggyőzze teremtményét, az embert arról, hogy méltó a bizalmára, és hogy az igaz Isten nem kívánhat semmivel sem kevesebbet, mint amit csak Ő maga, a Mindenható képes és kész megadni? Mi lehet a legjobb módja annak, hogy Isten elvezesse népét arra a pontra, ahol már inkább a halált választanák, mintsem, hogy vétkezzenek? Ma mit kell Istennek tennie annak érdekében, hogy meggyőzze azokat, akik magukat az Ő követőinek vallják, hogy a bűn rombol és halált okoz, és hogy egyedül az önfeláldozás útján lehet a világmindenség harmóniáját helyreállítani? „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe” (1Jn 3:5­-6). 

Fred Knopper

18. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezetéhez (november 29-dec 5).

Nem tudom, te hogy vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen. Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett, hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor Jézus Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet "minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő mezítelenségének rútságát."

Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.  

"Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."

Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!

Nicole Stallings,

ARISE diplomás/gyakornok, Light Bearers

USA