2015. december 5., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 5, SZOMBAT - 4 Mózes 30

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 146. nap

A szolgáló angyalok ezt mondják a mennyben: a ránk bízott munkát elvégeztük. Visszaszorítottuk a gonosz angyalok seregét. Fényt és világosságot hintettünk az emberek lelkébe. Emlékezetükbe idéztük Isten szeretetét, amelyet Jézusban mutatott meg. Krisztus keresztjére irányítottuk figyelmüket. Felfogták, hogy Krisztusnak a bűn miatt kellett kereszthalált szenvednie, és mélyen megrendültek. Felismerték, hogy milyen lépések vezetnek a megtéréshez. Megérezték az evangélium hatalmát. Isten szeretetének melege meglágyította szívüket. Meglátták Krisztus jellemének szépségét. Sok embernél azonban mindez hasztalan volt, mert nem akarnak szokásaikkal felhagyni, és jellemükön változtatni. Nem akarják levenni földi öltözetüket, hogy Isten rájuk adhassa a mennyei palástot. A kapzsiság foglyai. Jobban szeretik a világ barátságát, mint Istenüket.

A végső döntés napja ünnepélyes nap lesz. Így írja le János apostol, amit prófétikus látomásban látott: "Láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állapi az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:11-12).

Az örökkévalóság határán szomorú lesz a visszaemlékezés. Az élet a maga valóságában mutatkozik meg az emberek előtt. A világ örömei, gazdagsága, megbecsülése nem tűnik már olyan fontosnak. Felismerik, hogy az igaz életnek, amelyet megvetettek, van csak értéke. Látni fogják, hogy jellemüket Sátán csaló varázsa alakította. Öltözetük, amelyet maguk választottak, azt jelzi, hogy az első nagy hitehagyóhoz ragaszkodtak. Látni fogják döntésük következményeit, és megtudják, mit jelent az Isten parancsolatainak áthágása. Nem lesz több kegyelemidő, amelyben felkészülhetnénk az örökkévalóságra. Ebben az életben kell magunkra ölteni Krisztus igazságosságának palástját. Csak most van lehetőségünk arra, hogy jellemünket formáljuk a mennyei otthon számára, amelyet Krisztus készített parancsolatai engedelmes követőinek.

A kegyelemidő hamar lejár. A vég közel. A figyelmeztetést megkaptuk: "Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap" (Lk 21: 34). Vigyázzatok, nehogy készületlenül találjon titeket! Vigyázzatok, hogy legyen menyegzői ruhátok a nagy Király lakomáján!

"Amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." "Boldog, aki vigyáz, és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát" (Mt 24:44; Jel 16:15).


Mit jelent fogadalmat tenni? Ez a fejezet elsősorban egy megerősített fogadalom ünnepélyességére és változatlanságára összpontosít, legyen az házassági vagy az üzleti élet területén. Amit mondunk, annak igaznak kell lennie, de csak a szavakban elhangzó fogadalmakat követő tettek tudják bizonyítani, hogy az illető személy bizalomra méltó vagy sem. Jellemét ezek a tettek határozzák meg. Az ember csak annyira jó, amennyit adott szava ér. John C. Maxwell A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága című könyvében a jellemet az első helyre teszi a sorban. „Bárki mondhatja magáról, hogy feddhetetlen ember, a jellem valódi mércéje azonban a tett. … Ha a vezető tettei és szándékai folyamatosan ellenkeznek egymással, akkor a jellemét kell megvizsgálnod, hogy ennek okát felderítsd” (Budapest, 2007, Bagolyvár Kiadó. 16. oldal).   

Amikor szakadék van aközött, amit egy ember mond és amit tesz, előbb vagy utóbb bekövetkezik egy válsághelyzet, amely megmutatja az egyén igazi jellemét. Jellemünk az egyetlen igazi mércéje annak, hogy kik vagyunk, és az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe. „A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból elvihetünk a következendőbe. Azok, akik ezen a földön Krisztus iskolájába járnak, magukkal viszik a mennybe mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként alakul jellemünk!" (Ellen White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 228. oldal).

Amikor keresztényekké leszünk, egy fogadalmat (szövetséget) teszünk Istennek, hogy követni és képviselni fogjuk Őt. Mint keresztények élnünk kell azt, amit mondunk, ha azt akarjuk, hogy igaznak ítéltessünk. Az egész nagy küzdelem akörül forog, hogy ki mond igazat – Isten vagy Lucifer. A régmúltban az angyalok seregének egyharmada Lucifer mellé állt és őt követte. Valamivel később Ádám és Éva a kígyó szavának hittek és nem Istennek. Az igazság ismerete lényeges akkor, amikor egy döntést meghozunk. Ezért hangsúlyozza annyira Isten ebben a fejezetben a fogadalom fontosságát és ünnepélyességét. Légy hűséges ahhoz, amit mondasz! Szavaidat kövessék megfelelő cselekedetek. Minden ígéreted egy lehetőség legyen arra, hogy egy kegyelem által átalakított jellemet bemutass. Ez a legjobb módja annak, hogy te és én Istent képviseljük azok előtt, akik ezen a földön figyelnek bennünket és azok előtt is, akik más bolygókról követik szemmel életünket. Ez a világ egy színpad, és mi vagyunk a szereplők. A mi részünk egyszerű: az, hogy bemutassuk az igazságot szavakkal és tettekkel. „A keresztények hivatása, hogy a Menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa az emberek helyes fogalmat alkothassanak Krisztusról és szolgálatáról” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 87. oldal)

Fred Knopper

18. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezetéhez (november 29-dec 5).

Nem tudom, te hogy vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen. Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett, hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor Jézus Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet "minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő mezítelenségének rútságát."

Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.  

"Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."

Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!

Nicole Stallings,
ARISE diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése