MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 146. nap
A
szolgáló angyalok ezt mondják a mennyben: a ránk bízott munkát elvégeztük.
Visszaszorítottuk a gonosz angyalok seregét. Fényt és világosságot hintettünk
az emberek lelkébe. Emlékezetükbe idéztük Isten szeretetét, amelyet Jézusban
mutatott meg. Krisztus keresztjére irányítottuk figyelmüket. Felfogták, hogy
Krisztusnak a bűn miatt kellett kereszthalált szenvednie, és mélyen
megrendültek. Felismerték, hogy milyen lépések vezetnek a megtéréshez.
Megérezték az evangélium hatalmát. Isten szeretetének melege meglágyította
szívüket. Meglátták Krisztus jellemének szépségét. Sok embernél azonban mindez
hasztalan volt, mert nem akarnak szokásaikkal felhagyni, és jellemükön
változtatni. Nem akarják levenni földi öltözetüket, hogy Isten rájuk adhassa a
mennyei palástot. A kapzsiság foglyai. Jobban szeretik a világ barátságát, mint
Istenüket.
A végső
döntés napja ünnepélyes nap lesz. Így írja le János apostol, amit prófétikus
látomásban látott: "Láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt,
akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték. És
látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állapi az Isten előtt; és könyvek
nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és
megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő
cselekedeteik szerint" (Jel 20:11-12).
Az
örökkévalóság határán szomorú lesz a visszaemlékezés. Az élet a maga
valóságában mutatkozik meg az emberek előtt. A világ örömei, gazdagsága,
megbecsülése nem tűnik már olyan fontosnak. Felismerik, hogy az igaz életnek,
amelyet megvetettek, van csak értéke. Látni fogják, hogy jellemüket Sátán csaló
varázsa alakította. Öltözetük, amelyet maguk választottak, azt jelzi, hogy az
első nagy hitehagyóhoz ragaszkodtak. Látni fogják döntésük következményeit, és
megtudják, mit jelent az Isten parancsolatainak áthágása. Nem lesz több
kegyelemidő, amelyben felkészülhetnénk az örökkévalóságra. Ebben az életben
kell magunkra ölteni Krisztus igazságosságának palástját. Csak most van
lehetőségünk arra, hogy jellemünket formáljuk a mennyei otthon számára, amelyet
Krisztus készített parancsolatai engedelmes követőinek.
A
kegyelemidő hamar lejár. A vég közel. A figyelmeztetést megkaptuk:
"Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek
dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne
jöjjön az a nap" (Lk 21: 34). Vigyázzatok, nehogy készületlenül találjon
titeket! Vigyázzatok, hogy legyen menyegzői ruhátok a nagy Király lakomáján!
"Amely
órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." "Boldog, aki
vigyáz, és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát" (Mt 24:44; Jel 16:15).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 30. fejezete
Mit jelent fogadalmat tenni? Ez a fejezet elsősorban
egy megerősített fogadalom ünnepélyességére és változatlanságára összpontosít,
legyen az házassági vagy az üzleti élet területén. Amit mondunk, annak igaznak
kell lennie, de csak a szavakban elhangzó fogadalmakat követő tettek tudják
bizonyítani, hogy az illető személy bizalomra méltó vagy sem. Jellemét ezek a
tettek határozzák meg. Az ember csak annyira jó, amennyit adott szava ér. John
C. Maxwell A vezető 21 nélkülözhetetlen
tulajdonsága című könyvében a jellemet az első helyre teszi a sorban.
„Bárki mondhatja magáról, hogy feddhetetlen ember, a jellem valódi mércéje
azonban a tett. … Ha a vezető tettei és szándékai folyamatosan ellenkeznek
egymással, akkor a jellemét kell megvizsgálnod, hogy ennek okát felderítsd”
(Budapest, 2007, Bagolyvár Kiadó. 16. oldal).
Amikor szakadék van aközött, amit egy ember mond és amit tesz, előbb vagy
utóbb bekövetkezik egy válsághelyzet, amely megmutatja az egyén igazi jellemét.
Jellemünk az egyetlen igazi mércéje annak, hogy kik vagyunk, és az egyetlen
dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe. „A Krisztus képmására átalakult jellem
az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból elvihetünk a következendőbe. Azok,
akik ezen a földön Krisztus iskolájába járnak, magukkal viszik a mennybe
mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is állandóan fejlődni fogunk. Milyen
fontos tehát, hogy ebben az életben miként alakul jellemünk!" (Ellen
White: Krisztus példázatai. Budapest,
1999, Advent Kiadó. 228. oldal).
Amikor keresztényekké leszünk, egy fogadalmat (szövetséget) teszünk
Istennek, hogy követni és képviselni fogjuk Őt. Mint keresztények élnünk kell
azt, amit mondunk, ha azt akarjuk, hogy igaznak ítéltessünk. Az egész nagy
küzdelem akörül forog, hogy ki mond igazat – Isten vagy Lucifer. A régmúltban
az angyalok seregének egyharmada Lucifer mellé állt és őt követte. Valamivel
később Ádám és Éva a kígyó szavának hittek és nem Istennek. Az igazság ismerete
lényeges akkor, amikor egy döntést meghozunk. Ezért hangsúlyozza annyira Isten
ebben a fejezetben a fogadalom fontosságát és ünnepélyességét. Légy hűséges
ahhoz, amit mondasz! Szavaidat kövessék megfelelő cselekedetek. Minden ígéreted
egy lehetőség legyen arra, hogy egy kegyelem által átalakított jellemet bemutass.
Ez a legjobb módja annak, hogy te és én Istent képviseljük azok előtt, akik
ezen a földön figyelnek bennünket és azok előtt is, akik más bolygókról követik
szemmel életünket. Ez a világ egy színpad, és mi vagyunk a szereplők. A mi
részünk egyszerű: az, hogy bemutassuk az igazságot szavakkal és tettekkel. „A
keresztények hivatása, hogy a Menny felé vezető úton a világosság hordozói
legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra.
Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa az emberek helyes fogalmat
alkothassanak Krisztusról és szolgálatáról” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999,
Advent Kiadó. 87. oldal)
Fred Knopper
18. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 24.
fejezetéhez (november 29-dec 5).
Nem tudom, te hogy
vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen.
Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a
megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett,
hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor
Jézus Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet
"minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő
mezítelenségének rútságát."
Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem
számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem
finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.
"Nem elég elfogadni az igazságot, mint
elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a
gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad,
abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem
teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."
Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét
tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!
Nicole Stallings,
ARISE
diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése