Higgyetek az Ő prófétáinak - december 26 - SZOMBAT - 5 Mózes 15

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezet 167. nap

A hűséges munkások nem tartják terhesnek munkájukat, bármilyen fárasztó is. Készek áldozni és áldozatként elégni. De ezt vidám szívvel teszik. Örömükkel Krisztus is azonosul. Az ő örömük ugyanaz, mint ami Krisztusnak is örömet szerzett: "hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem" (Jn. 4: 34).

A dicsőség Urának munkatársai! Ez a gondolat megédesíti minden fáradozásukat, megacélozza akaratukat, bátorságot önt lelkükbe - történjék bármi. Krisztus munkatársai önzetlen szívvel dolgoznak, Krisztus szenvedéseiből részt vállalva megtisztulnak, munkájában és könyörületességében osztoznak. Mindezzel növelik Krisztus örömét, és megdicsőítik magasztos nevét.

Ilyen lelkülettel lehet Istennek igazán szolgálni. Sokan, akik elsőknek tűnnek, utolsók lesznek, mert nincs meg bennük ez a lelkület. Azok pedig, akiket ez a lelkület ural, jóllehet az utolsók közé számítanak, mégis elsők lesznek.

Krisztus sok odaadó gyermekének nincs alkalma nagy feladatokra vagy nagy áldozatokra Isten szolgálatában. Vigasztalódjanak azzal, hogy Isten nem mindig a mártíromságot tartja a legkedvesebb áldozatnak! Nem biztos, hogy a naponta halálos veszedelmekkel találkozó misszionáriust méltatják első helyen a mennyben. A keresztény, aki magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz kereszténységéről naponkénti önmegtagadásával, szándékai őszinteségével, gondolatai tisztaságával, a bosszúságok közötti szelídségével, hitével és kegyességével, a kicsi dolgokban való megbízhatóságával; aki családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet.

Isten egészen más normához méri a jellemet, mint az ember. Isten látja legyőzött kísértéseinket is, amelyekről a világ nem tud, sőt még legközelebbi barátaink sem. Látja családi életünkben és a lelkünk mélyén támadt kísértéseket is. Látja, amikor az embert megalázza saját gyengeségének tudata. Látja a gondolatban elkövetett vétkek miatti őszinte bűnbánatát is. Látja, amikor teljes szívével szolgál neki. Tud énünkkel vívott keserves küzdelmeinkről, és tud győzelmeinkről is. Isten mindezekről tud, és tudnak az angyalok is. "Egy emlékkönyv iraték Ő előtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az Ő nevét" (Mal 3 :16).

Nem tudásunkban, társadalmi rangunkban, a munkások sokaságában, vagy a reánk bízott képességekben található sikerünk titka; nem is az emberi akaratban. Ha tehetetlenségünket érezve, készséges és engedelmes szívvel Krisztusra tekintünk, általa, aki minden erő és értelem forrása, egyik győzelmet a másik után arathatjuk.

Bármilyen rövid ideje szolgálunk, bármilyen egyszerű feladatot látunk el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, nem fogunk csalódni a jutalomban. Amit a legnagyobbak és legbölcsebbek sem érdemelnek meg, a leggyengébbek és legkisebbek megkaphatják. A menny aranykapuja nem tárul ki az öndicsőítőnek. Nem emelkedik fel a büszke lélek előtt, de az örök díszkapuk szélesre tárulnak egy kisgyermek reszkető érintésére. Azok, akik őszinte hittel és szeretettel szolgáltak Istennek, kegyelméből áldott jutalmat kapnak.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 15. fejezete

Az ókori Közel-Keleten a rabszolgatartás leggyakoribb oka az eladósodás volt.  Kölcsön felvételekor a szegény emberek nem tudtak mást felajánlani biztosítékként, mint saját magukat vagy családtagjukat. Abban az esetben, ha nem tudták visszafizetni a kölcsönt, a hitelező megragadta az adóst vagy családtagját, és a szolgájává tette. Képzeljük el, micsoda áldást jelentett ez az adósság-eltörlésre vonatkozó rendelkezés, amelynek értelmében hét évente mindenki lehetőséget kapott a gazdasági helyreállításra.

Ideális esetben az izraeliták között nem lett volna szabad az egyéneknek elszegényedniük. De ebben a fejezetben megmutatkozik a valóság: „Mert a szegény nem fogy el a földről” (11.vers). Ez azért lehetett így, mert néhány izraelita nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek az adósságok eltörlését illetően.

Azokban a nehéz időkben Isten gyakorlati nagylelkűségre próbálta tanítani népét. „hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved” (8. vers - új prot. ford.). Ez a „szükségek” betöltésére korlátozódik, és nem a „kívánságok” teljesítésére. A túléléshez nélkülözhetetlen, elemi szükségletek kielégítéséről szól, nem pedig luxuscikkekről.

„Drága Atyám, nyisd meg a szemem, hogy észrevegyem a körülöttem lévő szegények szükségleteit! Tudom, hogy Te vagy a világegyetem legnagylelkűbb adományozója. Segíts, hogy olyan lehessek, mint Te.”

John Ash   

21. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezeteihez (december 20-26).

Az olyan példázatok, mint a Gazdag ifjú és a Szőlőmunkások arra emlékeztetnek engem, amit Krisztus az arra oly érdemtelen emberekért tett. Amikor elfelejtem Isten kegyelmét az olyan bűnös irányában, mint én, elkerülhetetlenül elfelejtek kegyelmes lenni másokkal. Ingyen kaptuk az Ő kegyelmét, de vajon adni is fogjuk ingyen?

Éveken keresztül nem tudtam, hogyan részesítsek kegyelembe másokat. Kívülről jó adventista lánynak néztem ki, belül azonban önfelmagasztaló és önelégült lelkületet ápoltam magamban és amikor valaki megbotlott, felsőbbrendűség érzetem támadt. Egy napon azonban megengedtem, hogy a szívem teljesen összetörjön Megváltóm kezében. 

Úgy gondoltam, hogy nagy dolgokat teszek az Úrért, de azt is tudtam, hogy a parancsolatai semmit sem érnek, ha nem vagyok igazi közösségben Vele. Mert a lelkület, amellyel munkánkat végezzük az érték Isten előtt. Nem rendelkeztem igazi szeretettel Isten és embertársaim iránt. Ő azonban megmutatta nekem, hogy milyen a szívem, és döntenem kellett: szabadon elfogadom az Ő megbocsátását és kegyelmét és megtérek, vagy megmaradok a langymeleg állapotomban.

Most hálás vagyok Istennek, hogy nem az érdemeink szerint bánik velünk, mert bennünk nincs semmi jó. Mert "nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket" (Tit 3:5). Engedjük meg, hogy az Ő jóságos szeretete vezessen bennünket megtérésre, mert mindnyájunknak kétségbeejtően szükségünk van az Ő kegyelmére.    

Nicole Stallings,

ARISE frissen diplomázott gyakornok, Light Bearers