MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezet 150. nap
Az idő
Időnk
Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő
dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle kapott talentumunkkal sem fog szigorúbban
elszámoltatni, mint az időnkkel.
Az idő
értéke felbecsülhetetlen. Krisztus minden pillanatot drágának tartott. Tartsuk
mi is értékesnek a pillanatokat. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül
elfecséreljük. A kegyelemidő nem tart már soká, és e rövid idő alatt kell
elkészülnünk az örökkévalóságra. Nincs vesztegetni való időnk. Nem tölthetjük
az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal. Most kell jellemünket formálnunk az
elkövetkezendő életre, a halhatatlanságra. Most kell felkészülnünk a szigorú
ítéletre.
Az ember
alig hogy megszületik, máris elkezdődik haldoklása. És ha a világ nem szerez
igazi fogalmat az örök életről, minden munkája semmivé válik. Az az ember
alkalmas Isten országára és a halhatatlan életre, aki megbecsüli az időt és munkára
használja. Ennek az embernek érdemes volt megszületnie.
Isten
arra int, hogy használjuk ki az időt. Az elfecsérelt időt soha nem lehet
bepótolni. Egyetlen pillanatot sem tudunk visszahozni. Csak úgy tehetjük jóvá
azt, amit elmulasztottunk, ha ezentúl minden erőnkkel együttműködünk Istennel
dicső tervében, a megváltási tervben. Ha ezt tesszük, jellemünk átformálódik.
Isten fiai, a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei leszünk.
Alkalmassá válunk az angyalok társaságára.
Most
kell embertársaink üdvösségéért munkálkodnunk. Egyesek azt gondolják, hogy ha
Krisztus ügyét pénzzel támogatják, mást nem is kell tenniük, és a drága idő,
amelyben személyesen dolgozhatnának Krisztusért, kihasználatlanul múlik el.
Pedig minden egészséges és munkaképes embernek kiváltsága és kötelessége, hogy
Istent munkájával szolgálja. Mindenkinek fáradoznia kell lelkek megmentésén.
Ehelyett nem lehet pénzt adni.
Minden
pillanatban örökérvényű dolgok forognak kockán. Minden pillanatban szolgálatra
készen kell állanunk, akárcsak az őröknek. Az alkalom, amely most kínálkozik
arra, hogy az élet igéjét szóljuk a reá szomjazónak, talán nem tér vissza
többé. Lehet, hogy Isten "ez éjjel elkéri" lelkét (Lk 12:20), és
talán a mi hanyagságunk miatt maradt készületlen. Hogyan számolunk el Istennek
az ítélet napján?!
Az élet
sokkal ünnepélyesebb annál, mintsem hogy aggódva a mulandó, földi dolgok
taposómalmában, az örökérvényű áldásokhoz képest atomnyi dolgokkal bajlódva
töltsük el. Az Úr mégis arra szólít, hogy az élet mulandó dolgaiban is
szolgáljunk neki. A földi munkában tanúsított szorgalom éppúgy hozzátartozik az
igaz valláshoz, mint az imádság. A Biblia nem hagyja jóvá a tétlenséget. A
világunkat sújtó legnagyobb átok a semmittevés. Az őszintén megtért ember
szorgalmas munkás.
Időnk
kihasználásának függvényében érünk el eredményeket az ismeretszerzésben és
értelmi képességeink fejlesztésében. Az értelem csiszolásának nem akadálya a
szegénység, az alacsony származás, sem a kedvezőtlen környezet. Csak nagyon meg
kell becsülni a perceket. Használjuk ki a perceket: itt is néhányat, meg ott
is, amelyeket hiábavaló beszélgetésre fecsérelnénk; a reggeli órákat, amelyeket
oly sokszor elvesztegetünk az ágyban; a villamoson, vonaton, vagy az állomáson
várakozással töltött időt; a perceket, amíg az étkezésre várunk, vagy azokra,
akik elkésnek a megbeszélt találkozóról! Ha ilyenkor kéznél volna egy könyv, és
ezeket az időtöredékeket tanulásra, olvasásra vagy elmélkedésre használnánk,
mennyi mindent tudnánk véghez vinni! Céltudatossággal, szívós szorgalommal, jó
időbeosztással olyan tudásra és fegyelmezett gondolkozásra tehetünk szert,
amellyel szinte bármilyen befolyásos állásban és hasznos munkaterületen
megálljuk helyünket.
Minden
kereszténynek kötelessége, hogy rendességre, alaposságra és gyorsaságra
szoktassa magát. A lassú és kontármunkásnak nincs mentsége semmiféle munkában.
Ha valaki mindig dolgozik, és soha nem végzi el munkáját, ennek az az oka, hogy
nem viszi bele szívét és lelkét a munkába. A lassú és rossz hatásfokkal dolgozó
munkásnak be kell látnia, hogy e hibáin változtatnia kell. Fordítson nagy
gondot ideje beosztására, hogy a legeredményesebben használhassa ki! Egyesek
ügyes és módszeres munkával öt óra alatt elvégzik azt, amit mások tíz óra
alatt. Egyesek állandóan dolgoznak háztartásukban. Nem mintha annyi
tennivalójuk lenne, hanem mert nem jól osztják be idejüket. Lassan, pepecselve,
sok munkával nagyon keveset végeznek. De mindenki, aki akar, megszabadulhat a
nehézkességtől és az időrabló szokásoktól. Dolgozzunk határozott céllal!
Állapítsuk meg, mennyi időre van szükség egy adott feladathoz! Azután feszítsük
meg minden erőnket, hogy a megállapított időn belül elvégezzük a munkát! Meg
lehet parancsolni annak a kéznek, hogy mozogjon fürgébben. Csak akarni kell.
Azok az
emberek, akik nem határozzák el céltudatosan, hogy változtatnak
munkamódszereiken, a megszokások rabjai lehetnek, mégpedig a rossz szokásoké.
Képességeik fejlesztésével pedig a legjobb munkásokká, közkedvelt emberekké
válhatnak, akiket önmagukért értékelnek.
Sok
gyermek, fiatal férfi és nő elfecsérli idejét, amely alatt - szülei iránti
szeretetből - segíthetne a család terheinek hordozásában. A fiatalok sok olyan
felelősséget vehetnének erős, fiatal vállukra, amelyet más visel helyettük.
Krisztus
élete zsenge gyermekkorától kezdve szorgalmas munkával telt. Nem önmagának élt.
A végtelen Isten Fia volt, mégis földi atyjával, Józseffel együtt dolgozott az
ácsmesterségben. Mestersége jellemző volt rá. Jellemépítőként lépett ebbe a
világba, és feladatát tökéletesen látta el. Minden köznapi munkáját olyan
tökéletesen végezte, mint a jellemformálást, amelyhez isteni erő kellett. Ő a
mi példaképünk.
Világosítsák
fel a szülők gyermekeiket arról, hogy milyen értékes az idő, és hogyan kell
helyesen kihasználni! Tanítsák meg őket arra, hogy küzdelem árán is érdemes
olyat tenni, amely megdicsőíti Istent, és áldást áraszt az emberekre! Kicsi
korukban is lehetnek misszionáriusok.
Ha a
szülők hagyják, hogy gyermekeik semmittevéssel töltsék idejüket, olyan bűnt
követnek el, amelynél nincs nagyobb. A gyermekek már korán megszeretik a
tétlenséget, és lusta, mihaszna felnőttek lesznek. Amikor pedig elég idősek
ahhoz, hogy állást vállalva megkeressék kenyerüket, kényelmesen és kelletlenül
dolgoznak, de elvárják a lelkiismeretes munkáért járó fizetést. Óriási
különbség van e munkások és azok között, akik tudják, hogy hűséges sáfároknak
kell lenniük.
Aki
köznapi munkájában hanyag és nemtörődöm, felületességét beleviszi vallási
életébe is, és nem tud eredményes munkát végezni Isten szolgálatában sem. Sok
embert, aki szorgalmas munkával áldást jelenthetne a világnak, a tétlenség
tönkretesz. A semmittevés és tétovaság ezer kísértés előtt nyit kaput. A rossz
társaság és a bűnös szokások megrontják az ember értelmi világát, megmételyezik
lelkét, és alkalmatlanná teszik mind a jelen, mind az elkövetkezendő életre.
Bármi
legyen a foglalkozásunk, Isten Igéje azt tanítja, hogy "az igyekezetben ne
legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok."
"Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed",
"tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr
Krisztusnak szolgáltok" (Róm 12:11; Préd 9:12; Kol 3:24).
Az
egészség
Az
egészség áldás, csak kevesen becsülik meg. Pedig jórészt ezen múlik értelmi és
fizikai képességeink hatékonysága. A test az ösztönök és az indulatok
székhelye. Testünket a lehető legjobb állapotban és a legjobb lelki hatások
alatt kell tartanunk, hogy képességeinket a lehető legjobban tudjuk
kamatoztatni.
Mindaz,
ami fizikai erőnket csökkenti, gyengíti értelmünket is; roncsolja azt a
képességünket, amellyel különbséget tudunk tenni jó és rossz között; kevésbé
tudjuk a jót választani; és kevesebb erőnk lesz azt cselekedni, aminek
helyességéről meggyőződtünk.
Ha visszaélünk
fizikai képességeinkkel, lerövidítjük azt az időt, amelyben életünket Isten
dicsőségére használhatjuk, és alkalmatlanok leszünk arra a munkára, amelyet
Isten reánk bízott. Rossz szokásokkal - éjszakázással, egészségtelen
táplálkozással - aláássuk a betegségekkel szembeni ellenálló képességünket. A
mozgás elhanyagolásával, túlfeszített szellemi és fizikai munkával zavart
okozunk idegrendszerünkben. Akik a természet törvényeinek áthágásával
megrövidítik életüket, és alkalmatlanná teszik magukat a szolgálatra,
vétkeznek, mert megrabolják Istent és embertársaikat is. Kevesebb áldást
hinthetnek másokra, mert alkalmaikat saját eljárásaikkal rövidre metszik. Pedig
Isten azért küldi őket a világba, hogy áldást árasszanak. Még e rövidebb idő
alatt elvégezhető feladatokra sem alkalmasak. Az Úr előtt bűnösek vagyunk, ha
káros szokásainkkal áldásoktól fosztjuk meg a világot.
A
fizikai törvény áthágása egyenlő az erkölcsi törvény áthágásával, mert Isten a
fizikai törvények szerzője éppúgy, mint az erkölcsi törvényé. Saját ujjával
írta bele törvényét minden idegszálunkba, minden izmunkba és minden
képességünkbe. Bármely fizikai képességünkkel való bármilyen visszaélés egyenlő
a törvény megsértésével.
Ismerje
meg mindenki jól az emberi szervezetet, hogy olyan állapotban tudja testét
tartani, amilyet az Úr munkája megkíván! Nagy gonddal kell óvnunk és építenünk
fizikai életünket, hogy emberi lényünk útján az isteni természet a maga
teljességében megmutatkozhassék. A testi és lelki élet közötti viszony az egyik
legfontosabb tananyag. Nagy figyelmet kell szentelnünk rá otthon és az
iskolában. Mindenkinek ismernie kell szervezetét és a fizikai életet szabályozó
törvényeket. Aki készakarva nem ismeri meg az emberi test törvényeit, és
tudatlanságból áthágja őket, vétkezik Isten ellen. Mindenkinek kötelessége a
lehető legegészségesebb létfeltételeket megteremtenie magának. Szokásainkat az
értelem irányítása alá kell helyeznünk; értelmünket pedig Isten irányítása alá.
"Nem
tudjátok-é - kérdezi Pál apostol -, hogy a ti testetek a bennetek lakozó
Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és
lelketekben, amelyek az Istenéi" ( 1 Kor 6 :19-20).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 34. fejezete
Ez a fejezet egy érdekes
földrajz lecke. Lapozz Bibliád utolsó lapjaihoz, a térképekhez, vagy kölcsönözz
ki egy bibliai atlaszt a könyvtárból, és kövesd a helyszíneket, miközben Mózes
negyedik könyve 34. fejezetét olvasod. Isten nemcsak az ígéret földjét adta
választott népének, hanem pontos útmutatásokat is arra nézve, hogy a
határvonalak hol húzódjanak. Mintha ezt mondta volna Isten: „Mózes, vedd a
ceruzádat és nézd Kánaán térképét. Most pedig rajzold meg a következő
vonalakat.”
Ha megnézzük a Mennyből alászálló új
Jeruzsálem méreteit, ugyanezt találjuk. Isten egy gondos várostervező,
nagyszerű mérnök. A város méretei precízek. Amikor Ábrahám vágyakozva tekintett
az ígéret földje felé, nemcsak Kánaánt látta előre, hanem „várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és
alkotója az Isten” (Zsid 11:10 - új prot. ford.) Isten egy Ígéret Földjét,
egy új Kánaánt tervez mindannyiunk számára, egy országot arany utcákkal és
valóságos házakkal. Ott van a te otthonod is. Olvasd el a leírását Jelenések
21-22. fejezetében! „Az én Atyámnak
házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.
Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14:2).
Kánaán, az ígéret földje egy valóságos hely
volt az Izraeliták számára. Számunkra pedig az új Föld, amelynek alkotója és
építője maga Isten, egy kézzelfogható valóság. Az örök ígéret földje olyan
valóság, amelyet gyakrabban kell elképzelnünk, amelyről sokkal többet kell
olvasnunk és beszélgetnünk. Sokkal valószerűbbnek kell lennie számunkra, mivel
a Jelenések könyve 22. fejezetében Jézus háromszor is megismétli, hogy hamar
eljön.
„És ímé
hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a
mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). „… akik
várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek
lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (2Pt 3:12 - új prot.
ford.) „Ha mindazok, akik Krisztus nevét vallják, gyümölcsöt teremnének
dicsőségére, gyorsan befejeződne az evangélium magvetése az egész világon; az
utolsó termés is hamar beérne, és Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága
gabonát” (Ellen G. White: Krisztus
példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 69.oldal).
Mit teszel azért, hogy siettesd az Úr
eljövetelét? Kész vagy átlépni az ígéret földjének határát? Izgalomba hoz ez a
lehetőség? Olvass erről többet a Tanácsok
a gyülekezetnek című könyv 35-39. oldalain, ahol Ellen White első
látomásának leírását találod (Budapest, 1993, Advent Kiadó). Ellen Whitenak
honvágya volt ezen látomása után, egy olyan érzés, amelyet nekünk is gyakran át
kellene élnünk.
Fred Knopper
19. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 25.
fejezetéhez (november dec 6-12).
Amint Krisztus földi
élete végéhez közeledett, alkalom kínálkozott számára, hogy örök igazságokat
osszon meg a tanítványaival a világ végéről és második eljöveteléről. A
tálentumokról szóló példázat a végidőkről szóló példázatok sorozatának egyike.
Jézus sürgető aggodalma fogalmazódik meg egyházával kapcsolatosan, amelyet itt
hagyott a földön, hogy folytassa országának építését.
Minden attól függ, hogy Krisztus szolgái
hogyan használják kapott tálentumaikat. Akár örökölt vagy szerzett
tálentumaink, magukba foglalják értelmi képességeinket, beszédtehetségünket,
befolyásunkat, időnket, egészségünket, fizikai erőnket, pénzünket stb. Mindenki
közülünk kapott legalább egy tálentumot. A legfontosabb kérdés az, hogy
"mit teszel vele?" Ahogy Jézus erre a kérdésre gondolt, nem azokra a
szolgákra hívta fel a figyelmüket, akik hatalmas összeget kaptak, hanem arra a
szolgára, aki csak egyetlen egyet kapott. Az egy tálentumos szolga az, aki úgy
dönt, hogy elvesztegeti annak a lehetőségét, hogy ura dicsőségére használja
kapott ajándékát.
A lényeges mondanivaló elkerülhetetlen: azok
vannak a legnagyobb veszélyében annak, hogy elpazarolják Istentől kapott
ajándékaikat, akik úgy érzik, hogy nem sok mindennek rendelkeznek, amit fel
tudnának ajánlani. Jézus szerint sok függ tőlünk, akik egy tálentumos szolgák
vagyunk. Mi vagyunk a reflektor fényben. Jézus gazdag lehetőséget lát, látja a
jelentőségét a látszólagos jelentéktelennek. Ne ez legyen a kérdésünk, hogy
"mennyit kaptunk", hanem az, hogy "mit teszünk azzal, amink van:"
Jeffrey Rosario
a Light Bearers
szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése