MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a Krisztus
példázatai 25. fejezethez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezet 147. nap
Sóvárogj
a Mester megdicsőítésére! Csiszold jellemed minden kedvező vonását! A
jellemépítés minden fokán Isten tetszésére kell élned. És ez lehetséges. Hiszen
Énok is Isten tetszésére élt romlott társai között. Ma is vannak Énókhok.
Tarts
ki, mint Dániel, a becsületes államférfi, akit semmilyen kísértés nem tudott
megrontani! Ne okozz csalódást annak, aki saját életét áldozta fel, hogy
eltörölhesse bűneid! Ezt mondja: "Nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek" (Jn 15:5). Ezt ne felejtsd el! Hibáidon biztosan győzni
fogsz, ha belátod őket, és meglátod bennük a vészjelet. Így tudsz - Megváltódat
megdicsőítve, az ellenségnek pedig csalódást okozva - a kudarcból győzelmet
kovácsolni.
A
Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból
elvihetünk az elkövetkezendőbe. Azok, akik ezen a földön Krisztus iskolájába
járnak, magukkal viszik a mennybe mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is
állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként
alakul jellemünk!
A
mennyei lények segítik mindazokat, akik szilárd hittel törekszenek tökéletes
jellemre, hogy cselekedeteik is tökéletesek legyenek. Krisztus mindegyiküknek
mondja: jobb kezed felől vagyok, és megsegítlek!
Az Isten
akaratával együttműködő emberi akarat mindent meg tud cselekedni. Amit Isten
parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is lehet tenni. Amikor
parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére.
Az
értelmi képességek
Isten
azt kívánja, hogy fejlesszük értelmi képességeinket. Azt akarja, hogy szolgái
értelmesebbek legyenek és tisztábban lássanak, mint a világ fiai. Elégedetlenül
nézi a közömbös, lusta hivőt, aki nem törekszik arra, hogy gyümölcsöző és
tájékozott munkása legyen. Az Úr arra szólít, hogy szeressük teljes szívünkből,
teljes lelkünkből, teljes erőnkből és teljes elménkből. Kötelességünk, hogy
értelmi képességeinket a lehető legmagasabb szintre fejlesszük, mert csak így
tudjuk teljes elménkkel megismerni és szeretni Teremtőnket.
A
Szentlélek vezetését igénylő ember minél jobban csiszolja értelmét, annál
eredményesebben használhatja Isten szolgálatában. Az Úr a tanulatlan embert is
fel tudja használni, és fel is használja szolgálatában, ha Istennek szentelődik,
és vágyik mások áldására élni. Akik azonban ugyanilyen odaszentelődés mellett
alapos kiképzésben is részesültek, sokkal átfogóbb munkát tudnak Krisztusért
végezni, mert előnyösebb helyzetben vannak.
Az Úr
azt akarja, hogy megtanuljuk mindazt, amire lehetőségünk van, azzal a céllal,
hogy ismeretünket másoknak is átadjuk. Senki sem tudhatja, hogy hol és miként
kell majd szolgálnia Isten ügyét, és hirdetnie üzenetét. Csak mennyei Atyánk
látja egyedül, hogy mivé tudja formálni az embert. Olyan lehetőségek állnak
előttünk, amelyeket erőtlen hitünkkel nem látunk meg. Olyan képzetteknek kell
lennünk, hogy ha szükséges, az Ige igazságait a legnagyobb földi méltóságok
előtt is Isten nevét megdicsőítve képviselhessük. Egyetlen olyan lehetőséget se
szalasszunk el, amikor értelmünket alkalmasabbá tehetjük Isten szolgálatára.
Az
ifjúság, amelynek szüksége van műveltségre, lásson munkához azzal az
elhatározással, hogy ezt a műveltséget meg is szerzi. Ne várj a kedvező
alkalomra! Keresd az alkalmat, és ragadj meg minden kínálkozó lehetőséget! A
legkisebbet is. Légy takarékos! Ne adj pénzt vágyaid kielégítésére és
szórakozásra! Akarj olyan hasznos és eredményes ember lenni, amilyennek Isten
szeretne látni! Bármit csinálsz, végezz alapos és lelkiismeretes munkát! Minden
elérhető eszközzel csiszold értelmi képességeidet! A könyvből való tanulást
párosítsd hasznos kétkezi munkával! Kitartó igyekezettel, éberséggel, imával
szerezd meg azt a bölcsességet, amely "felülről való"! Így
szerezhetsz sokrétű műveltséget. Így nemesedik jellemed, és így teszel szert
olyan befolyásra, amellyel másokat is a becsületesség és szentség útján tudsz
vezetni.
Önneveléssel
sokkal többet érhetnénk el, ha felismernénk lehetőségeinket és kiváltságainkat.
Az igazi műveltség több, mint amit az iskolapadban el lehet sajátítani. A
tudományokkal is kell foglalkozni, de van egy magasabb rendű műveltség, amely
az Istennel való élő kapcsolat útján szerezhető meg. Minden tanuló vegye elő
Bibliáját, és lépjen kapcsolatba a nagy Tanítóval! Szoktassuk agyunkat az Isten
igazságának kutatásakor felmerülő nehéz problémák leküzdéséhez!
Akik
azért szomjaznak tudásra, hogy embertársaiknak áldást jelenthessenek, ők maguk
is áldást kapnak Istentől. Az Ige tanulmányozása értelmi képességeiket komoly
munkára serkenti. Képességeik fejlődnek, és eredményeket érnek el. Önfegyelmet kell gyakorolniuk mindazoknak,
akik Isten munkásai akarnak lenni.
Önfegyelemmel
többet lehet elérni, mint ékesszólással vagy akár a legragyogóbb képességekkel.
Egy középszerű ember, ha fegyelmezett, több és jobb munkára képes, mint a nagy
műveltségű, jóképességű, de az önuralmat nem ismerő ember.
A beszéd
A beszéd
olyan talentum, amelyet nagy igyekezettel kell csiszolni. Isten ajándékai közül
egyikkel sem lehet nagyobb áldást árasztani, mint beszédünkkel. A beszéd a
bizonyítás és meggyőzés eszköze. Beszéddel mondunk imát, dicsőítjük Istent, és
hirdetjük másoknak a Megváltó szeretetét. Milyen fontos tehát ezt a
képességünket olyan szintre fejlesztenünk, hogy nagyon sok áldást áraszthassunk
vele!
Még
lelki munkát végző, intelligens embereket is nagy mulasztás terhel, mert nem
művelik és nem használják helyesen hangjukat. Sokan olyan halkan és gyorsan
olvasnak, illetve beszélnek, hogy alig lehet megérteni őket. Egyeseknek túl
mély a hangjuk, és nem tagolják a szavakat; mások pedig olyan magas, éles és
sipító hangon beszélnek, hogy fáj a hallgatóknak. Bibliaversek, dicsénekek,
jelentések és egyéb szövegek olykor érthetetlenül hangzanak el a gyülekezet
előtt; néha pedig úgy, hogy semmi erő sincs bennük, és teljesen hatástalanok
maradnak.
Ez olyan
ártalom, amelyen lehet és kell is változtatni. A Biblia tanítást ad erről is.
Azt mondja a lévitákról, akik Ezsdrás korában olvastak fel a Szentírásból:
"Olvasának... a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután
magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat" (Neh 8:8).
Szorgalmas
igyekezettel mindenki megtanulhat érthetően olvasni, és tiszta kiejtéssel,
kellemes hangon, lebilincselően beszélni. Így Krisztusnak sokkal eredményesebb
munkásai lehetnek.
Minden
hivőnek kötelessége, hogy az embereket elvezesse Krisztus kimeríthetetlen
gazdagságához. Ezért igyekeznie kell a tökéletes beszédre. Úgy kell Isten
Igéjét feltárnia, hogy tiszteletet keltsen iránta a hallgatókban. Isten nem
bárdolatlan emberekkel akar dolgozni. Nem tetszik neki, ha az ember csökkenti
és elsekélyesíti azt az áldást, amelyet Isten küld általa a világnak.
Figyeljük
tökéletes példaképünket, Jézust! Kérjük a Szentlélek segítségét, és erejével
fejlesszük minden fizikai képességünket, hogy tökéletesen működjenek!
Ez
különösen azoknak szól, akiknek a nyilvánosság előtt kell szolgálatot
teljesíteniük. Gondoljon minden lelkész és minden tanító arra, hogy az
embereknek örök érdekeiket érintő üzenetet tolmácsol. A hallott igazság
megítéli őket a végső leszámolás napján. Egyeseknél az üzenet tolmácsolója
magatartásán múlik, hogy hallgatói elfogadják-e az üzenetet vagy nem. Hirdessük
ezért úgy az Igét, hogy hasson az emberek értelmére és szívére! Mondjuk lassan,
érthetően és ünnepélyesen, de ugyanakkor a fontosságát megillető
határozottsággal!
A beszéd
művelése és helyes használata a lelki munka minden ágát érinti. A beszédnek
szerepe van a családi életben és minden emberi kapcsolatunkban. Szokjuk meg,
hogy kellemes hangon, jó stílusban, kedves és udvarias szavakkal beszéljünk. A
szívélyes, barátságos szavakat úgy szívja magába a lélek, mint a föld a
harmatot és a csendes esőt. A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus ajkán
"kedvesség ömledez", hogy tudja "erősíteni a megfáradtat
beszéddel" (Zsolt 45 : 3; Ésa 50 : 4). Az Úr arra szólít, hogy "a ti
beszédetek mindenkor kellemetes legyen", "hogy áldásos legyen a
hallgatóknak" (Kol 4:6; Ef 4: 29).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 32. fejezete
Amikor Rúben és Gád
törzsének tagjai megkérdezték Mózest arról, hogy a Jordán keleti oldalán
maradhatnak-e, hogy ott letelepedjenek, ő azt gondolta, hogy nem is akarnak
tovább harcolni, és rögtön rájuk támadt, mondván: „Ti itt akartok
maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! Miért
akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a
földre, amelyet az ÚR adott nekik?” (6-7. vers -új prot. ford.)
A
két törzs becsületére legyen mondva, hogy ez a feltételezés nem bizonyult
igaznak a valódi szándékukkal kapcsolatban. A válaszukból (a 16. verstől
kezdődően) az derül ki, hogy hajlandóak voltak harcolni a többi törzzsel
együtt, hogy elfoglalják az ígéret földjének egészét, de még mielőtt
szólhatnának saját védelmükre, Mózes felidézi számukra az előző generáció
lázadását, és hozzáteszi, hogy ő Rúben és Gád kérése mögött ugyanezt a
lelkületet látja, őket pedig „vétkes
emberek fajzatának” nevezi (14. vers). Mózes ezután azt a következtetést is
levonja, hogy ez a hozzáállás akár újabb 40 évnyi pusztai vándorlást is
eredményezhet. Reakciójából tisztán látható, hogy Mózes kimerült – talán egy
kicsit kedveszegett is – a nép állandó lázongó hozzáállása miatt. (A folyamatos
lázongás Mózes negyedik könyvének egészében megfigyelhető.) Ő töltötte be
számukra az apaképet, és valószínűleg úgy is tekintett erre a nemzetre, mint
önfejű és dacos gyermekekre, de ebben a pillanatban Mózes túl hamar vont le
következtetéseket – ez emberi természetünkhöz tartozik.
Ugye milyen gyakran
feltételezzük a legjobb helyett a legrosszabbat valakiben és a szándékaiban?
Pál apostol arra figyelmeztet bennünket, hogy a szeretethez hozzátartozik az
is, hogy valakiről a legjobbat feltételezzük, és nem a legorsszabbat, valamint,
hogy nem rójuk fel neki a hibáit. A szeretet „nem vezet feljegyzést a gonoszságokról, a szeretet a legjobbat
feltételezi” (1Kor 13:5 ‑ Clear Word Biblia)
Amikor legközelebb
valaki megjegyzést, kérdést vagy kérést intéz feléd, emlékezz erre a mózesi
történetre és arra, hogy a válaszod elkedvetlenítheti vagy felvidíthatja a
másikat. Phillip Keller a Feszültség
megszelídítése című könyvében azt írja: „Komoly dolog rájönni arra, hogy
mások boldogságát tartjuk a kezünkben. Mit tettem ma? Miket mondtam ma? Miket
írtam? Hol voltam? Mit adott hozzá a hozzáállásom az elmúlt huszonnégy órában
mások boldogságához?”
Talán fel sem fogjuk
a saját befolyásunk hatalmát. „Minden embert a
reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság
éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet terhes és
fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen
halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör – tudatosan vagy
öntudatlanul – kihat minden emberre, akivel érintkezünk” (Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 234. oldal).
Isten segítsen minket, hogy az életünk folyamatosan be tudja mutatni az Ő
átformáló kegyelmét, hogy a másokra gyakorolt befolyásunk és a másoknak adott
válaszunk a szeretet jó illatával lehessen tele!
Fred Knopper
19. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 25.
fejezetéhez (november dec 6-12).
Amint Krisztus földi
élete végéhez közeledett, alkalom kínálkozott számára, hogy örök igazságokat
osszon meg a tanítványaival a világ végéről és második eljöveteléről. A
tálentumokról szóló példázat a végidőkről szóló példázatok sorozatának egyike.
Jézus sürgető aggodalma fogalmazódik meg egyházával kapcsolatosan, amelyet itt
hagyott a földön, hogy folytassa országának építését.
Minden attól függ, hogy Krisztus szolgái
hogyan használják kapott tálentumaikat. Akár örökölt vagy szerzett
tálentumaink, magukba foglalják értelmi képességeinket, beszédtehetségünket,
befolyásunkat, időnket, egészségünket, fizikai erőnket, pénzünket stb. Mindenki
közülünk kapott legalább egy tálentumot. A legfontosabb kérdés az, hogy
"mit teszel vele?" Ahogy Jézus erre a kérdésre gondolt, nem azokra a
szolgákra hívta fel a figyelmüket, akik hatalmas összeget kaptak, hanem arra a
szolgára, aki csak egyetlen egyet kapott. Az egy tálentumos szolga az, aki úgy
dönt, hogy elvesztegeti annak a lehetőségét, hogy ura dicsőségére használja
kapott ajándékát.
A lényeges mondanivaló elkerülhetetlen: azok
vannak a legnagyobb veszélyében annak, hogy elpazarolják Istentől kapott
ajándékaikat, akik úgy érzik, hogy nem sok mindennek rendelkeznek, amit fel
tudnának ajánlani. Jézus szerint sok függ tőlünk, akik egy tálentumos szolgák
vagyunk. Mi vagyunk a reflektor fényben. Jézus gazdag lehetőséget lát, látja a
jelentőségét a látszólagos jelentéktelennek. Ne ez legyen a kérdésünk, hogy "mennyit
kaptunk", hanem az, hogy "mit teszünk azzal, amink van:"
Jeffrey Rosario
a Light Bearers
szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése