Higgyetek az Ő prófétáinak - december 2, SZERDA - 4 Mózes 27

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 143. nap

A király megszemlélte a menyegző vendégeit. Csak azokat látta vendégül, akik felöltve a menyegzői ruhát, engedelmeskedtek kívánságának. Ez vonatkozik az evangéliumi vendégség vendégeire is. Mindenkinek részt kell vennie a nagy Király szemléjén. A Király csak azokat fogadja be, akik magukra öltötték Krisztus igazságának palástját.

A megigazultság azt jelenti, hogy helyesen cselekedni. Isten mindenkit cselekedetei szerint ítél meg. Tetteinkből tűnik ki, hogy milyen a jellemünk. Cselekedeteink mutatják meg, hogy valódi-e a hitünk.

Nem elég azt hinnünk, hogy Jézus nem csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul kigondolt mese. Van olyan ember is, aki elhiszi ugyan, hogy Jézus neve az egyetlen név, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által személyes Megváltójaként. Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel. "Aki az Ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott." "Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk" (1 Jn 3:24; 2:3). Ez a megtérés igazi bizonyítéka. Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot.

Az igazságnak bele kell ágyazódnia szívünkbe, irányítania kell gondolatainkat, és szabályoznia érzéseinket. Egész jellemünkkel Isten parancsait kell visszatükröznünk. Isten szavának minden jótáját és pontocskáját meg kell valósítanunk köznapi életünkben.

Az isteni természet részesei összhangban élnek az igazság normájával, Isten nagy mércéjével: a szent törvénnyel. Ez az a norma, amellyel Isten az emberek cselekedeteit megméri, és jellemüket az ítéletben fémjelzi.

Sokan azt állítják, hogy Krisztus halálával a törvény megszűnt. Ezzel az állításukkal azonban ellentmondanak annak, amit Krisztus maga mondott: "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére ... Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5 :17-18). Krisztus azért áldozta fel életét, hogy engesztelést szerezzen az ember törvényszegéséért. Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni vagy szüntetni, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. Jézus földi életével megdicsőítette Isten törvényét; halálával pedig megerősítette. Nem azért áldozta fel életét, hogy megszüntesse a törvényt, sem pedig azért, hogy alacsonyabb normát állítson fel, hanem hogy megőrizze az igazságosságot; hogy tanúsítsa a törvény változtathatatlanságát; és hogy biztosítsa örökérvényűségét.

Sátán azt állította, hogy az ember képtelen engedelmeskedni Isten parancsolatainak. Az igaz, hogy saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. Krisztus azonban eljött emberi alakban, és tökéletes engedelmességével bebizonyította, hogy az emberi az istenivel egyesülve a törvény minden egyes előírásának engedelmeskedni tud.

Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 27. fejezete

A 27. fejezet az örökösödési kérdéssel kezdődik, amit Mózes 4. könyvének 36. fejezete bővebben tárgyal. Most azonban összpontosítsunk a fejezet egyéb részleteire! Mózes nagyon emberi módon, emberi érzésekkel reagál a tömeg zúgolódására. Ebben a folyamatban olyan pozícióba helyezte magát, ami egyedül Istennek van fenntartva, amikor ezt mondta: „Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?” (4Móz 20:10). Aztán kétszer a sziklára csapott, ahelyett, hogy szólt volna hozzá, ahogyan Isten őt erre utasította. Ezzel a cselekedetével Mózes hamisan mutatta be Istent (lásd 4Móz 27:14). Isten csodát tett azzal, hogy vízről gondoskodott, de nem hagyhatta szó nélkül az emberi harag és a nyilvánvaló engedetlenség tettét szeretett szolgája életében. Az embereknek meg kell érteni, hogy ami jó az jó, és ami rossz az rossz, és azt, hogy minden tettnek következménye van – különösen a szándékos engedetlenségnek.      

E miatt a bűn miatt Mózes nem mehetett be az ígéret földjére; más vezetőt kellett választani. Mózes arra kérte Istent, hogy jelöljön ki egy embert utódául (lásd: 4Móz 27:16). Ő már négy évtizede vezette a népet. Izrael egy lázadó és panaszkodó nemzet volt, de annak ellenére, hogy komolyan próbára tették türelmét, Mózes még mindig törődött velük, és aggódott jövőjük miatt. „Ki képviselné jólétük érdekeit úgy, mint ő?” (Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 432. oldal).

Ekkor Mózes 120 éves volt (lásd: 5Móz 31:2), majdnem kétszer olyan idős, mint bármely más férfiú a táborban. Rajta kívül csak két életben lévő felnőtt volt, akik kivonultak Egyiptomból, Józsué és Káleb, a két hűséges kém. A tíz hűtlen kém meghalt a pusztában az előző negyven évben, mindazokkal a felnőtt férfiakkal – és nagy valószínűséggel asszonyokkal együtt –, akik részt vettek az egyiptomi kivonulásban. Vajon értelmes dolog lenne e közül a két ember közül választani vezetőt, akik végigjárták az egész utat, miközben következetesen hűséget tanúsítottak? Ezt azt jelentette, hogy vagy Káleb, vagy Józsué. Így is történt. Isten arra utasította Mózest, hogy Józsuét válassza ki vezetésben való utódjául. Így Józsué lesz az, aki bevezeti Isten népét az ígéret földjére.

Fred Knopper

Adventist Media Center

18. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezetéhez (november 29-dec 5).

Nem tudom, te hogy vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen. Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett, hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor Jézus Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet "minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő mezítelenségének rútságát."

Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.  

"Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."

Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!

Nicole Stallings,

ARISE diplomás/gyakornok, Light Bearers

USA