MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet
170. nap
Ezek
azok, akik a veszély idején ezt kiáltják: békesség és biztonság. Azzal áltatják
magukat, hogy minden rendben van, és nem is álmodnak veszélyről. Amikor a
kábulatból magukhoz térnek, meglátják ínségüket, és másokat kérlelnek, hogy
pótolják a hiányt. De nincs olyan ember, aki a másik lelki hiányosságát pótolni
tudná. Isten mindenkinek ingyen felkínálja kegyelmét. Az evangélium üzenete
hangzik: "Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét
ingyen" (Jel 22:17). A jellem azonban nem ruházható át. Egy ember sem
hihet a másik helyett. Egy ember sem adhatja át a másiknak azt a jellemet,
amely a Lélek munkájának gyümölcse. Ha "Noé, Dániel és Jób benne volna (az
országban): élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem
leányt; ők igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák meg" (Ez 14:20).
A jellem
a válságban mutatkozik meg. Amikor az ünnepélyes hang éjfélkor ezt kiáltotta:
"Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!" - az alvó szüzek felriadtak,
és akkor derült ki, hogy ki készült fel erre az eseményre. Mindkét csoportot
meglepetésszerűen érte ez a fordulat, de az egyiket felkészülten találta, a
másikat pedig nem. Így van ez ma is. Egy hirtelen és nem várt katasztrófa,
amely az embert szemtől szembe állítja a halállal, megmutatja, hogy igazán
hisz-e Isten ígéreteiben, és belekapaszkodik-e kegyelmébe. A végső nagy próba a
kegyelmi idő végén jön, amikor késő lesz a lélek hiányait pótolni.
A tíz szűz
most a föld történelmének estéjén virraszt. Mindnyájan kereszténynek mondják
magukat. Mindnek van hivatása, neve, lámpája. Mind azt vallják, hogy Istent
szolgálják. Látszólag mindnyájan várják Krisztus megjelenését. De öten
készületlenek. Ez az öt döbbenten és rémülten a menyegzős házon kívül marad.
Az
utolsó napon sokan kérnek ilyen szavakkal bebocsátást Krisztus országába.
"Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál."
"Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-é, és nem a Te nevedben
űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a Te
nevedben?" De a válasz ez lesz: "Mondom néktek, nem tudom honnét
valók vagytok ti; távozzatok el éntőlem" (Lk 13:26; Mt 7:22; Lk 13:27).
Ebben az életben nem léptek közösségre Krisztussal, ezért nem ismerik a menny
nyelvét, sem örömeit. "Kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait,
hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem
ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke" (l Kor 2 : 11)
Soha
ember nem hallott e súlyos szavaknál fájóbbat: "Nem ismerlek
titeket!" Csak a Lélekkel való közösség útján juthattatok volna a
menyegzői vacsorán örvendező sokaság közé. De ezt a közösséget nem ápoltátok.
Nem vehettek rész ebben a cselekményben! Fényével szemben vakok lennétek.
Zenéje süket fülekre találna nálatok. Az ott szétáradó szeretet és boldogság
nem tudja örömre hangolni a világ által megdermesztett szíveket. Nem léphettek
be a mennybe, mert nem vagytok alkalmasak lakói társaságára!
Nem
leszünk készen Urunk fogadására, ha csak az "ímhol jő a Vőlegény "
kiáltásra próbáljuk üres lámpásainkat megtölteni. Ha itt a földön Krisztus
nélkül élünk, nem tudnánk élvezni társaságát a mennyben sem.
A
példázatbeli okos szüzek lámpájukhoz tartalék olajat is hoztak. Lámpájuk lángja
fényben égett a várakozás egész ideje alatt, és növelte a vőlegény tiszteletére
gyújtott világosságot. A fény szétáradt a sötétben, és fokozta a világosságot,
amely a vőlegény házához, a menyegzői ünnepséghez vezető útra hullott.
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 18. fejezete
A többi törzstől
eltérően a papok és a léviták – azaz Lévi törzsének tagjai – egyáltalán nem
kaptak földterületet, hiszen nem jutott idejük gazdálkodásra. A szolgálatukra
kellett összpontosítaniuk. Fenntartás nélkül Istenben kellett bízniuk. Miért? Mert az Úr az ő örökségük (lásd: 5Móz
18:2). Ugyanígy Isten mai szolgáinak sem szabad engedniük, hogy világi ügyek
elvonják őket szolgálatuktól.
Isten mindenféle
okkult és mágikus gyakorlatot is szigorúan megtiltott gyermekeinek (lásd 3Móz
19:26, 31). Az okkult tevékenységek körébe már akkor is rengeteg gyakorlat
tartozott. A gonosz erők ma is elvarázsolt területükre akarják csalni a
férfiakat és nőket. Még a látszólag oly’ ártatlan kíváncsiság is olyan
helyzetbe juttathatja az embereket, hogy észre sem veszik, máris a gonosz
hatalmában találják magukat, ahonnan Isten közbelépése nélkül nem tudnak
megszabadulni.
Mózes egy másik
prófétáról is beszélt, aki egy napon majd nyomdokaiba fog lépni. Akkor, és majd
később, Jézus idejében is világosan értették a hallgatók, hogy itt nem egy
hétköznapi prófétáról van szó. Olyan prófétának kell lennie, akinek közvetlen
bejárása van Istenhez – olyan, amilyen Mózesnek volt (5Móz 34:10). Az
Újtestamentumban sok utalás történik arra, hogy Jézus volt az a próféta. Az
Apostolok cselekedetei 3:22-23 pedig konkrétan idézi ezt a szakaszt annak
bizonyítékaként, hogy Jézus volt a Mózes által megígért próféta.
John Ash
22. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 29.
fejezeteihez (december 27-jan 2).
Jézus jön! Jézus jön!
Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus
ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és
magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn
14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.
De... mi történik ha nem elég hamar jön?
Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben,
hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik"
(Mt 25:5)?
A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan
szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez
viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét,
ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen
lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A
kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a
keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem
veszik.
Bibliai szempontból a második advent
közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.
Jeffrey Rosario
a Light Bearers
szónoka
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése