Higgyetek az Ő prófétáinak - december 25 - PÉNTEK - 5 Mózes 14

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezet 166. nap

Rosszul tesszük, ha saját érdemeinkkel büszkélkedünk. "Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr" (Jer 9: 23-24).

Nem cselekedeteinkért kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjék. Minden jutalom kegyelemből van. "Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint. Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul" (Róm 4:1-5). Ezért egyik embernek sincs oka arra, hogy értékesebbnek tartsa magát a másiknál, vagy hogy irigykedjék másokra. Egyik ember sem kiváltságosabb, mint a másik, és senki sem mondhatja, hogy joga van a jutalomhoz.

Az első és az utolsó is osztozik a dicső, örökérvényű jutalomban, és az elsőknek örömmel kell fogadniuk az utolsókat. Aki irigyli a másoknak adott jutalmat, az elfeledkezik arról, hogy ő is kegyelemből kapja az üdvösséget. A munkásokról szóló példázat elítél minden féltékenységet és gyanakvást. A szeretet örül az igazságnak, és nem tesz irigy összehasonlításokat. Akinek szívében szeretet él, csak Krisztus szeretetreméltóságát hasonlítja össze saját fogyatékos jellemével.

A példázat minden munkást arra int, bármilyen régen szolgál, és bármilyen sokat teljesített, hogy testvéri szeretet és Isten előtti alázatosság nélkül semmit sem ér. Akinek öndicsőítés a célja, az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus szolgálatában. A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát.

Nem a szolgálatban eltöltött idő, hanem a szolgálatkészség és megbízhatóság teszi munkánkat kedvessé Isten előtt. Minden szolgálatunk énünk teljes átadását igényli. A legapróbb feladat, ha őszinte szívvel és önzetlenül végezzük, kedvesebb Isten előtt, mint a legnagyobb munka, amit megront a haszonlesés. Isten azt nézi, hogy mennyi van bennünk Krisztus lelkületéből, és mennyi cselekedeteinkben a krisztusi vonás. Isten többre értékeli a szeretetet és hűséget, amellyel munkánkat végezzük, mint a teljesítmény nagyságát.

Amikor nincs már önzés, és az elsőbbségért folyó harc megszűnik, amikor hála tölti be szívünket, és a szeretet jóillata árad életünkből, csak akkor lakik Krisztus szívünkben, és csak így ismer el Isten minket munkatársainak.

Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 14. fejezete

Mózes elmondta kortársainak, hogy létezik helytelen gyász is. Ha a halállal, valakinek vagy valaminek az elvesztésével szembesülünk, természetes, hogy bánkódunk. Azonban akkoriban léteztek nem elfogadható gyászszokások is. A gyász egyes kultúrákban még ma is inkább a látszatról, és a figyelem helytelen felkeltéséről szól, mintsem a bánat kifejezéséről.

Mikor Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak”, akkor Ő nem a halál feletti, hanem a bűn feletti gyászról beszélt. Amikor helyes a bűnhöz való hozzáállásunk, ami nem más, mint a „lelki szegénység”, akkor a helytelen, én-központú magatartásunk felett gyászolunk.

A fejezet egy másik témája a tized felhasználásának kérdése. A tizedfizetés bibliai alapokon nyugszik, viszont a fejezet nagy része a „második tizeddel” foglalkozik. Az első tizedet a szentélynél fizették a léviták és a papok támogatására. A fejezet leghomályosabb része ezzel a második tizeddel való visszaéléssel foglalkozik: „vidámító ital” vásárlása és „az Úr színe előtti örvendezés”. Olvasd el a teljes szakaszt! Voltak a társadalom peremére szorult személyek, akik valóban jól kaptak támogatást, de mi a helyzet a „vidámító itallal”? Talán a Biblia jóváhagyja az italozást és Isten dicsőítését amolyan vidám állapotban?

Ez a szakasz nem az alkohol fogyasztásra való vásárlását engedélyezi. Ennek egy vallási, szent étkezésnek kellett lennie a szentélynél. Ez nem jelenti azt, hogy az alkohol társaságban való fogyasztása megengedett lett volna. A Bibliában ismertetett teljes kép mind az alkohol fogyasztását (1Pt 4:3), mind a lerészegedést (Ef 5:18) tiltja.

John Ash  

21. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezeteihez (december 20-26).

Az olyan példázatok, mint a Gazdag ifjú és a Szőlőmunkások arra emlékeztetnek engem, amit Krisztus az arra oly érdemtelen emberekért tett. Amikor elfelejtem Isten kegyelmét az olyan bűnös irányában, mint én, elkerülhetetlenül elfelejtek kegyelmes lenni másokkal. Ingyen kaptuk az Ő kegyelmét, de vajon adni is fogjuk ingyen?

Éveken keresztül nem tudtam, hogyan részesítsek kegyelembe másokat. Kívülről jó adventista lánynak néztem ki, belül azonban önfelmagasztaló és önelégült lelkületet ápoltam magamban és amikor valaki megbotlott, felsőbbrendűség érzetem támadt. Egy napon azonban megengedtem, hogy a szívem teljesen összetörjön Megváltóm kezében. 

Úgy gondoltam, hogy nagy dolgokat teszek az Úrért, de azt is tudtam, hogy a parancsolatai semmit sem érnek, ha nem vagyok igazi közösségben Vele. Mert a lelkület, amellyel munkánkat végezzük az érték Isten előtt. Nem rendelkeztem igazi szeretettel Isten és embertársaim iránt. Ő azonban megmutatta nekem, hogy milyen a szívem, és döntenem kellett: szabadon elfogadom az Ő megbocsátását és kegyelmét és megtérek, vagy megmaradok a langymeleg állapotomban.

Most hálás vagyok Istennek, hogy nem az érdemeink szerint bánik velünk, mert bennünk nincs semmi jó. Mert "nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket" (Tit 3:5). Engedjük meg, hogy az Ő jóságos szeretete vezessen bennünket megtérésre, mert mindnyájunknak kétségbeejtően szükségünk van az Ő kegyelmére.    

Nicole Stallings,

ARISE frissen diplomázott gyakornok, Light Bearers