MEGHALLGATHATOD
itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a Krisztus
példázatai 28. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezet
161. nap
Jutalom
Az Isten
ingyen kegyelmét hirdető igazságot a zsidók majdnem szem elől tévesztették. A
rabbik azt tanították, hogy Isten pártfogását ki kell érdemelni; és azt
remélték, hogy saját cselekedeteikkel megszerezhetik az igazak jutalmát.
Istentiszteletük mögött nyerészkedő, haszonleső lelkület húzódott. Ettől a
lelkülettől még Krisztus tanítványai sem voltak teljesen mentesek, és a
Megváltó minden alkalmat kihasznált arra, hogy ráébressze őket tévedésükre.
Mielőtt példázatot mondott a munkásokról, olyan eset történt, amellyel alkalma
nyílt a helyes elvek bemutatására.
Amint
Jézus az úton ment, egy fiatal főember szaladt hozzá, leborult előtte, és
tisztelettel köszöntötte. "Jó Mester - mondta -, mi jót cselekedjem, hogy
örök életet nyerjek?"
E
főember úgy szólította meg Krisztust, mintha csupán köztiszteletben álló rabbi
lett volna. Nem ismerte fel benne az Isten Fiát. A Megváltó így szólt:
"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten." Milyen
alapon nevezel engem jónak? Csak Isten jó. Ha elismered, hogy jó vagyok, azt is
el kell ismerned, hogy Isten küldöttje, Isten Fia vagyok.
"Ha
pedig be akarsz menni az életre - tette hozzá -, tartsd meg a
parancsolatokat." Isten jelleme törvényében fejeződik ki; és ha
összhangban akarsz lenni Istennel, kövesd minden cselekedetedben Isten
törvényét.
Krisztus
nem csökkentette a törvény követelményeit, hanem félreérthetetlenül
kijelentette, hogy megtartása az örök élet feltétele. Isten ezt a feltételt
szabta meg Ádámnak a bukás előtt is. Az Úr most sem kíván kevesebbet, mint amit
az Édenben elvárt az embertől: tökéletes engedelmességet, feddhetetlen, igaz
életet. A kegyelem kínálta szövetség ugyanazt igényli az embertől, mint az Édenben
felállított követelmény: összhangot Isten törvényével, amely szent, igaz és jó.
A
"tartsd meg a parancsolatokat" szavakra az ifjú ezt kérdezte:
"Melyeket?" Azt hitte, hogy Jézus valamilyen ceremóniális előírást
ért a parancsolatokon. Krisztus azonban a Sínai-hegyen adott törvényről
beszélt. Megemlített néhány rendelkezést a Tízparancsolat második táblájáról,
és ebben az egy parancsolatban foglalta össze őket: "Szeresd
felebarátodat, mint temagadat."
Az ifjú
tétovázás nélkül válaszolt: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva;
mi fogyatkozás van még bennem?" Az ifjúnak a törvényről alkotott fogalmai
felszínesek voltak. Emberi normák szerint jellemét feddhetetlenül megőrizte.
Élete kívülről nézve szinte bűntelen volt. Igazán azt gondolta, hogy engedelmességében
nem lehet semmi hibát találni. Titokban mégis attól félt, hogy nincs minden
rendben közte és Isten között. Ezért kérdezte: "Mi fogyatkozás van még
bennem?"
"Ha
tökéletes akarsz lenni - mondta Krisztus -, eredj, add el vagyonodat, és oszd
ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú
pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala."
Mai bibliai szakasz: 5 Mózes 9. fejezete
Elérkezett a nap,
hogy a nép átkeljen a Jordánon és bevonuljon Kánaánba. Az első generáció kihalt
és Mózes halála is közel volt már. Pillanatnyi büszkesége nagyon nem volt
jellemző rá. De Istennek foglalkoznia kellett Mózes büszkeségével azért, hogy
ne terjedjen tovább Izraelben. Itt volt a hazatérés ideje: Mózes számára a
menny, Izraelnek pedig az ígéret földje. Az ott lakó emberek erősebbek és
hatalmasabbak voltak Izraelnél. Ott voltak az Anákok, azok az óriások, akiktől
Izrael megijedt negyven évvel korábban. Egy kérdés jól ismert volt abban az
időben: „Ki állhat meg az Anák fiai előtt?” Mielőtt a mai Izrael bevonulna a
mennyei Kánaánba, hasonló kérdés merül fel: „Kicsoda
hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?” (Jel 13:4). A végidei
óriás az a globális szövetség lesz (Jel 13:1-4), amelyet a Föld királyai
támogatnak (Jel 17:12-13). A történelem megismétlődik, de ahogy Mózes mondta: „Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő
tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted” (3. vers új prot. ford.),
ugyanúgy az utolsó időben is a végidei óriások „a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert
uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a
választottak és hűségesek” (Jel 17:14 – új prot. ford.). A két Kánaánba
(földi és mennyei) való bevonulás előtt legyőzi az óriásokat az Ő népe
előtt.
A két történet között
van egy különbség. Az ősi Izrael az Egyiptomból való kivonulás óta makacs és
lázadó nép volt. Olyannyira, hogy öntött borjú istent készítettek maguknak,
hogy azt imádják. Ez az esemény Isten jelenlétében történt, amikor Mózesnek
adta a két kőtáblát, amelyekre saját ujjával írta fel törvényeit. Izrael oly
mértékig lázadt, hogy Isten azt mondta, el fogja pusztítani őket. „De téged (Mózest) náluk nagyobb és erősebb
néppé teszlek” (14. vers). Mózes azonban esedezett Isten előtt, hogy mentse
meg őket, mert ha elpusztítja őket, Isten ellenségei ezt mondanák: „Nézd, Isten
megszabadította Izraelt Egyiptomból csak azért, hogy elpusztítsa őket a
sivatagban! Képzeld már el! Megígérte nekik, hogy nekik adja az ígéret földjét,
de nem tette meg. Miféle Isten az ilyen?” Mózes nem kereste a dicsőséget, hanem
azt akarta, hogy Isten dicsőüljön meg. Arcra borulva töltött negyven napot és
negyven éjjelt, ugyanannyit, mint amennyit korábban a Sínai-hegyen töltött
Istennel. Nyolcvan napot élelem nélkül, de Isten megtartotta őt! Milyen
nagyszerű Istenünk van!
Isten figyelmeztette
Izraelt, hogy nem azért fogják legyőzni ellenségeiket, mert ők igazak, hanem
azért, mert az ellenségeik gonoszak. A végidőben az új Izrael nem magának
tulajdonítja az óriás fölötti győzelmét, aki el akarta őket törölni a föld
színéről (Jel 13:15), hanem egyedül Istent dicsőíti a diadalért. Mózes és a
Bárány énekét fogják énekelni: „Nagyok és
csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te
útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te
nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak
előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15:3-4). Isten
igazolást nyer. Micsoda kiváltság számunkra, hogy az utolsó időben élhetünk és
megláthatjuk a világméretű szabadulást, amely sokkal nagyobb lesz, mint a
Vörös-tengernél történt szabadulás. Az utolsó időben az új Izrael Jézusra fog
hasonlítani (1Jn 3:2) és Tőle fog függni végső harcában. Kapaszkodjunk Belé ma,
hogy tőle függjünk majd akkor!
Norman Gulley
21. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 28.
fejezeteihez (december 20-26).
Az olyan példázatok,
mint a Gazdag ifjú és a Szőlőmunkások arra emlékeztetnek engem, amit Krisztus
az arra oly érdemtelen emberekért tett. Amikor elfelejtem Isten kegyelmét az
olyan bűnös irányában, mint én, elkerülhetetlenül elfelejtek kegyelmes lenni másokkal.
Ingyen kaptuk az Ő kegyelmét, de vajon adni is fogjuk ingyen?
Éveken keresztül nem tudtam, hogyan
részesítsek kegyelembe másokat. Kívülről jó adventista lánynak néztem ki, belül
azonban önfelmagasztaló és önelégült lelkületet ápoltam magamban és amikor
valaki megbotlott, felsőbbrendűség érzetem támadt. Egy napon azonban
megengedtem, hogy a szívem teljesen összetörjön Megváltóm kezében.
Úgy gondoltam, hogy nagy dolgokat teszek az
Úrért, de azt is tudtam, hogy a parancsolatai semmit sem érnek, ha nem vagyok
igazi közösségben Vele. Mert a lelkület, amellyel munkánkat végezzük az érték
Isten előtt. Nem rendelkeztem igazi szeretettel Isten és embertársaim iránt. Ő
azonban megmutatta nekem, hogy milyen a szívem, és döntenem kellett: szabadon
elfogadom az Ő megbocsátását és kegyelmét és megtérek, vagy megmaradok a
langymeleg állapotomban.
Most hálás vagyok Istennek, hogy nem az
érdemeink szerint bánik velünk, mert bennünk nincs semmi jó. Mert "nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket" (Tit 3:5). Engedjük meg, hogy az Ő jóságos szeretete vezessen
bennünket megtérésre, mert mindnyájunknak kétségbeejtően szükségünk van az Ő
kegyelmére.
Nicole Stallings,
ARISE frissen
diplomázott gyakornok, Light Bearers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése