Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 44. fejezet 398. nap
Az
isteni hatalom eme cselekedete Izrael érdekében azt a célt szolgálta, hogy az
őket környező nemzetek félelmét növelje, és így előkészítse a könnyebb és
teljesebb győzelem útját. Amikor az emoreusok és a kanaániták királyai
meghallották, hogy Isten megállította a Jordán vizét Izrael előtt, szívük
megolvadt. Az izraeliták már a midiániták öt királyát, továbbá Szihont, az
emoreusok hatalmas királyát és Ógot, Básán királyát megverték. Most a megáradt
és sebes Jordánon való átkelés rémületbe ejtett minden környező nemzetet.
Mindez a kanaánitáknak és az izraelitáknak, de magának Józsuénak is
félreérthetetlen jelét adta annak, hogy az élő Isten, a menny és föld Királya
népe között van, és hogy ő népét sem el nem hagyja, sem attól el nem marad
(Józs 1:5).
Az
izraeliták Kánaánban a Jordán közelében ütötték fel először sátraikat. Itt
Józsué "[...] körülmetélte Izráel fiait [...] És Gilgálban táborozának
Izráel fiai és megkészíték a páskhát" (Józs 5:3.10). A kádesi lázadás óta
a körülmetélés szertartásának felfüggesztése állandó bizonysága volt Izraelnek,
hogy az Istennel való szövetségüket - amelynek ez elrendelt jegye volt -
megtörték.
Az
egyiptomi szabadulásuk emlékének, a páskának szüneteltetése azt bizonyította,
hogy a szolgaság földjére való visszatérési vágyuk az Úrnak nem tetszett. De
most vége szakadt az elvettetés éveinek. Isten újra népévé fogadta Izraelt, és
a szövetség jegyét visszaállították. Mindenkit körülmetéltek, aki a pusztában
született. Így szólt az Úr Józsuéhoz: "Ma fordítottam el rólatok Egyiptom
gyalázatát" (Józs 5:9). És erre való utalással táborozásuk helyét
Gilgálnak: elfordításnak nevezték el.
A pogány
nemzetek ócsárolták Istent és népét, mert Izrael nem volt képes bevenni Kánaánt
mindjárt Egyiptom elhagyása után, úgy, ahogy elvárták volna. Ellenségeik
ujjongtak, hogy a héberek oly sokáig vándoroltak a pusztában, s gúnyolódva
állapították meg, hogy a héberek Istene nem képes bevinni őket az ígéret
földjére. Az Úr most jelentőségteljesen megmutatta hatalmát és kegyelmét,
megnyitotta népe előtt a Jordánt és ellenségei nem ócsárolhatták többé őket.
"[...]
és megkészíték a páskhát, a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak
mezején. És evének a föld terméséből a páskhának másodnapján kovásztalan
kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon. És másnaptól kezdve, hogy ettek
vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel
fiainak; hanem Kánaán földének gyümölcséből evének" (Józs 5:10-12). Pusztai
vándorlásuk hosszú évei véget értek. Izrael az ígéret földjére ért.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 32
Közvetlenül Ezékiás júdabeli reformjai és
újjáépítési intézkedései után, amikről az előző fejezet és 2Királyok 18.
fejezete számolt be, az asszír király Szanhérib hadjáratot indított az ország
ellen. Amint Ezékiás megtudja, hogy Asszíria királya háborút akar viselni
Jeruzsálem ellen, azonnal összehívja a népet, és buzdítja őket, hogy ne
féljenek: „Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy
megsegítsen minket, és értünk harcoljon” (8. vers - új prot. ford.). Nem
kell egyedül vívnunk harcainkat, pusztán a testi erőnkkel, hanem egyesíthetjük
az emberi erőt Isten emberfeletti erejével.
Amíg Ezékiás reformjai ledöntötték a hamis
vallás ereklyéit, Szanhérib fenyegetései nem tesznek különbséget az igaz és a
hamis között. Istent bármely más istenhez hasonlítja. - „Most azért ne ámítson el és ne csaljon
meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és
országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim
kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én
kezemből?” (15. vers - új prot. ford.).
Szanhérib múltbeli tapasztalataira – más
népek felett aratott diadalára – utalva próbálja elbátortalanítani a népet,
hogy az ő Istenük is legyőzetik. Ám amit az evilági tapasztalat mutat, az nem
mindig igaz. Amint az Írás jellemzi Őt, Isten a mi egyetlen, változhatatlan
vezetőnk. Ragaszkodj szilárdan ahhoz, ami igaz, mindegy mit mond neked a világ!
Ha kifejezzük meggyőződésünket arról, hogy mi
a jó és mi a rossz, gyakran támadások kereszttüzébe kerülünk. Kérjük az Urat
minden nap, hogy erősítsen meg bennünket, így mindig meg tudjuk ítélni mi a jó
és mi a rossz!
Michel Lee
Generation. Youth. Christ
Generation. Youth. Christ
54. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 43. és 44. fejezeteihez
(aug. 7-13).
Amikor Mózes felment
a Piszga hegy tetejére, egy látomást kapott a jövőről. Látta a föld minden
részletét egészen a föld újjáteremtéséig. Megdöbbenve látta, hogy annyi
keresztény utasítja el a törvényt, amit a szent hegyen hallott, ahogyan Isten
elmondta. Ugyanakkor örömmel töltötte el, amikor azt látta, hogy Isten
törvényét egy hűséges maradék még mindig tiszteletben tartja. Micsoda hatalmas
emlékeztető ez számunkra, akik annyira közel élünk a második eljövetelhez, hogy
tiszteljük Isten törvényét! Feltettem a kérdést magamnak, hogy vannak-e a saját
életemben olyan területek, ahol kompromisszumot kötöttem Isten törvényéhez
képest, és imádkoztam, hogy Jézus napvilágra hozza azokat.
Ahogyan Mózes könyveinek végére érünk,
láthatjuk Isten rendkívüli megbocsátó képességét. Mózes meghalt a bűne miatt,
de ő volt az első személy, aki valaha feltámadt. Ez Isten csodálatos kegyelme,
amely Sátánnal szembeni erőteljes konfrontációban nyilvánult meg. Amikor Isten
megjelent, hogy feltámassza Mózest, Sátán és az angyalai felvonultak, hogy
Mózest végérvényesen a halálnak követeljék. Krisztus nem bocsátkozott semmilyen
tárgyalásba Sátánnal. Isten Fiának felsőbbsége lehetővé tette, hogy Mózes a
sírból az örök életre támadjon fel.
Isten igazságosságának és kegyelmének
megjelenése bátorságot és erőt ad a saját életemben. A történetnek nincs vége a
halállal. Tovább folytatódik Isten hihetetlen ajándékával, a Fiával, Jézus
Krisztussal, aki magára vette a halál büntetését, hogy mi örökké élhessünk.
Szeretem Istent az Ő szeretete és igazságossága miatt. Az igazságossága végső
soron meg fogja tisztítani ezt a bolygót a bűntől és a szeretete biztosítja az
örök megváltásomat. Ez lenyűgöző!
Brian Kittleson
presbiter
Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet
Maryland, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése