Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 15 - hétfő - 2 Krónikák 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 45. és 46. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 45. fejezet 400. nap

Az izraeliták a győzelmet nem a maguk ereje által érték el; ez teljesen az Úr győzelme volt. A várost a föld első zsengéjeként mindazzal amit tartalmazott, áldozatként Istennek kellett szentelni. Izraelnek tudatosítania kellett magában, hogy Kánaán elfoglalásánál nem önmagukért harcoltak, hanem egyszerűen mint eszközök, végre kellett hajtsák Isten akaratát, nem azért, hogy saját gazdagságukat vagy hírüket, hanem királyuk, Jahve dicsőségét keressék. A város bevétele előtt elhangzott a parancs: "Legyen a város maga, és minden, ami benne van, teljesen az Úrnak szentelve; [...] óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, [...] hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt" (Józs 6:17-18).

A város minden lakosát, minden élőlénnyel "[...] férfitől az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig" (Józs 6:21) kardélre kellett hányni. Csak a hűséges Ráhábot és családját kímélték meg a kémek ígérete szerint. A várost magát felégették. Palotái és templomai, pompás lakóhelyei, drága fényűző berendezései, a gazdag függönyök és drága ruhák a lángok martaléka lett. Azt, amit nem lehetett a tűz által elpusztítani, minden ezüst-, arany-, réz- és vasedényt megátkoztak; Jerikónak nem volt szabad soha többé erődítménnyé felépülni. Ítéletet mondtak arra, aki az isteni erő által lerombolt falakat felépíteni merészelné. Az ünnepélyes kihirdetést egész Izrael jelenlétében tették: "Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse e várost, Jerikót! Az ő elsőszülöttjére rakja le annak alapját, s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!" (Józs 6:26).

Jerikó lakosainak teljes pusztulása a Mózes által adott Kánaán lakóira vonatkozó korábbi parancs beteljesedése volt: "[...] megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket" (5Móz 7:2). "De e népnek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is" (5Móz 20:16). E parancsolat sokaknak a Biblia más részeiben megparancsolt szeretet és jóság lelkületével ellentétesnek látszik, pedig azok valójában a végtelen bölcsesség és jóság utasításai voltak. Isten Kánaánban akarta megalapítani Izraelt, hogy ott nemzetté, kormányzattá fejlődve általuk e földön kinyilatkoztassa királyságát. Nekik nemcsak az igazi vallás örököseivé kellett lenniük, hanem annak elveit az egész földön el kellett terjeszteniük. A kanaániták azonban akkor már a legromlottabbak, a leglealacsonyítóbb pogányság követői voltak, s szükséges volt, hogy a földet megtisztítsák attól, ami megakadályozná Isten kegyelmes céljának beteljesítését.

Kánaán népének elég lehetősége volt a bűnbánatra. Negyven évvel ezelőtt az Egyiptom feletti ítélet és a Vörös-tengeren való átkelés bizonyítéka volt Izrael Istene legfőbb hatalmának. És most a Midián, a Gileád és Básán királyainak legyőzése ugyancsak megmutatta, hogy Jahve minden isten felett áll. Jellemének szentsége és a tisztátalansággal szembeni utálata nyilvánvalóvá lett abban az ítéletben, amellyel Izraelt büntette Bál-Peór förtelmes szertartásaiban való részvételükért. Mindezeket az eseményeket ismerték Jerikó lakói. Sokan voltak, akik osztották Ráháb meggyőződését, amely szerint Jahve Izrael Istene, a menny és a föld Istene, de visszautasították az engedelmességet. Mint az özönvíz előtti emberek, úgy a kanaániták is csak azért éltek, hogy káromolják az eget és tisztátalanná tegyék a földet. A szeretet és az igazságosság megkívánta az Isten elleni lázadók és az emberek ellenségeinek azonnali kiirtását.

Mily könnyen döntötte le a menny serege Jerikó falait, ama büszke városét, amelynek erődítményei negyven évvel ezelőtt annyira megrémítették Izrael hitetlen kémeit. Izrael erőssége szólt: "[...] kezedbe adtam Jerikót (Józs 6:2). E szó ellen az emberi erő tehetetlen volt.

"Hit által omlottak le Jerikónak kőfalai" (Zsid 11:30). Az Úr seregének fejedelme csak Józsuéval beszélt, nem nyilatkoztatta ki magát az egész közösségnek, és rajtuk múlott, hogy Józsué szavaiban higgyenek vagy kételkedjenek - az Úr nevében általa adott parancsoknak engedelmeskedjenek vagy elutasítsák tekintélyét. Az Isten Fia vezetése alatt jelenlevő, őket kísérő angyali sereget nem láthatták. akár így is gondolkozhattak volna: "Milyen jelentéktelenek a menetelések és milyen nevetségesek a város falait megkerülő naponkénti gyaloglások, a kosok kürtjeinek fúvása. Ennek nem lehet hatása ezekre a tornyosuló erődítményekre". De a szertartás folyamatosságának terve hosszú időn keresztül a falak végső leomlása előtt alkalmat adott Izraelnek hite erősítésére. Emlékezetükbe kellett vésődjön, hogy erejük nem az emberi bölcsességben, sem hatalomban, hanem egyedül üdvösségük Istenében van. Megszokottá lett, hogy teljesen isteni vezetőjükre hagyatkozzanak.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 34

Jósiás király teljes egészében elkötelezte magát Istennek. Ez az odaadás arra késztette, hogy lerombolja a magaslatokat, a Baálok oltárait, a bálványokat, az öntött képeket, és mindent Izraelben, ami nem volt Isten tetszésére való. Bizonyára voltak, akik megharagudtak rá, sőt talán ellenállást is tanúsítottak, hogy meghiúsítsák a reformot. A király azonban megingathatatlan volt elhatározásában: „nem hajolt el sem jobbra, sem balra” (2. vers). Olyannyira sikeres reformot hajtott végre, hogy azt követően – ahogyan a Szentírás feljegyzi – „amíg ő élt, a nép valóban az Örökkévalót, őseik Istenét követte, és nem tért el tőle” (33. vers - ERV-HU fordítás).

Egy egész nemzet Istennel való kapcsolata állt helyre egyszerűen csak azért, mert egyetlen vezető – fiatalsága és tapasztalatlansága ellenére – eltökélte a szívében, hogy bármi áron is, de Istennek fog engedelmeskedni. Az emberi történelem egyetlen időszakában sem volt nagyobb szükség erre a minden félelemtől mentes jósiási bátorságra, mint ma, amikor hamis istentiszteleti rendszerek jelentenek állandó veszélyt Isten népe számára. Éppúgy, ahogyan az Úr Jósiáson keresztül munkálkodott, Isten ma is munkálkodik fiatalokon és időseken, férfiakon és nőkön keresztül, akik eltökélték magukban, hogy a legkisebb kompromisszum nélkül csakis Istennek engedelmeskednek.

Thando Malambo
a Fiatalok Jézusért szervezet misszióért felelős alelnöke

55. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 45. és 46. fejezeteihez (aug. 14-20).

Miután Isten dicsőséges módon az izrealiták kezére adta Jerikót, megdöbbentő volt a vereségük Ainál. A modern olvasó számára ennek az oka különös és durva lehet: egyetlen férfi, Ákán nem engedelmeskedett Isten egyértelmű utasításainak Jerikóban, és Izráel egész nemzete elszenvedte a büntetést.

Néha úgy gondoljuk, a tízedik parancsolat: „Ne kívánd” a legkevésbé fontos a tízből. Mindazonáltal, Ákán bűne – melynek gyökere a kívánság volt –, és annak szörnyű következményei arra emlékeztetnek minket, hogy milyen széles körű hatásai vannak annak, ha olyasmire vágyunk, ami sosem volt nekünk szánva. Nem tudunk légüres térben bűnözni. Mindig vannak nem szándékolt következmények, akármennyire ügyesen is próbáljuk rejtegetni a törvényszegésünket.

Ákán története arra is erőteljesen rámutat, hogy ha a bűnt valaki csak az után vallja meg, hogy az igazság nyilvánosságra került, az nem mutat igazi megbánást, csak annak reményét, hogy a bűn összes következményétől megvédje saját magát.

Manapság látjuk olyan emberek példáit, akik magas pozícióban vannak, és nem ismerik be bűnüket, amíg a körülmények arra nem kényszerítik őket, néha ezzel ártatlan embereknek és teljes szervezeteknek is kárt okozva, és a saját hitelességüket is lerombolva. Mennyivel jobb nekünk olyannak lenni, mint Dávid, aki Isten szerinti ember volt, és aki, bár vétkezett, mindig megvallotta bűneit, és szívből jövő fájdalommal és alázattal megbánta azokat.

Carla Baker

presbiter

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba