Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 47. és 48. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 47. fejezet 407. nap
A
gibeonitáknak az izraeliták alá rendelése félelemmel töltötte el a kanaánita
királyokat. Azonnal lépéseket tettek, hogy bosszút álljanak azokon, akik a
betolakodókkal békét kötöttek. Adonisédek, Jeruzsálem királyának vezetésével öt
kanaánita király szövetkezett Gibeon ellen. Eljárásuk gyors volt. A gibeoniták
nem voltak felkészülve a védelemre, s ilyen üzenetet küldtek Józsuéhoz
Gilgálba: "[...] Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk
hamar és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az
Emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak" (Józs 10:6). A veszély nemcsak
a gibeonitákat, hanem az izraelitákat is fenyegette. Közép- és Délpalesztina
hágóit eddig Gibeon város uralta, s ezeket az ország elfoglalásához meg kell
tartani.
Józsué
tehát azonnal felkelt, hogy Gibeon segítségére siessen. A legyőzött város lakói
féltek, hogy csalásuk miatt elutasítja kérésüket, de mivel alávetették magukat
Izraelnek és elfogadták Istenük imádatát - kötelességüknek tartották
védelmezésüket. Ezúttal nem mulasztotta el kikérni Isten tanácsát. Az Úr pedig
bátorította őt a vállalkozásra. Így szólt az isteni üzenet: "Ne félj
tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülök előtted."
"Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele, és
a seregnek minden vitéze" (Józs 10:8.7).
Egész
éjjel meneteltek, reggelre felhozta seregét Gibeon elé. A szövetséges
fejedelmek még alig gyűjtötték össze hadaikat a város körül, mikor Józsué rájuk
tört. A támadás az ellenfelek teljes kudarcát eredményezte. Az óriási sereg a
béthoroni hegyi hágó felé menekült Józsué seregei elől, és amikor elérték a
magaslatot, lerohantak a meredek lejtőn a másik oldalon. Itt ádáz jégeső
szakadt rájuk. "Az Úr nagy köveket hullata rájok az égből [...] többen
valának, akik a jégeső kövei miatt haltak vala meg, mint azok, akiket fegyverrel
öltek meg Izrael fiai" (Józs 10:11).
Az
emoreusok fejveszetten menekültek a hegyek sziklái közé, hogy ott majd
menedéket találjanak. Józsué pedig, aki a jelenetet egy magaslatról figyelte,
látta, rövid lesz a nap arra, hogy feladatát teljesíthesse. Ha pedig az
ellenséget most nem semmisíti meg, rövid időn belül újra ellene támad.
"Akkor szóla Józsué az Úrnak [...] Izrael szemei előtt: Állj meg nap,
Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold
is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein [...] És megálla a nap az égnek
közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig" (Józs
10:12-13).
Mielőtt
az est leszállt, Isten Józsuénak adott ígérete beteljesedett. Az ellenség egész
serege kezébe adatott. E nap eseménye sokáig élt Izrael emlékezetében. "És
nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember
szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izraelért" (Józs
10:14). "A nap és hold megállnak helyökön cikázó nyilaid fényétől és ragyogó
kopjád villanásától. Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a
nemzeteket. Kiszállsz néped szabadítására" (Hab 3:11-13).
Isten
Lelke ihlette Józsué imáját, hogy ismét bizonyítsa Izrael Istene hatalmát.
Ezért kérése nem mutatta a nagy vezető elbizakodottságát. Józsué elnyerte az
ígéretet, hogy Isten bizonyosan legyőzi Izrael eme ellenségét, de éppoly
komolyan igyekezett, mintha az eredmény egyedül Izrael seregétől függne. Józsué
mindent megtett, amit csak ember tehet, s csak azután kiáltott hitben Isten
segedelméért. A siker titka az isteni hatalom és az emberi igyekezet
egyesülésében van. A legnagyobb eredményeket azok érik el, akik őszintén a
Mindenható karjában bíznak. Az a férfi, aki azt parancsolta: "Állj meg
nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!" - ugyanaz volt, aki
Gilgálban a táborban órák hosszat arcra borulva könyörgött a porban. Az ima
emberei a hatalom emberei.
E nagy
csoda bizonyítja, hogy a teremtmény a Teremtő ellenőrzése alatt áll. Sátán
igyekszik, hogy a fizikai világban Isten tevékenységét eltitkolja az ember
elől. De ez a csoda mindenkit megszégyenít, aki a természetet a természet
Istene fölé helyezi.
Isten
saját akaratával indította el a természet erőit, hogy azok megtörjék ellenségei
hatalmát - "tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését
cselekszik" (Zsolt 148:8). Mikor a pogány emoreusok elhatározták, hogy
dacolnak Isten akaratával, Isten közbelépett, "nagy köveket hullata rájok
az égből". A föld történelmének záró jelenetében még nagyobb ütközet
leírásáról értesülünk, amikor "Felnyitotta az Úr az ő tárházát, és
előhozta az ő haragjának szereit" (Jer 50:25). ő kérdezi:
"Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? Amit
fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?" (Jób
38:22-23).
A látnok
leírja a pusztulást, amely akkor történik, amikor "[...] nagy szózat jöve
ki a mennyei templomból [...] ezt mondja vala: Meglett!" A látnok mondja:
"És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre"
(Jel 16:17.21).
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 5
A negyedik fejezetben Perzsia királya
megparancsolta Isten népének, hogy hagyják abba a templom újjáépítését. Ebben a
fejezetben Isten prófétái Aggeus és Zakariás sürgették Isten népét, hogy
folytassák a felújítási munkálatokat, kérvén őket, hogy bízzanak Istenben. Zorobábel
és Jésúa bátran mozgósították a népet, akik megerősödtek és a király tiltó levele
ellenére folytatták a templom építését. „De a zsidók vénein rajta volt Istenük
szeme, így nem akadályozták meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elé nem
jutott …” (5.vers – új prot. ford.), aki Perzsia új uralkodója volt.
Isten szeme mindig ott van azokon, akik az Ő
akaratát teljesítik, de szüksége van férfiakra, és nőkre, akik tájékozottak, és
képesek ügyüket a hatóságok előtt tényekkel képviselni. Amikor Tattenai, a
perzsa helytartó felelősségre vonó levelet írt Zorobábelnek utasítva őt, hogy
hagyják abba a munkát, Isten emberei válaszlevelet írtak, amelyben kiegészítő
információkat közöltek; és az eset történetének kivizsgálását követelték. Isten
népe nem elégedhet meg azzal, hogy csak egy keveset tud. Isten azt akarja, hogy
ne maradjunk le, még az ismeretekben sem.
Istenünk, kérünk, naponta növeld
hitünket, hogy az ellenállás dacára is Benned bízzunk, és folytassuk, a ránk
bízott munkát!
Pardon Mwansa
56. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 47. és 48. fejezeteihez
(aug. 21-27).
A gibeoniták
kísérletei a békére és a helyzet megtartására úgy történtek, hogy nem voltak
tekintettel arra az Istenre, aki elől menedéket kerestek. A hamis vallások
rendszerint előnyt akarnak kovácsolni azzal, hogy megtévesztik az isteneket. A
pogányok istenei egyszerűen csak egy ember feletti fokozatot jelentettek, és
így bukott emberi tulajdonságokat jelenítettek meg hóbortos jellemekben.
Ezzel szemben, a mi szövetségmegtartó
Istenünk könyörületes! Józsué és társai megdöbbentek, hogy túljártak az eszükön,
és Isten megfeddte az átverteket, de fogadta is őket. A gibeoniták száműzetése
cselédsorba még mindig áldás volt. A szolgai feladatuk magában foglalta a
szentély szolgálatát. Ahogyan Dávid mondta: „inkább akarnék az én Istenem
házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (Zsolt. 84:10)
A gibeoniták cselszövése ellenére az Ígéret
földjének elfoglalása tovább haladt. A törzsek elfoglalták az Istentől
elrendelt helyüket különböző távoli helyeken. A messze fekvő területükön Gád,
Rúben és Manassé két és fél törzse úgy döntött, hogy oltárt állít fel a silói
égőáldozati oltár mintájára, amely az egyetlen hely volt az istentiszteletre.
Vádaskodások indultak meg, amelyet az előítélet és a gyanakvás fűtött, és ez
haragot keltett a távoli testvéreik iránt. „Vegyék fejüket!” – szólt az
azonnali válasz, de végül a józanság diadalmaskodott, és követeket küldtek,
hogy rendes helyzetértékelést végezzenek a kérdésben.
A megvádoltak nyugodtak maradtak, és féltő
aggodalmaskodással elmagyarázták, hogy az oltárral nem rivalizálni akartak, az
pusztán jelképes, arra emlékeztető, hogy az egészhez tartoznak. „Akinek igaza
van, még hamis vádakkal szemben is nyugodt és megfontolt maradhat. … Azok,
akiket Krisztus Lelke vezére, olyan szeretettel bírnak, amely hosszútűrő, és
viselkedésük barátságos.”
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése