Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 46. fejezet 404. nap
46.
Áldás és átok
Az
Ákánon végrehajtott ítélet után Józsué azt a parancsot kapta, hogy állítsa
harci rendbe a fegyverfogható férfiakat és vonuljon újra Ai ellen. Isten
hatalma népével volt és a város nemsokára kezükre került.
A
katonai gyakorlatokat most felfüggesztették, hogy az egész Izrael részt
vehessen egy ünnepélyes istentiszteleten. A nép vágyakozott letelepedni
Kánaánban. Családjaik számára még nem volt sem házuk, sem földjük, és hogy ezt
elérjék, ki kellett űzniük a kanaanitákat, de ezt a fontos tennivalót
elhalasztották, mert magasabb kötelezettség vette igénybe figyelmüket.
Örökségük
birtokba vétele előtt a hűség szövetségét meg kellett újítaniuk Istennel.
Utolsó parancsában Mózes kétszer adott utasítást a törzsek összehívására
Sikemben, Ebál és Garizim hegyén Isten törvényének ünnepélyes elismerésére.
Ennek az előírásnak engedve, az egész nép elhagyta a gilgáli tábort, és nemcsak
a férfiak, hanem "[...] még asszonyok, gyermekek, jövevények [...] is,
akik járnak közöttük" (Józs 8:35) - ellenségeik földjén keresztül Síkem
völgyébe, az ország középpontja közelébe mentek. Bár minden oldalon legyőzetlen
ellenség vette őket körül, mégis biztonságban voltak Isten védelme alatt
mindaddig, amíg hűségesek voltak hozzá. Mint Jákób idejében, most is
"[...] Istennek rettentése vala a körültök való városokon" (1Móz
35:5), és a hébereket nem háborították.
Az a
hely, amelyet erre az ünnepélyes istentiszteletre kijelöltek, már szent volt
atyáik történelmi kapcsolata révén. Ábrahám itt építette első oltárát Jahvénak
Kánaán földjén. Itt ütötték fel sátraikat Ábrahám és Jákób, s Jákób itt
vásárolt földet, amelybe Izrael törzsei Józsefet temették. Itt volt a Jákób
által ásott kút, és a tölgyfa, amely alatt elásta családja bálványképeit.
Ez a
hely Palesztina legszebb helyeinek egyike volt és méltó arra, hogy színtere
legyen ennek a nagy és hatásos jelenetnek. A kopár dombok között hívogatóan
terült el a szép völgy zöld mezőivel, olajfaligetekkel beültetve és patakoktól
öntözve, vadvirággal díszítve. Ebál és Garizim a völgy két oldalán, egymással
majdnem összeért és alsó kiszögellésük természetes szószéknek látszott. Az
egyiken elmondott szó a másikon érthetően hallható volt, míg a hegyoldal
nagyszámú gyülekezetnek biztosított helyet.
Mózes
utasítása szerint az Ebál hegyén nagy kövekből emlékművet állítottak. E köveket
előzőleg vakolattal bevonták, aztán ráírták a törvényt; nemcsak a Sinairól
kihirdetett és kőtáblákba vésett tízparancsolatot, hanem azokat is, amelyeket
Mózessel közöltek és azt könyvbe írta. Az emlékmű mellett faragatlan
terméskövekből oltárt emeltek és áldozatot mutattak be az Úrnak. Az a tény,
hogy az áldozati oltárt az Ebál hegyén emelték, jelentőségteljes volt és arra
mutat, hogy a törvény áthágása miatt Izrael jogosan vonta magára Isten haragját
és ő azonnal végre is hajtaná ítéletét, ha Krisztus engesztelése nem lenne,
amit az áldozati oltár jelképez.
Hat
törzs, Lea és Rákhel valamennyi leszármazottja a Garizim hegyén állt fel, a
szolgálók leszármazottai Rúbennel és Zebulonnal az Ebál hegyén helyezkedtek el,
a papok pedig a szövetség ládájával a közbeeső völgyben foglaltak helyet. A
kürtjel hangja csendet hirdetett. Józsué mély csendben, a nagy gyülekezet
jelenlétében a frigyláda mellett állva felolvasta az áldásokat, amelyek az
Isten törvénye iránti engedelmesség következményei. A Garizim hegyén álló
minden törzs áment mondott rá. Azután az átkokat olvasta fel, amelyre az Ebál
hegyén álló törzsek hasonlóképpen adták beleegyezésüket. Ezer és ezer hang egy
ember hangjaként egyesült az ünnepélyes válaszban. Ezt követte Isten
törvényének, a Mózesnek adott szabályokkal és rendeletekkel együtt való felolvasása.
Izrael a
Sinainál az Úr szájából kapta a törvényt, és annak Isten ujjával írt szent
szabályait még most is ott őrizték a frigyládában. De most újra leíratott, hogy
mindenki személyesen olvashassa azt. Mindenkinek meg volt az az előjoga, hogy
maga láthatta a szövetség feltételeit, amellyel Kánaánt birtokukban tarthatták.
A szövetség feltételeinek elfogadását mindenkinek ki kellett fejeznie, és fel
kellett jegyeznie a megtartás vagy elvetés következményeit az áldásban vagy
átokban. A törvényt nemcsak felírták az emlékkőre, hanem Józsué felolvasta az
egész Izrael hallatára. Csak néhány héttel azelőtt adta át Mózes a népnek az
ötödik könyvét, most Józsué újra felolvasta a törvényt.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 2
A második
fejezetben a vezetők és követőik listái szerepelnek, akik visszatértek
Jeruzsálembe Babilonból, ahol fogságban voltak. A hetven év, ami a fogságban
kiszabatott számukra, lejárt, és itt volt az ideje hazatérni. A Biblia a Jelenések
21:27-ben beszél azokról, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe”
(új prot. ford.). Kiváltság lesz, ha a nevünk ott szerepel majd az élet
könyvében azon a napon, mikor Jézus visszatér.
A
Jeruzsálembe való visszatérésre irányuló felszólításnak célja volt. Ez a cél
Isten házának, a templomnak újjáépítése volt. Isten népe körében a templom
Isten köztük való jelenlétét jelképezte. Erre a nemes ügyre, az Ezsdrás könyve
2. fejezet 68-69. verse szerint önkéntesen adakoztak az Isten házáért, mindenki
a maga képességei szerint. Isten mindig csak azt várja el, hogy képességeink
szerint adjunk és nem kényszerből, mivel Isten a jókedvű adakozót szereti.
A vezetők
megemlítése a csoportban jelentőséggel bír. Valahányszor Isten belekezd
valaminek az elvégzésébe, egyeseket vezetőnek nevez ki arra a szerepre, hogy másokat
bátorítsanak az Ő céljának beteljesítésében.
„Atyánk,
segíts, hogy azok között lehessünk, akik örömmel és pozitívan válaszolnak a Te
hívásodra!”
Pardon Mwansa
55. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 45. és 46. fejezeteihez
(aug. 14-20).
Miután Isten
dicsőséges módon az izrealiták kezére adta Jerikót, megdöbbentő volt a
vereségük Ainál. A modern olvasó számára ennek az oka különös és durva lehet:
egyetlen férfi, Ákán nem engedelmeskedett Isten egyértelmű utasításainak
Jerikóban, és Izráel egész nemzete elszenvedte a büntetést.
Néha úgy gondoljuk, a tízedik parancsolat:
„Ne kívánd” a legkevésbé fontos a tízből. Mindazonáltal, Ákán bűne – melynek
gyökere a kívánság volt –, és annak szörnyű következményei arra emlékeztetnek
minket, hogy milyen széles körű hatásai vannak annak, ha olyasmire vágyunk, ami
sosem volt nekünk szánva. Nem tudunk légüres térben bűnözni. Mindig vannak nem
szándékolt következmények, akármennyire ügyesen is próbáljuk rejtegetni a
törvényszegésünket.
Ákán története arra is erőteljesen rámutat,
hogy ha a bűnt valaki csak az után vallja meg, hogy az igazság nyilvánosságra
került, az nem mutat igazi megbánást, csak annak reményét, hogy a bűn összes
következményétől megvédje saját magát.
Manapság látjuk olyan emberek példáit, akik
magas pozícióban vannak, és nem ismerik be bűnüket, amíg a körülmények arra nem
kényszerítik őket, néha ezzel ártatlan embereknek és teljes szervezeteknek is
kárt okozva, és a saját hitelességüket is lerombolva. Mennyivel jobb nekünk
olyannak lenni, mint Dávid, aki Isten szerinti ember volt, és aki, bár
vétkezett, mindig megvallotta bűneit, és szívből jövő fájdalommal és alázattal
megbánta azokat.
Carla Baker
presbiter
Spencerville
Hetednapi Adventista gyülekezet
Maryland, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése