Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 49. és 50. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 49. fejezet 413. nap
49.
Józsué utolsó szavai
A hódító
hadjárat befejeződött és Józsué visszavonult Timnath-Szerah-i békés magányába.
"Lőn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott [...] az Úr Izráelnek
minden ő körülötte lévő ellenségeitől: [...] Előhívá [...] az egész Izráelt,
annak véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit" (Józs 23:1-2).
Néhány
év múlt el, amióta a nép birtokaiban letelepedett, és már látható volt
ugyanannak a gonoszságnak a beérése, mely azelőtt ítéletet hozott Izraelre.
Józsué, amint érezte a korral járó gyengeség közeledtét és felismerte, hogy
küldetése hamarosan lezárul, igen aggódott népe jövőjéért. Amikor összegyűltek
még egyszer idős vezetőjük előtt, atyai érdeklődésnél több volt az, amit nékik
mondott: "Magatok is láttatok mindent" - mondá - "amit az Úr, a
ti Istenetek mindeme népekkel cselekedett ti előttetek; mivelhogy maga az Úr, a
ti Istenetek harcolt érettetek" (Józs 23:3). Jóllehet a kananeusokat
leigázták, mégis a föld jelentős része még az ő birtokukban volt. Józsué
figyelmeztette népét, ne telepedjen le kényelmesen és ne feledje el Isten
parancsát, hogy e bálványimádó nemzeteket egészen ki kell űznie.
A nép
általában lassú és tétovázó volt a pogányok kiűzésében. A törzsek szétoszlottak
birtokaikra, a hadsereget leszerelték és a háború felújítását nehéz és
gondterhes vállalkozásnak tekintették. De Józsué kijelentette: "Az Úr
pedig a ti Istenetek kiűzi őket a ti orcátok elől, és kiűzi őket tielőletek,
hogy örököseivé legyetek az ő földüknek, amint megmondotta vala néktek az Úr, a
ti Istenetek. Legyetek azért igen erősek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek
mindazt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok
attól se jobb kézre, se balkézre" (Józs 23:5-6).
Bizonyságul
hívta a népet, hogy amikor teljesítették a feltételeket, Isten hűségesen
megtartotta ígéretét. "[...] Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes
lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr,
a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem
esett el azokból!" (Józs 23:14). Kijelentette nekik, hogy amiképpen az Úr
teljesítette ígéreteit, azonképpen fenyegetéseit is beteljesíti. "De
amiképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek
szólott vala felőletek: aképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is
az Úr, [...] Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, [...]
akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földről, amelyet
ő adott néktek" (Józs 23:15-16).
Sátán
félrevezet sok embert azzal a tetszetős elmélettel, amely szerint Isten annyira
szereti népét, hogy mentséget talál bűneikre. Sátán állítja, hogy míg az Isten
Igéjében lévő fenyegetések bizonyos célt szolgálnak erkölcsi kormányzatában,
azok mégsem teljesednek be szó szerint. De Isten, teremtményeivel való
bánásmódjában mindenkor megőrizte az igazság alapelveit - kinyilatkoztatva a
bűnt igazi jellegében - bemutatva: annak biztos következménye a halál. A bűnre
sohasem volt és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyen
megbocsátás az Isten uralmának igaz alapját képező igazságosság elveinek
felhagyását jelentené. Ez megdöbbentené az el nem bukott világegyetemet. Isten
hűségesen bemutatta a bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak,
hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ígéretei beteljesednek? Az úgynevezett
jóindulat, mely félretenné az igazságot, nem jóindulat, hanem gyengeség.
Isten az
életadó. Törvényei kezdettől fogva az életért adattak. De a bűn megtörte Isten
rendjét és viszályt idézett elő. Ameddig bűn van, addig elkerülhetetlen a
szenvedés és a halál. Mivel a Megváltó hordozta értünk a bűn átkát, csakis
általa remélhetjük annak szörnyű következményeitől való megmenekülésünket.
A felszólításnak
engedelmeskedve Józsué halála előtt ismét összegyűltek a törzsek fejedelmei és
képviselői Sikemben. Az egész országban egyetlen helynek sem volt annyi szent
emléke, mint ennek, amely gondolataikat Istennek Ábrahámmal és Jákóbbal kötött
szövetségére irányította, és saját ünnepélyes fogadalmukra is emlékeztette,
melyet a Kánaánba való belépéskor tettek. Itt van Ebál és Garizim hegye, ama
fogadalomnak néma tanúja, amelynek megújítása céljából gyűltek meghalni készülő
vezérük köré. A környéken minden arról tanúskodott, amit Isten értük tett:
miként adott nekik földet, amelyet nem ők műveltek; városokat, amelyeket nem ők
építettek; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ők plántáltak. Azért, hogy
mindenkinek fogalma legyen Isten szeretetéről és kegyelméről, hogy "[...]
tökéletességgel és hűséggel" szolgálják őt" (Józs 24:14), Józsué még
egyszer áttekintette Izrael történetét, elbeszélte Isten csodálatos munkáját.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 1
Isten különböző úton-módon
éri el, hogy az emberek készséggel végezzék a feladatot, amit rájuk szeretne
bízni. Nehémiás esetében minden úgy kezdődött, hogy meghallotta a következő
beszámolót: „A fogságból megszabadult
maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban
vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg”
(3. vers).
Isten elültette Nehémiásban a gondolatot, hogy tennie kellene valamit, hogy változtatni kellene: visszatérni Jeruzsálembe, és újjáépíteni a falakat. Ez a gondolat könnyekre fakasztotta, böjtölt és imádkozott azért, hogy tisztán és világosan megérthesse, mire is hívta el Isten (4. vers). Ha Istenért akarunk tenni bármit is, először imával kell kezdenünk, keresnünk kell Isten jelenlétét, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.
Sokszor ha Isten akaratát akarjuk cselekedni, nem fog könnyen menni, de ha imádkozunk érte, biztosak lehetünk benne, hogy Isten meglágyítja mások szívét, és megmutatja az irányt, merre induljunk el, ha Érte akarunk tenni. Nehémiás nem tudhatta, hogy a király hogyan fog reagálni a vágyára, hogyan fog válaszolni Isten hívására. De az imának van ereje, és Nehémiás Isten hatalmáért imádkozott, hogy lágyítsa meg a király szívét, és Isten meg is tette.
Hatalmas Istenünk, ébressz mindnyájunkban vágyat, hogy a Te akaratodat cselekedjük, és irányítsd lépteinket ez irányban!
Pardon Mwansa
a Generál Konferencia egyik alelnöke
57. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 49. és 50. fejezeteihez
(aug. 28- szept. 3).
Az, hogy Izráel csak
lassan és nehézkesen tartott igényt az Ígéret földjére, egy leckét tartogat
számunkra a késlekedés emberi jellemvonásáról. Amikor mi átadjuk magunkat
Istennek, Ő igényt tart a lényünk teljességére. Életünk minden területét –
test, lélek és szellem – meg kell hódítsa Isten az ott élő Szent Lelke által.
És ahogyan az Ígéret földjét fokozatosan, kitartó lépéssel kellett elfoglalni,
úgy kell életünknek követnie a fokozatos átalakulást a Teremtő képmására.
Amikor Izráel megelégedett azzal, amit már
elértek a földekre való letelepítés során, nem vigyáztak arra, hogy ne legyenek
pogány befolyásnak kitéve, amely elfordítja szívüket Istentől. Így van ez a
keresztény növekedéssel is. Amint berendezkedünk, megelégedve azzal, amit Isten
elért nálunk, és visszautasítjuk vagy elhanyagoljuk, hogy továbbra is
válaszoljunk Jézus Krisztus hívására, a régi szokások visszatérnek. Jézus azt
kérte, hogy kövessük őt, és ehhez állandó cselekvésre van szükség. Jézus
kivezet minket ebből a világból, az Ő jelenlétébe. Jézus valóban szeret minket,
úgy, ahogy vagyunk, de sosem hagy minket úgy, ahogy talál minket.
A tizedfizetés egy Istentől jövő
nevelőeszköz, amely arra irányul, hogy gyökerestül megsemmisítse az önző
indítékokat, amelyek visszatartanak minket a kegyelemben való növekedésben. A
tizedfizetés egy olyan gyakorlat, amely az Istenben való bizalomról szól, aki
ellát minket minden szükségletünkkel az Ő bőséges áldásai által. Minden
örömteli adakozás alkalmával a lelkünkben egyre nagyobb területet hagyunk
Istennek a birtokbavételre. Ahogyan hűségesen megbízunk Istenben a mi
eszközeinkkel, egy lelki gyakorlaton veszünk részt, amely a saját kiterjedtebb
érettségünkre vezet, az Ő dicsőségére.
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése