Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 7 - vasárnap - 2 Krónikák 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 43. és 44. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 43. fejezet 392. nap

43. Mózes halála

Istennek népével való minden bánásmódja, melyet szeretete és kegyelme hat át, szigorú és pártatlan igazságosságának legszembetűnőbb bizonyítéka. Ezt szemlélteti a héber nép története. Isten nagy áldást adott Izraelnek, irántuk való gyengéd szeretetét az Ige meghatóan ábrázolja: "Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr" (5Móz 32:11-12). És mégis mily gyors és szigorú büntetéssel látogatta meg őket bűneikért!

Isten végtelen szeretete nyilvánult meg egyszülött fia ajándékában, hogy megváltsa az elveszett emberiséget. Krisztus, Atyja jellemének kinyilatkoztatására jött a földre, és élete isteni gyengédség és könyörületesség cselekedeteivel volt teljes. És mégis Krisztus maga kijelenti: "Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5:18).

Ugyanaz a hang, amely türelmes, szerető esedezéssel hívja a bűnöst, jöjjön hozzá, hogy megbocsátást és békét találjon, az ítéletben kegyelme megvetőinek ezt parancsolja: "Távozzatok tőlem, ti átkozottak" (Mt 25:41). A Biblia Istent nemcsak gyöngéd atyának, hanem igaz bírónak is bemutatja. Bár gyönyörűsége telik a kegyelem gyakorlásában és "[...] megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 34:7).

A nemzetek nagy uralkodója kijelentette, hogy Mózes nem vezeti be Izrael gyülekezetét az ígéret földjére, és Isten szolgájának buzgó könyörgése sem változtathatta meg ítéletét. Mózes tudta, hogy meg kell halnia. Ennek ellenére egy pillanatra sem szűnt meg gondoskodni Izraelről. Hűségesen igyekezett a közösséget előkészíteni a megígért örökségbe való bevonulásra. Isteni parancsra Mózes és Józsué a sátorhoz ment, miközben a felhőoszlop megállt az ajtó felett. Itt a népet ünnepélyesen Józsué gondjaira bízták. Mózesnek, Izrael vezetőjének munkája befejeződött, de azért még most is belefelejtkezett népének ügyébe. Az egybegyűlt tömeg jelenlétében Mózes Isten nevében utódjának a szent öröm szavait mondja: "Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek" (5Móz 31:23). Azután a nép véneihez és vezetőihez fordult, ünnepélyes feladatul adta nékik, hogy hűségesen engedelmeskedjenek az Istentől adott utasításoknak.

Amint a nép az éltes férfiúra nézett, aki nemsokára elvétetik tőlük, mély elismeréssel emlékezett vissza atyai gyengédségére, bölcs tanácsaira és fáradhatatlan munkásságára. Amikor bűnük Isten igazságos ítéletét hívta ki, Mózes imái mily gyakran győzedelmeskedtek az ő megmaradásukért! Fájdalmukat a lelkifurdalás csak növelte. Keserűen gondoltak arra, hogy saját romlottságuk vitte Mózest arra a bűnre, amely miatt meg kell halnia.

Szeretett vezérük elvétele sokkal keményebb rendreutasítás volt Izraelnek, mint bármi más, amit kaphattak volna, ha élete és feladata folytatódik. Isten éreztetni akarta velük, hogy jövendő vezetőjük életét ne nehezítsék úgy, mint Mózesét. Isten megadott áldások által beszél népéhez és ha azokat nem értékelik, visszavonja áldásait, hogy így bűneik felismerésére vezethesse őket és teljes szívből visszatérjenek hozzá.

Még aznap parancsot kapott Mózes: "Menj fel [...] a Nébo hegyére, [...] és nézd meg a Kanaán földét, amelyet én Izráel fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen, amelyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez" (5Móz 32:49-50). Isteni parancsnak engedelmeskedve Mózes gyakran hagyta el a tábort, hogy tanácskozzék Istennel. Most azonban új és titokzatos megbízatással kellett eltávoznia. El kellett mennie, hogy életét Teremtője kezébe tegye le. Mózes tudta, hogy magányosan kell meghalnia; egyetlen földi barátjának sem volt megengedve, hogy utolsó óráiban vele legyen. Az előtte álló eseményt titok és félelmetes ünnepélyesség vette körül, melytől szíve visszariadt. Legnagyobb küzdelmet a gondoskodásának és szeretetének középpontjában álló néptől való eltávozás jelentette - attól a néptől, amellyel élete oly sokáig összekapcsolódott. De megtanult bízni Istenben és feltétlen hittel ajánlotta magát és népét az ő szeretetébe és kegyelmébe.

Utoljára állt Mózes népe gyülekezetében. Isten Lelke ismét megnyugodott rajta, fenséges és meghatott szavakkal mondott minden törzsre áldást és végül az egész népet megáldotta:

"Nincs olyan, mint a Jesurun Istene!

Az egeken száguld segítségedre,

és fenségében a felhőkön.

Hajlék az örökkévaló Isten,

alant vannak örökkévaló karjai:

elűzi előled az ellenséget,

és ezt mondja: Pusztítsd!

És bátorságban lakozik Izráel,

egymaga lesz Jákób forrása

a gabona és a bor földén,

és az ő egei harmatot csepegnek.

Boldog vagy Izráel!

Kicsoda olyan mint te?

Nép, akit az Úr véd, a te

segítségednek pajzsa [...]" (5Móz 33:26-29).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 26

A fejezet nyitó szavai így jellemzik a fiatal, 16 éves Uzziást: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr” (4. vers - új prot. ford.). Mégis felfuvalkodott, bement a szentélybe, hogy illatáldozatot mutasson be az oltáron, ahol csak a papoknak lett volna szabad. Isten leprával sújtotta őt, és úgy maradt fenn az emléke, mint a király, aki „poklos maradt halála napjáig” (21.vers - új prot. ford.). Mennyire másképp érhetett volna véget Uzziás története, ha nem felejti el, hogy személyes előmenetele és vívmányai mind az Isten munkájának köszönhető, és nem a saját érdeme.

Ha egy fiatal istenfélő király, akin keresztül Isten annyi mindent elért, ilyen könnyen a büszkeség áldozatává válhatott, mennyivel inkább megtörténhet ez veled vagy velem! Egyedül akkor vagyunk biztonságban, ha emlékezünk, hogy „csodálatos segítséget” kapunk mindenben, amit teszünk.

Brandon Schroeder

kommunikációs alelnök

GYC

54. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 43. és 44. fejezeteihez (aug. 7-13).

Amikor Mózes felment a Piszga hegy tetejére, egy látomást kapott a jövőről. Látta a föld minden részletét egészen a föld újjáteremtéséig. Megdöbbenve látta, hogy annyi keresztény utasítja el a törvényt, amit a szent hegyen hallott, ahogyan Isten elmondta. Ugyanakkor örömmel töltötte el, amikor azt látta, hogy Isten törvényét egy hűséges maradék még mindig tiszteletben tartja. Micsoda hatalmas emlékeztető ez számunkra, akik annyira közel élünk a második eljövetelhez, hogy tiszteljük Isten törvényét! Feltettem a kérdést magamnak, hogy vannak-e a saját életemben olyan területek, ahol kompromisszumot kötöttem Isten törvényéhez képest, és imádkoztam, hogy Jézus napvilágra hozza azokat.

Ahogyan Mózes könyveinek végére érünk, láthatjuk Isten rendkívüli megbocsátó képességét. Mózes meghalt a bűne miatt, de ő volt az első személy, aki valaha feltámadt. Ez Isten csodálatos kegyelme, amely Sátánnal szembeni erőteljes konfrontációban nyilvánult meg. Amikor Isten megjelent, hogy feltámassza Mózest, Sátán és az angyalai felvonultak, hogy Mózest végérvényesen a halálnak követeljék. Krisztus nem bocsátkozott semmilyen tárgyalásba Sátánnal. Isten Fiának felsőbbsége lehetővé tette, hogy Mózes a sírból az örök életre támadjon fel.

Isten igazságosságának és kegyelmének megjelenése bátorságot és erőt ad a saját életemben. A történetnek nincs vége a halállal. Tovább folytatódik Isten hihetetlen ajándékával, a Fiával, Jézus Krisztussal, aki magára vette a halál büntetését, hogy mi örökké élhessünk. Szeretem Istent az Ő szeretete és igazságossága miatt. Az igazságossága végső soron meg fogja tisztítani ezt a bolygót a bűntől és a szeretete biztosítja az örök megváltásomat. Ez lenyűgöző!

Brian Kittleson

presbiter

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba