Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 48. fejezet 408. nap
48.
Kánaán felosztása
A
béthoroni győzelmet gyorsan követte Kánaán déli részének megszállása.
"Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a
síkságot, [...] És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá
meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért. Azután
visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba" (Józs
10:40-43).
Észak-Palesztina
törzsei megrémülvén az Izrael seregét kísérő sikerektől, szövetkeztek ellene. E
szövetség feje a Mérom tótól nyugatra eső területnek, Hásornak királya, Jábin
volt. "És kijövének ők és velök az ő egész táboruk" (Józs 11:4). E
hadsereg sokkal nagyobb volt mindazoknál, amelyekkel Izrael Kánaánban eddig
találkozott. "[...] sok nép, olyan sok, mint a fövény, amely a tenger
partján van, és igen sok ló és szekér. És összegyűlének mindezek a királyok,
[...] és megindulának, és táborba szállának együttesen" (Józs 11:4-5).
Ismét bátorító üzenetet kapott Józsué: "Ne félj tőlök, mert holnap
ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé" (Józs 11:6).
Józsué a
Mérom tó közelében a szövetségesek táborára tört és teljesen felmorzsolta azok
erejét. "És adá őket az Úr Izráelnek kezébe, és verék [...] és űzék őket
[...] hogy senki sem maradt közülök életben" (Józs 11:8). A harci kocsikat
és a lovakat, melyekkel a kanaániták büszkélkedtek és kérkedtek, nem volt
szabad az izraelitáknak eltulajdonítani. Isten parancsára a szekereket
elégették, a lovakat megbénították és így tették harcképtelenné az ellenséget.
Izraelnek nem volt szabad szekerekben és lovakban bíznia, hanem csak Urának,
Istenének nevében.
Egyik
várost a másik után foglalták el és Hásort, a szövetség erődítményét
felégették. A háborút néhány évig folytatták, de annak végével Józsué Kánaán
gazdája lett. "[...] A föld pedig megnyugovék a harctól" (Józs
11:23).
Bár a
kanaániták erejét megtörték, de birtokuktól nem fosztották meg őket. Nyugaton a
filiszteusok még mindig megtartottak a tengerpart mentén egy termékeny
síkságot, míg a tőlük északra fekvő terület a sidóniaiké volt. A Libánon is ez
utóbbi nép birtoka volt; Egyiptom felé délen az országot még mindig az ellenség
lakta.
Ennek
ellenére Józsuénak nem kellett folytatnia a harcot. A nagy vezetőnek más munkát
kellett véghez vinnie, mielőtt az Izrael feletti parancsnokságot átadná. Az
egész országot, a már elfoglalt és a még meg nem hódított részeket fel kellett
osztania. Minden törzsnek pedig kötelessége volt, hogy a maga örökségét
megszerezze. ha a nép hűséges marad Istenhez, ő kiűzi előlük ellenségeiket, és
megígérte, hogy nagyobb területet is ad nekik, ha szövetségéhez hívek maradnak.
Az ország
felosztása Józsuéra, Eleázár főpapra és a törzsek fejedelmeire lett bízva.
Minden törzs helyét sorsvetés által döntötték el. Az ország határait Mózes maga
határozta meg úgy, ahogy azt a törzsek között fel kell osztani mikor Kánaán birtokába
kerülnek; és minden törzsből egy fejedelmet jelölt ki, akinek részt kell vennie
a szétosztásban. Mivel Lévi törzse a szentély szolgálatára volt szentelve, nem
lett beleszámítva e felosztásba; de az ország különböző részein lévő
negyvennyolc várost nekik jelölték ki örökségül.
Mielőtt
megkezdték volna az ország felosztását, törzsének fejedelmei kíséretében Káleb
sajátos igénnyel lépett elő. Józsuét kivéve Káleb volt Izraelben a legidősebb
ember. A kémek között Káleb és Józsué volt az, aki jó jelentést hozott az ígéret
földjéről, bátorítván a népet, hogy menjen fel és foglalja el azt az Úr
nevében. Káleb most emlékeztette Józsuét az akkor nyert ígéretre, amelyet
hősége jutalmául kapott: "[...] a föld, amelyet megtapodott a te lábad,
tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mindörökké, mivelhogy tökéletesen követted
az Urat" (Józs 14:9). És kérte, hogy Hebront adják néki birtokul. Ez volt
hosszú éveken át Ábrahám, Izsák és Jákób otthona és itt, Makpeláh barlangjában
voltak eltemetve. Hebron volt a félelmetes anákok székhelye, akiknek hatalmas
külsejétől megrémültek a kémek, és általuk egész Izrael bátorsága megrendült.
És Káleb, bízva Istenének erejében és hatalmában, éppen ezt a helyet
választotta magának örökségül.
"Most
pedig" - mondta - "ímé megtartott engem az Úr életben, amint szólott
vala; most negyvenöt esztendeje, amióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek
[...] és most ímé, nyolcvanöt esztendős vagyok! Még ma is olyan erős vagyok,
amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt
az én erőm, most is olyan az én erőm a harcoláshoz és járásra-kelésre. Most
azért add nékem ezt a hegyet, amelyről szólt vala az Úr azon a napon; mert
magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített
városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, amint megmondotta" (Józs
14:10-12). Ezt a kérelmet Júda főemberei támogatták. Káleb - egyike volt
azoknak, akiket törzse az ország felosztására kijelölt - kiválasztotta ezeket a
férfiakat, hogy velük együtt terjessze elő kérését, nehogy az legyen a látszat,
hogy tekintélyét önző célokra használja fel.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 6
Amikor Isten gyermekei bízni akarnak Őbenne
még az ellenállás közepette is, Isten megáldja őket és még többet fog adni
nekik, mint amennyit kérnek. A történelmi feljegyzések kivizsgálása után
Dáriusz nemcsak engedélyező rendeletet adott ki arról, hogy Isten népe
folytathatja az építkezést, hanem még azt is utasításba adta, hogy az eszközök,
az anyagi források az államtól származzanak! Ilyen sokat tud tenni a mi Istenünk
azokért, akik Őbenne bíznak!
A segítség Dáriusztól, egy Istent nem
tisztelő királytól jött. Isten eszközei, amelyeket akaratának véghezvitelére
felhasználhat, korlátlanok.
Hit által elkészült Isten temploma (15. vers)
és Isten népe megünnepelte Isten cselekedetét. A templom elkészültével
megkezdhették az áldozatok és felajánlások bemutatását Istennek. E körbe
tartoztak a bűnért való áldozatok, és a húsvéthoz szükséges szertartások.
Isten népének mindig törekednie kell Isten
házának felépítésére, hogy legyen egy hely, ahol Őt imádhatják. Mivel mi
vagyunk Isten temploma, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy
testünkben dicsőíthessük Istent, olyan fizikai templomot kell felállítanunk,
amelyben képesek leszünk Istennel találkozni és imádni Őt.
Urunk, kérünk, mutasd meg nekünk dicsőségedet!
Pardon Mwansa
56. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 47. és 48. fejezeteihez
(aug. 21-27).
A gibeoniták
kísérletei a békére és a helyzet megtartására úgy történtek, hogy nem voltak
tekintettel arra az Istenre, aki elől menedéket kerestek. A hamis vallások
rendszerint előnyt akarnak kovácsolni azzal, hogy megtévesztik az isteneket. A
pogányok istenei egyszerűen csak egy ember feletti fokozatot jelentettek, és
így bukott emberi tulajdonságokat jelenítettek meg hóbortos jellemekben.
Ezzel szemben, a mi szövetségmegtartó
Istenünk könyörületes! Józsué és társai megdöbbentek, hogy túljártak az eszükön,
és Isten megfeddte az átverteket, de fogadta is őket. A gibeoniták száműzetése
cselédsorba még mindig áldás volt. A szolgai feladatuk magában foglalta a
szentély szolgálatát. Ahogyan Dávid mondta: „inkább akarnék az én Istenem
házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (Zsolt. 84:10)
A gibeoniták cselszövése ellenére az Ígéret
földjének elfoglalása tovább haladt. A törzsek elfoglalták az Istentől
elrendelt helyüket különböző távoli helyeken. A messze fekvő területükön Gád,
Rúben és Manassé két és fél törzse úgy döntött, hogy oltárt állít fel a silói
égőáldozati oltár mintájára, amely az egyetlen hely volt az istentiszteletre.
Vádaskodások indultak meg, amelyet az előítélet és a gyanakvás fűtött, és ez
haragot keltett a távoli testvéreik iránt. „Vegyék fejüket!” – szólt az
azonnali válasz, de végül a józanság diadalmaskodott, és követeket küldtek,
hogy rendes helyzetértékelést végezzenek a kérdésben.
A megvádoltak nyugodtak maradtak, és féltő
aggodalmaskodással elmagyarázták, hogy az oltárral nem rivalizálni akartak, az
pusztán jelképes, arra emlékeztető, hogy az egészhez tartoznak. „Akinek igaza
van, még hamis vádakkal szemben is nyugodt és megfontolt maradhat. … Azok,
akiket Krisztus Lelke vezére, olyan szeretettel bírnak, amely hosszútűrő, és viselkedésük
barátságos.”
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése