Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 9 - kedd - 2 Krónikák 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 43. fejezet 394. nap

Követte a Megváltót a Gecsemánéba, látta a kertben lelki gyötrelmét, az elárulást, a kigúnyolást, megkorbácsolást és a keresztrefeszítést. Mózes látta, hogy amiképpen ő felemelte az érckígyót a pusztában, akképpen kell Isten Fiának felemeltetnie, "[...] hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:15). Mózes szívét fájdalom, felháborodás és iszonyat töltötte be amint látta a zsidó nemzet képmutatását és sátáni gyűlöletét Megváltójuk, ama hatalmas Angyal ellen, aki atyáik előtt járt. Hallotta Jézust haláltusájában így kiáltani: "Én Istenem, én Istenem,! miért hagyál el engemet?" (Mk 15:34). Azután arimathiai József új sírboltjában látta őt feküdni. Ekkor úgy látszott, reménytelen kétségbeesés sötét fellege borítja be a földet. De újból odatekintve győzőként látta őt diadalmasan előjönni és a halálból megszabadult foglyok és az őt imádó mennyei angyalok kíséretében bevonulni a mennybe. Látta a fogadására megnyíló ragyogó kapukat és hogy a mennyei seregek győzelmi énekkel fogadják parancsnokukat. Kinyilatkoztatták neki, hogy ő - Mózes - is egyike lesz azoknak, akik szolgálnak a Megváltónak és megnyitják neki az örökkévaló kapukat. Amint e jelenetet látta, orcája szent fényben ragyogott. Mily csekélynek látszott élete, küzdelme és áldozata, amikor összehasonlította azt Isten Fiáéval és milyen csekélynek ellentétben az "igen-igen nagy örök dicsőség"-gel (2Kor 4:17). És örvendezett, mert ha csekély mértékben is, - részese lehetett Krisztus szenvedéseinek.

Mózes látta Jézus tanítványait, amint elvitték az evangéliumot a világnak. Látta, hogy a test szerinti Izrael elhibázta magasztos küldetését, melyre Isten elhívta; hitetlensége miatt elmulasztotta, hogy a világ világossága legyen. Bár Isten kegyelmét megvetették és elveszítették a választott népnek járó áldást - Isten mégsem vetette el Ábrahám magvát; a dicsőséges célnak, amit Izraellel végre akart hajtani, teljesülni kell! Mindenki, aki Krisztus által a hit gyermekévé lesz, Ábrahám magvához tartozik. ők a szövetség ígéreteinek örökösei - mint Ábrahám -, elhívattak, hogy őrizzék és a világ számára ismertté tegyék Isten törvényét és Fiának evangéliumát. Mózes látta az evangélium világosságát Jézus tanítványai által a "sötétségben ülők"-re (Mt 4:16) kisugározni és, hogy a pogányok országaiból ezrek sereglenek annak ragyogó fényéhez. Ezt látva örvendezett Izrael növekedésének és felvirágzásának.

Ezután más jelenet tárult szeme elé. Isten megmutatta néki Sátán munkáját: miként vezette félre a zsidókat, hogy Krisztust elvessék, mialatt vallják, hogy az Atya törvényét tisztelik. Most a keresztény világot látta hasonló tévedésben: vallják Krisztus elfogadását, de elvetik Isten törvényét. Hallotta a papok és vének őrjöngő kiáltását: "El vele!" "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" és most magukat a kereszténység tanítóinak vallóktól hallotta a kiáltást: "El a törvénnyel!" Látta, hogy a szombatot lábbal tiporják és helyébe hamis szokást iktatnak be. Mózes ismét ámulattal és rémülettel telt el. Hogyan tudják azok, akik hisznek Krisztusban, megvetni a törvényt, amelyet saját szavával hirdetett ki a szent hegyen?

Aki az Istent féli, hogyan teheti félre törvényét, amely mennyen és földön uralmának alapja? Mózes örömmel látta, hogy néhány hűséges ember még mindig tiszteli és magasztalja Isten törvényét. Látta a földi hatalmak utolsó nagy igyekezetét, hogy elpusztítsák a törvén megtartóit. Előretekintett arra az időre, amikor Isten felkel, hogy gonoszságukért megbüntesse a föld lakóit, és azokat, akik félték az ő nevét, betakarja és elrejti haragjának ama napján, Hallotta Isten békeszövetségét törvénye megtartóival, amikor szent hajlékából kibocsátja hangját és a menny és a föld megrendülnek. Látta Krisztus második eljövetelét dicsőségben, az igazak halhatatlan életre való feltámadását, az élő szentek elváltozását anélkül, hogy meglátnák a halált, és együttes, boldog énekléssel való felemelkedésüket Isten városába.

Még más jelenet is kibontakozott szemei előtt - az átoktól megszabadult föld szebb az imént látott ígéret földjénél. Ott nincs bűn és oda a halál sem hatol be. Örök otthont nyernek rajta a megváltottak nemzetei. Kimondhatatlan örömmel néz Mózes a jelenetre, mely dicsőbb szabadulásnak a beteljesedése, mint amit legmerészebb vágyaiban valaha is elképzelt. Földi vándorlásuk örökre véget ért, Isten Izraele végre belépett az ígéret földjére.

A kép lassan elhomályosodott előtte és szeme a messzeségben elterülő Kánaán földjén nyugodott meg. Azután mint egy fáradt vándor, lefeküdt pihenni. "És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint. És eltemeté őt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét e mai napig" (5Móz 34:5-6). Sokan, akik életében nem voltak hajlandók Mózes tanácsára figyelni, bálványimádást vittek volna véghez holtteste felett, ha ismerték volna temetésének helyét. Ez okból volt az emberek elől elrejtve. De Isten angyalai eltemették hűséges szolgájának testét és őrködtek a magányos sír felett.

"És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről-színre: Mindazokban a jelekben és csudákban, amelyekért küldötte vala őt az Úr, [...] És mindama hatalmas erőben, és mindama nagy rettenetességben, amelyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei előtt" (5Móz 34:10-12).

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 28

A 28. fejezetben arról olvashatunk, hogy Akház húsz évesen foglalta el a trónt. Fiatal, friss volt, és egy életre szóló lehetőséget kapott. Úgy nőtt fel, hogy a lehető legjobb uralkodói példát látta, és a lehető legjobb oktatásban
részesült. A királyság gazdag és erős volt, a vallási élet szilárdan
megalapozott; ennek ellenére azonban már az első igeversekben
láthatjuk, hogy Akház iszonyúan romlott volt. Lehetősége volt arra, hogy
történelmet írjon, és kitűnő példa lehessen a következő generációknak,
de ő inkább egy bálványokkal teli ösvényen vezeti a nemzetet egyre
lejjebb, és durván lezülleszti Isten népét. Elhagyta Isten templomát,
áldozatokat mutatott be, és tömjént égetett a halmokon, mintha ez
közelebb vitte volna a menny Istenéhez. Sőt még bálványokat is készíttetett, és imádta azokat. A következő részt elég nehéz megérteni. Akház a saját fiait égette meg, bálványáldozatként. Teljesen és
maradéktalanul alárendelte magát a sötétség urának. Miután Akház elhagyta Istent és az Ő védelmét, a Mindenható átengedte őt az ellenségeinek kezébe.

Emiatt az emberek szenvedtek, a vérük hullott, családok mentek tönkre,
és az ország fel lett perzselve. Isten kegyelméből segítség és feddés
érkezett Odéd prófétától. Akház azonban folytatta a bálványimádást, továbbhaladt a bűn útján, ezért szégyenletes halállal, megátalkodott emberként távozott az élők sorából.

Miközben ezt a fejezetet olvastam, jó néhány tanulság jutott az
eszembe: a kapott neveltetés nem garantálja a megváltást. Egyetlen személy döntése, hogy hűtlen lesz Istenhez, több ezer ember vesztét okozhatja; továbbá, amikor valaki önként átadja magát az ördögnek, akkor önként kivonja magát Isten oltalma alól. Akház tragikus története komoly emlékeztető és tanulság mindenkinek arra nézve, hogy végeredményben Isten kegyelme tudja megmenteni az embert, nem a környezet, az oktatás, vagy a vallásos nevelés.

Grace Shim

a Fiatalok Jézusért szervezet egyik hálózati vezetője

54. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 43. és 44. fejezeteihez (aug. 7-13).

Amikor Mózes felment a Piszga hegy tetejére, egy látomást kapott a jövőről. Látta a föld minden részletét egészen a föld újjáteremtéséig. Megdöbbenve látta, hogy annyi keresztény utasítja el a törvényt, amit a szent hegyen hallott, ahogyan Isten elmondta. Ugyanakkor örömmel töltötte el, amikor azt látta, hogy Isten törvényét egy hűséges maradék még mindig tiszteletben tartja. Micsoda hatalmas emlékeztető ez számunkra, akik annyira közel élünk a második eljövetelhez, hogy tiszteljük Isten törvényét! Feltettem a kérdést magamnak, hogy vannak-e a saját életemben olyan területek, ahol kompromisszumot kötöttem Isten törvényéhez képest, és imádkoztam, hogy Jézus napvilágra hozza azokat.

Ahogyan Mózes könyveinek végére érünk, láthatjuk Isten rendkívüli megbocsátó képességét. Mózes meghalt a bűne miatt, de ő volt az első személy, aki valaha feltámadt. Ez Isten csodálatos kegyelme, amely Sátánnal szembeni erőteljes konfrontációban nyilvánult meg. Amikor Isten megjelent, hogy feltámassza Mózest, Sátán és az angyalai felvonultak, hogy Mózest végérvényesen a halálnak követeljék. Krisztus nem bocsátkozott semmilyen tárgyalásba Sátánnal. Isten Fiának felsőbbsége lehetővé tette, hogy Mózes a sírból az örök életre támadjon fel.

Isten igazságosságának és kegyelmének megjelenése bátorságot és erőt ad a saját életemben. A történetnek nincs vége a halállal. Tovább folytatódik Isten hihetetlen ajándékával, a Fiával, Jézus Krisztussal, aki magára vette a halál büntetését, hogy mi örökké élhessünk. Szeretem Istent az Ő szeretete és igazságossága miatt. Az igazságossága végső soron meg fogja tisztítani ezt a bolygót a bűntől és a szeretete biztosítja az örök megváltásomat. Ez lenyűgöző!

Brian Kittleson

presbiter

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba