Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 535. nap
Amikor
Dávid érezte, hogy életének vége közel van, magához hívta Izrael főembereit, az
ország minden részéből való képviselőkkel együtt, hogy átadja nékik ezt a
feladatot, mint szent megbízatást. Dávid biztosítani akarta beleegyezésüket és
támogatásukat a nagy mű számára. Testi gyengesége miatt nem lehetett
személyesen jelen az átadásnál. Isten Lelke szállott reá és sokkal több
buzgalommal és erővel, mint ezelőtt, képes volt arra, hogy még egyszer szóljon
a néphez. Elmondta nekik, hogy ő szerette volna felépíteni a templomot. Az Úr
azonban azt parancsolta neki, hogy ezzel a munkával Salamont, fiát kell
megbíznia. Az isteni ígéret így szólt: "Salamon a te fiad építi meg az én
házamat és az én pitvarimat; mert én őt magamnak fiamul választottam, és én is
néki atyja leszek. Megerősítem az ő királyságát mindörökké; ha az én
parancsolataimat és ítéleteimet szorgalmatosan megtartándja, amint e mai napon.
Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi
Istenünk hallására: őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden
parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok
fiaitokra is magatok után mindörökké" (1Krón 28:6-8).
Dávid
saját tapasztalatából tanulta meg, hogy nagyon kemény annak az embernek az
ösvénye, aki elpártolt Istentől. Átérezte a megtört törvény kárhoztatását,
aratta a törvény áthágásának gyümölcseit és egész lelkét megrendítette az
aggodalom, hogy vajon Izrael vezetői hűségesek lesznek-e Istenhez, és Salamon
engedelmeskedik-e Isten törvényének és elkerüli-e azokat a bűnöket, amelyek
megingatták atyja tekintélyét, hatalmát, megkeserítették életét és meggyalázták
Istent? Dávid tudta, hogy a szív alázatosságára, az Istenben való állandó
bizalomra és meg nem szűnő éberségre van szüksége fiának ahhoz, hogy ellen
tudjon állni a kísértéseknek, amelyek bizonyára Salamont is megtámadják majd
kiemelt helyén, mert éppen az ilyen kiemelt személyek jelleme különleges
célpontjai a Sátán nyilainak. Ezért Dávid odafordult fiához, akit már
elismertek utódjának a trónon és így szólt hozzá: "Te azért, fiam,
Salamon, ismerd meg a te Atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és
jó kedvvel; mert az Úr miden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért.
Hogyha őt keresénded, megtalálod; ha ellenben őt elhagyándod, ő is elhagy téged
mindörökké. Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat
építs: légy erős és készítsd meg azt" (1Krón 28:9-10).
Dávid
részletes utasítást adott Salamonnak a templom építésére. Minden részére terv
készült és az istentisztelethez szükséges eszközöket is mind felsorolta,
mégpedig pontosan úgy, ahogy megmutatta neki Isten Lelke. Salamon még fiatal
volt és visszariadt a súlyos felelősségtől, ami reá hárult a templom
felépítésében és Isten népének kormányzásában. Dávid ezért ezt mondta fiának:
"Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az
Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik,
míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét" (1Krón 28:20).
Dávid
azután újból a gyülekezethez fordult és így szólt: "Ím látjátok, hogy
egyedül az én fiamat, Salamont választotta Isten, aki még gyermek és gyenge; a
munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené. Én pedig
teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem
aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre,
vasat a vasra, fákat a fákra; ónixköveket, foglalni való köveket, veres
köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is
bőséggel. Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, ami kincsem,
aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok
mellett, amelyeket szereztem a szent ház számára. Háromezer tálentom aranyat Ofir
aranyából, és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására
[...] És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg a kezét
ma és adjon, amit akar az Úrnak" (1Krón 29:1-5).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 58
Az 58. zsoltár egyes részeinek megfelelő fordítását
illetően nincs egyetértés a fordítók között. Amíg a nyitósor az egyik modern
angol fordítás, a New International Version szerint „az uralkodókat és bírákat”
szólítja meg, egy másik pedig a „ti, istenek” megszólítást alkalmazza, addig a
legrégebbi változatban, a King Jamesben „Ó, gyülekezet” szerepel. (A magyar Károlyi-változatban „embernek
fiai”, míg a Magyar Biblia-társulat új fordítású változatában „ti, hatalmasok”
olvasható – a fordító). Amennyiben ez a zsoltár az istenekhez szól, akkor
azt állítja, hogy ők nem ítélkeznek helyesen, mivel a szívük terve gonosz, és a
kezeik erőszakot osztanak a Földön. Sok isten létezett az ókori világban, de ők
az emberi képzelet szüleményei voltak, és az ember romlottságát tükrözték. Ezek
az istenek emberien viselkedtek. Viaskodtak és veszekedtek, cselt szőttek és
megtévesztettek. Míg a Biblia Istene minket
teremtett a maga képére, addig az
ember az ő isteneit a saját képére teremtette, így azok szükségszerűen gonoszak
lettek. Ezek után mégis hogyan is tudnának igazságosan és becsületesen ítélni?
Ha azonban Dávid az igazságtalan uralkodókról és
bírákról ír, akkor e zsoltár üzenete róluk szól, mert ők is emberiek, és a
saját romlottságát élik ki. Mi azt várjuk el a bíróktól, hogy
megvesztegethetetlen módon szolgáltassanak igazságot; az uralkodónak pedig az a
kötelessége, hogy fenntartsa a jogrendet, és ezáltal biztonságos társadalmat
alakítson ki. Viszont, ahogy azt Baron Acton 1887-ben megállapította, „A hatalom
hajlamos romlásra késztetni, az abszolút hatalom pedig teljesen megront.” A
történelem tele van hihetetlen mértékű elnyomásról és igazságtalanságról szóló
történettel. A feldúlt tájon olyan uralkodók sötét árnyéka lépked, mint Adolf
Hitler és még számtalan más, aki az országa földjét a saját népe vérével
áztatta. Miért nem avatkozott be Isten már korábban, hogy véget vessen az
általuk gyakorolt terroruralomnak? Ha az időnek a romlott uralkodók és bírák
áldozata feldúlt holttestének milliárdjaival bevetett tarlóit szemléljük, arra
érzünk indíttatást, hogy Dáviddal együtt kiáltsunk fel. „Isten, rontsd meg a fogaikat a szájukban; az
oroszlánok zápfogait törd össze, Uram!” (7. vers). Teljes joggal érzünk óriási felháborodást a hatalmukkal való
embertelen visszaélésük miatt, és ugyancsak teljes joggal várjuk a napot,
amikor „elhordja őket a haragos szél... s
az emberek majd mondogatják, »Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még
Isten, aki ítél a Földön!«” (10. és 12. vers; a Szent István Társulat
Biblia-fordítása)
De gondoljunk csak ebbe! Ezen
emberek mindegyike ártatlan kisbabaként született, szerető anya keblén
nyugodott. Hogyan változott mégis ez a nyilvánvaló ártatlanság ennyire
gonosszá? A lehetőség igazából már a kezdettől ott volt. „Eltértek a gonoszok a fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok az
anyjuk méhétől kezdve.” (4. vers) A nyugtalanító igazság azonban az, hogy
mindannyian ugyanezzel a gonoszra való hajlammal születünk. Ha azonban mégsem
járunk ezen emberek lábnyomában, azt csakis Istennek köszönhetjük. Ahogy egy
nagy prédikátor mondta, „Csak és egyedül Isten kegyelméből vagyok képes bármire
is.”
Garth Bainbridge
74. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez
(dec. 25-31.).
Dávidnak mindene megvolt: jóképű volt,
éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett,
költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi
és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen
lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút,
Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)
Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett
Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten
kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai
sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte
fiait.
Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire
legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való
férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos
bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből
látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt
mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az
igaz, szívből jövő bűnbánatot.
Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok
számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító
bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts
meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a
hónál.” (Zsolt 51:9)
Benjamin Orian
a Dél-Tacoma adventista
gyülekezet lelkésze
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése