Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 70. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 511. nap
70.
Dávid működése
Amint
Dávid elfoglalta Izrael trónját, megfelelő helyet kezdett keresni a birodalom
fővárosa számára, melyet Hebrontól húsz mérföldre választott ki. Mielőtt Józsué
Izrael seregeit átvezette volna a Jordánon, ezt a helyet Sálemnek nevezték. Nem
messze innen bizonyította be Ábrahám az Isten iránti hűségét. Dávid
megkoronázása előtt nyolcszáz évvel ez a hely Melkisédeknek, a magasságos Isten
papjának volt otthona. Ez a város az ország központjában, a környező dombok
védelmében, magaslaton feküdt. Mivel Benjámin és Júda között húzódó határon
terült el, közel volt Efraimhoz és innen könnyen elérhető volt a többi törzs
is.
E hely
megszerzéséhez a hébereknek el kellett űzniük a kanaániták maradékát, akiknek
megerősített állásaik voltak a Sion és Mórija hegyén. Ezt az erődítményt
Jebuz-nak hívták és lakóit jebuzeusok-ként ismerték. Évszázadokon át
bevehetetlennek tartották Jebuzt. A héberek Joáb parancsnoksága alatt
megostromolták és elfoglalták. Joábot bátorsága jutalmául Izrael hadseregei
főparancsnokává tették meg. Jebuz az ország fővárosa lett és pogány nevét
Jeruzsálemre változtatták.
Hirám, a
Földközi-tenger partján fekvő gazdag Tírus város királya, szövetséget kötött
Izrael királyával és segítséget ajánlott fel Dávidnak jeruzsálemi palotája
építésénél. Követeket küldtek Tírusból építészekkel, munkásokkal és a hosszú
karaván drága fákat, cédrusokat és más értékes építőanyagokat szállított. Dávid
alatt egyesült Izrael és ereje növekedett. A Jebuz erődítmény megszerzése és
Hirámmal, Tírus királyával kötött szövetsége felkeltette a filiszteusok
ellenséges indulatát és erős hadsereggel ismét betörtek az országba.
Jeruzsálemtől kis távolságra a Réfaim völgyében táboroztak le. Dávid, a
háborúba belefáradt embereivel Sion városába vonult vissza, hogy ott kikérje az
Úr tanácsát. "Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felele
az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat"
(2Sám 5:19).
Dávid
azonnal rátört az ellenségre, legyőzte és megsemmisítette őket. Elvette
bálványaikat, amelyeket a győzelem biztosítására magukkal vittek. Megalázó
vereségük után a filiszteusok még nagyobb haderőt gyűjtöttek össze és így
tértek vissza egy új ütközetre. Ismét "[...] elszéledének a Réfaim
völgyében" (2Sám 5:22). Dávid megint megkérdezte az Urat és a nagy VAGYOK
átvette Izrael seregének vezetését. Isten a következő utasítást adta Dávidnak:
"Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében
támadd meg őket. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani,
akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a
Filiszteusok táborát" (2Sám 5:23-24). Ha Dávid Saulhoz hasonlóan a saját
akaratát követi, akkor vállalkozása nem jár sikerrel. De ő azt tette, amit az
Úr parancsolt neki "[...] és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva
szinte Gézerig. És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való
félelmet minden pogányokra" (1Krón 14:16-17).
Amikor
Dávid megerősítette trónját és megszabadította országát a külső ellenségtől,
hozzáfogott szíve vágyának megvalósításához, ahhoz hogy Isten ládáját
Jeruzsálembe hozza. Sok évig volt a szövetség ládája Kirjáth-Jeárimban, kilenc
mérföld távolságra Jeruzsálemtől. De úgy illett, hogy a fővárost tisztelje meg
és ott legyen Isten jelenléte.
Dávid
összehívta Izrael harmincezer vezető emberét, hogy ezt az eseményt - a
szövetség ládájának átszállítását - nagy örömünneppé teszi. A nép boldogan tett
eleget a meghívásnak. A főpap a szent tisztségben vele együtt szolgáló
testvéreivel; a hercegek és a törzsek vezető emberei Kirjáth-Jeárimban
gyülekeztek össze. Dávid sugárzott a szent buzgalomtól. A frigyládát kihozták
Abinádáb házából és teljesen új szekérre helyezték, amelyet ökrök húztak. A
szekeret Abinádáb két fia kísérte.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 34
Ennek a Dávid által írt zsoltárnak az első
tíz versszakában az ember személyes hálája egyesül az általános hálaadással.
Egy irodalmi stílus, a héber szinonim párhuzam ismerhető fel itt, amelyben egy
gondolatot kétszer ismételnek meg egy versszakon belül. Például az első vers
első fele így szól: „Áldom az Urat minden időben...” A második fele megismétli
ugyanezt, de más szavakkal, „dicsérete mindig az ajkamon van”. És ha tudni
szeretnénk, hogyan kell az Urat dicsőíteni, a 3. vers második fele megmutatja,
hogyan magasztaljuk az Ő nevét.
Felsorolja az okot, amiért Dávid dicséri az
Urat. Dávid látta Őt, és az Úr meghallgatta; bízott benne, és nem csalódott.
Isten kimentette őt a bajából, mert Ő parancsolt az angyalainak, hogy
figyeljenek az őt megfélemlítőkre. Nagy ereje ellenére, élelem híján az
oroszlán is megéhezik, de azok, akik Isten oldalán állnak, semmi jóban nem
szűkölködnek.
Ez nagyszerű indok az Úr dicséretére,
szolgálatára és tiszteletére. Ám mindaddig, amíg személyesen meg nem
tapasztaljuk ezt, csupán elmélet marad. Ezért Dávid arra hívja fel a
figyelmünket, hogy érezzük át az ő tapasztalatát. „Érezzétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (9. vers)
A 11–14. vers nagyon hasznos útmutatást ad
ahhoz, hogy miképpen éljünk hosszú, boldog életet; tartóztassuk meg a
nyelvünket a gonosz szavaktól, kerüljük a rosszat, és cselekedjünk jót. Más
szóval, keressük a békességet, és ragaszkodjunk ahhoz. A keresztények számára a békesség nem
feltétlenül a gond hiányát jelenti, hanem Isten jelenlétét, a mellettünk
állását a gondunkban. Tény, hogy az igazakat számtalanszor érheti
megpróbáltatás, de az Úr valamennyiszer kimenti őket.
Mi a helyzet azokkal a keresztényekkel, akik
betegségben halnak meg idő előtt, holott az Úrnak van hatalma meggyógyítani
őket? Nem kaphatunk választ mindig a kételyünkre, de a következő idézet E. G.
White-tól bepillantást nyújthat. „Mindaz,
ami összezavarhat bennünket Isten gondviselésével kapcsolatban, az új Földön
világossá válik majd. Akkor a nehezen érhető dolgokra is lesz magyarázat. A
kegyelem rejtélye feltárul előttünk. Ahol a mi véges értelmünk csak zűrzavart
és megszegett ígéretet fedezett fel, tökéletes és gyönyörű harmóniát fogunk
látni. Tudnunk kell, hogy a végtelenül szerető Isten rendelte el a
legmegpróbálóbbnak tűnő tapasztalatot is. Amint felismerjük az Ő gyengéd
gondoskodását, aki mindent a mi javunkra munkál, kimondhatatlan örömmel és
dicsőséggel fogunk örvendezni.” (Bizonyságtételek, 9. kötet, 286. oldal az
angolban)
Menyei
Atyánk, kérünk, segíts nekünk, hogy teljesen átadjuk neked az életünket, hogy a
te jóságod tanúiként élhessünk. Jézus nevében. Ámen.
Onaolapo Ajibade
a Közép-nyugat
Afrikai Divízió titkára
71. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez
(dec. 4-10.).
Uzza halálának körülményei miatt sokan
megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát
nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem
látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza
tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az
izraeliták szeme láttára?
Salamon azt írta: „Van olyan út, mely
helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” (Példabeszédek
14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek igazsága. Számunkra úgy tűnik,
Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban, ahogy Uzzah cselekedetére
felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és szándékaink titkait, Uzza ott
hibázott, hogy nem követte az egyértelmű utasításokat, hogy kinek szabad
megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem követte Isten utasításait, amelyet
később helyrehozott, amikor a frigyládát a rendeltetési helyére vitték három
hónappal később. Ezúttal minden Istentől kapott utasítást követett, ami a
frigyládára vonatkozott, és az öröm és dicsőítés légköre uralkodott.
Ebben található meg a lecke számunkra:
gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített móddal, ahogyan
szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet
foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten
ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett –
saját magát Isten felé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem
lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így szól az Úr.”
Dean Waterman
Fejlesztési igazgató
Southwestern
Adventist University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése