Higgyetek az Ő prófétáinak - december 13 - KEDD - Zsoltárok 43

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 520. nap

A végrehajtott parancsról értesítést küldtek Dávidnak, és olygondosan szövegezték meg, hogy nem keverték bele az ügybe sem Joábot, sem a királyt. Joáb ezt mondta a követnek: "Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak [...] Akkor mond meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt. Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb" (2Sám 11:19-22).

A király válasza ez volt: "Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így bíztasd őt" (2Sám 11:25)

Bethsabé a gyász szokásos napjait megtartotta férjéért. E napok eltelte után "érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat" (2Sám 11:27). Az, akinek lelkiismerete és tisztességérzete még életveszélyben sem engedte meg, hogy kinyújtsa kezét az Úr felkentje ellen, most olyan mélyre süllyedt bűnében, hogy rosszat tudott tenni egyik leghűségesebb és legbátrabb katonájának, sőt megölette, és még azt remélte, hogy zavartalanul élvezi majd bűne jutalmát. Sajnos, hogy "[...] meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany" (JSir 4:1).

Sátán kezdettől fogva a törvényszegésből eredő nyereséggel kecsegtette az embereket. Így csábította el, így vitte bűnre az angyalokat. Így vezette bűnre Ádámot és Évát. Így téríti le még ma is az emberek sokaságát Isten ösvényéről. A törvény áthágásának útját kívánatosnak tünteti fel, de a "vége a halálra menő út" (Péld 14:12). Boldogok azok, akik - megkockáztatva az ezen az úton való járást - megtanulták, hogy milyen keserűek a bűn gyümölcsei és kellő időben letértek a bűn útjáról. Isten nagy irgalmasságában nem hagyta, hogy Dávidot a bűn csalóka jutalmaival teljes romlásba döntse.

Izrael érdekében is közbe kellett lépnie Istennek. Az idő múlásával ismeretessé lett Dávid bűne, amelyet Bethsabéval követett el. Egyre inkább erőre kapott az a gyanú, hogy Uriás halálát Dávid okozta. Ezzel meggyalázta az Urat. Isten pártfogolta és felmagasztalta Dávidot, bűne azonban hamisan mutatta be Isten jellemét és meggyalázta az ő nevét. Izraelben a kegyesség mértéke egyre alacsonyabb szintre süllyedt. Sokak elméjében csökkent a bűntől való irtózás, míg azok, akik nem szerették és nem félték Istent, vakmerőbbek lettek törvényének áthágásában.

Isten megparancsolta Nátán prófétának, hogy dorgáló üzenetet adjon át Dávidnak. Az üzenet a maga szigorúságában rettenetes volt. Kevés uralkodónak adhattak át ilyen feddést úgy, hogy a dorgálónak ne kellett volna életével fizetnie. Nátán megingathatatlanul továbbította Isten ítéletét olyan mennyei bölcsességgel, hogy elnyerte a király rokonszenvét, felébresztette lelkiismeretét és kimondatta önmaga feletti ítéletét. Nátán úgy fordult Dávidhoz, mint népe jogainak Istentől kijelölt oltalmazójához. A próféta egy történetet mondott el neki a rosszról és az elnyomásról, amely elégtételt követelt.

Két ember vala egy városban," - mondta - "egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának. A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment" (2Sám 12:1-4).

A király haragja felgerjedt és így kiáltott fel: "Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett" (2Sám 12:5-6).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 43

A zsoltáríró szabadításért könyörög, hogy örömmel jöhessen Isten oltárához.

A 42. és 43. zsoltár két különálló fejezet a Bibliában, mégis, refrénként többször is visszatérő vers köti össze a két fejezetet, amely valójában egyetlen, a kétségbeesést és reménységet megéneklő zsoltárt alkot. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem?” – kérdezi a zsoltáros a 42. zsoltár 6., 12. és a 43. zsoltár 5. versében. „Bízzál Istenben!” – kiált fel. Ne add fel a reményt csak azért, mert olyan érzés vesz rajtad erőt, mintha messze földre hurcoltak volna el.

Ha megingunk, szem elől tévesztjük Istent, és úgy érezzük, hogy távol van tőlünk. Bátorságot meríthetünk az Istent ismerő emberek tapasztalatából, akik maguk is gyakran távol érezték magukat Isten jelenlétéről. Miután Ábrahám Istenbe vetett hite meggyengült Gérárban, visszatért Beérsebába, és ott újra odaszentelte magát és a családját Istennek. A Sikemben történt bukása után Jákób, a családjával együtt visszatért Bételbe, és megújította az Isten iránti hűségének fogadalmát. Isten szavának fényénél mi is megtalálhatjuk a szent helyhez visszavezető utat. Figyeljük azonban meg, hogy mit mondott Jézus a samáriai asszonynak a Jákób kútjánál! „Isten Lélek; és akik Őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.” (Jn 4:24) Láthatjuk, hogy egyetlen, a fizikai értelemben vett istentiszteleti hely sem jobb a másiknál. Éppúgy, ahogyan a fogságba hurcolt zsidók tudták Istent imádni idegen földön, úgy mi szintén Isten jelenlétében élhetünk és áldást nyerhetünk akkor is, amikor gonoszság vesz körül bennünket,. Bárhol is vagyunk, szerethetjük és dicsőíthetjük Őt, és felajánlhatjuk az engedelmes szolgálatunkat, Istennek kedves áldozatul.

Ima: Jó Atyám! Kérlek, állítsd helyre a lelki egészségemet! Csillapítsd le a felzaklatott érzéseimet, amely csak arra vezetne, hogy kételkedjem a jelenlétedben. Segíts megismernem a megbocsátás és megújulás gyönyörűségét, hadd teljen meg a szám a téged dicsőítő énekkel. Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba