Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 70. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 70. fejezet 512. nap
Izrael férfiai
ujjongó kiáltásokkal és öröménekekkel kísérték a frigyládát szállító szekeret
és a sokaság hangja egyesült a hangszerek hangjával. "Dávid pedig és az
egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden
szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és cimbalmokkal"
(2Sám 6:5). Izrael régóta nem volt részese ilyen diadalmas jelenetnek. A hosszú
menet ünnepélyes örömmel vonult a halmok és völgyek mentén a szent város felé.
De
"mikor Nákonnak szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten
ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala. Ennekokáért
felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért:
és meghala ott az Isten ládája mellett" (2Sám 6:6-7). Hirtelen rettegés
fogta el az örvendező tömeget. Dávid megdöbbent és nagyon megrettent, szívében
megkérdőjelezte Isten igazságosságát. Tisztelte a frigyládát mint Isten
jelenlétének jelképét. Nem értette, hogy Isten miért sújtott le félelmetes
ítéletével, s a boldogságot miért változtatta fájdalommá és gyásszá? Úgy
érezte, nem lenne biztonságos a frigyládát a maga közelében tartani. Dávid
ezért elhatározta, hogy ott hagyja ahol most van. A közelben a Gitteus Obed
Edom házában helyezte el.
Uzza
végzete isteni ítélet volt a legnyilvánvalóbb parancs áthágása miatt. Mózes
által különleges utasítást adott az Úr a frigyláda szállítására vonatkozólag.
Senki más, csak a papok, Áron leszármazottai érinthették meg, vagy láthatták
fedetlenül. Isten utasítása így hangzott: "[...] akkor jöjjenek el Kéhát
fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a szenthelynek semmi edényét, hogy
meg ne haljanak" (4Móz 4:15). A papoknak le kellett takarniuk a frigyládát
és azután a kéhátitáknak kellett azt felemelniük a rudaknál fogva, amelyeket a
frigyláda mindkét oldalán levő gyűrűkbe helyeztek, és amelyeket sohasem
mozdítottak el helyükről. A gersonitáknak és a méráritáknak, - akik a sátor
függönyeiért, deszkáiért és oszlopaiért voltak felelősek, - adott Mózes
szekereket és ökröket azok szállítására. "A Kéhát fiainak pedig semmit nem
ada; mert a szentség szolgálata illette vala őket, amelyet vállon hordoznak
vala" (4Móz 7:9). Így a frigyláda Kirjáth-Jeárimból való elszállításánál
az Úr utasításait megbocsáthatatlanul figyelmen kívül hagyták. Dávid és népe azért
gyülekeztek össze, hogy szent dolgot vigyenek véghez. Boldog és készséges
szívvel vettek részt benne. Az Úr azonban nem fogadhatta el szolgálatukat, mert
azokat nem az ő utasításai szerint hajtották végre. A filiszteusok is, -
akiknek nem volt ismeretük Isten törvényéről - a frigyládát szekérre tették,
amikor visszaküldték azt Izraelbe és az Úr elfogadta fáradozásukat. Az
izraelitáknak azonban a kezükben volt Isten akaratának világos kijelentése;
amikor tehát mellőzték ezeknek az utasításoknak a betartását, akkor
meggyalázták Istent. Uzza a vakmerőség nagy bűnét követte el. Isten törvényének
áthágása csökkentette felfogóképességét és a be nem vallott bűneinek terhe
alatt, Isten tilalma ellenére, öntelten megérintette Isten jelenlétének
jelképét. Isten nem tudja elfogadni a részleges engedelmességet. Parancsolatait
nem lehet lazán venni. Isten az Uzzára kimért ítélettel meg akarta mutatni
minden izraelitának, hogy milyen fontosabb parancsolatainak pontos megtartása.
Egy ember halála bűnbánatra kellett késztesse a népet, és így ezreket őrzött
meg Isten az ítélettől.
Dávid
érezte, hogy saját szíve sincs teljesen rendben Isten előtt, és amikor látta
Uzza halálát, félni kezdett a frigyládától, nehogy valamilyen bűne miatt őt is
büntetés érje. Obed Edom, bár remegve örvendezett, mégis örömmel üdvözölte a
szent jelképet, mint Isten jóindulatának zálogát. Egész Izrael figyelme most a
Gitteusra és házanépére irányult. Mindenki azt figyelte, hogy mi történik
velük. "És megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét" (2Sám 6:11).
Isten
dorgálása Dávid szívére is hatással volt. Megértette, jobban mint azelőtt Isten
törvényének szentségét és az annak való engedelmesség elengedhetetlen voltát.
Az Obed Edom házát ért kegyelem felébresztette benne a reményt, hogy a
frigyláda áldást hoz mind neki mind népének.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 35
Ez is Dávid zsoltára. Az ő kiáltása a
csüggedésében, amikor olyan emberek üldözik őt, akik korábban a barátai voltak,
de most gyűlölettel fizetnek a szeretetéért. A zsoltár három fő részből áll.
Az 1-től a 10. versig Dávid Istenhez
imádkozik: „harcolj az ellenem
harcolókkal!” Azt szeretné, ha legyőzhetné őket, és megszégyenülnének. Azt
akarja, hogy váratlanul törjön az ellenfeleire a romlás, és ugyanabba a
csapdába essenek, mint amit neki állítottak.
A második rész a 11-től a 18. versig terjed,
ahol Dávid az ellenfeleit jellemzi. Hamis tanúk, akik olyasmivel vádolják őt,
amit nem követett el. Rosszal fizetnek neki a jóért, amit értük tett. Böjtölt
és imádkozott értük, amikor betegek voltak, azt gondolva, hogy igaz barátai.
Dávid cserbenhagyottnak érzi magát, amikor a nyomorúságában ezek a „barátai”
örvendeznek, és a háta mögött összefognak ellene.
Az utolsó rész a 18-tól a 28. versig tartó
szakasz. Dávid az ő érdekében történő közbelépésért folyamodik Istenhez. Azért
imádkozik, Isten ne engedje meg az ellenfeleinek, hogy az ő kárára örüljenek.
Arra hivatkozik, hogy Isten igazolni fogja őt, és akik igazán szeretik őt, azok
örömmel fognak kiáltani, és dicsőíteni Istent.
Ez átkozódó zsoltár. Ezek a zsoltárok „leleplezik
Isten és az Ő népének ellenségeit, és átkot kívánnak a fejükre. Az ilyen
zsoltárok hangneme ellentétben látszik állni azzal a lelkülettel, amelynek
Krisztus kijelentése szerint vezetnie kell bennünket az ellenséghez való
viszonyulásban (Mt 5:44).” (Hetednapi
Adventista Biblia-kommentár, 3. kötet, 624. oldal) Honnan ez az
ellentmondás, ha a zsoltárok ihletettek? Az egyik magyarázat a fenti
kommentárból ugyanazon az oldalon a következő.
A bűnös vádolását mindig az adott kor hátterén
kell figyelembe venni, amiben az idézett szakasz íródott. Abban az időben az
emberek kemény szavakkal fejezték ki magukat, és erőteljes szóképekben. A
Biblia írói emberi nyelven fejtették ki a gondolatukat, a többieknek is ismerős
stílusban. „A Bibliát ihletett emberek írták, de ez nem Isten gondolkodás- és
kifejezésmódja. Az emberiségé. Isten, mint író, nincsen feltüntetve. Az emberek
gyakran mondják, hogy az ilyen kifejezésmód nem hasonlít Istenére. De Isten a
Bibliában nem elsősorban a szavak, a logika és a retorika által nyilatkoztatja
ki magát.” (E. G. White: MS, 24. 1886)
Atyánk,
nem természetes, hogy szeressük az ellenfeleinket. De te megígérted, hogy
mindent meg tudunk tenni Krisztus által, aki megerősít bennünket. Kérünk, add
nekünk azt a kegyelmet, miszerint mindig azt válasszuk, hogy szeretjük az
ellenfeleinket, és jót teszünk velük. Tudjuk, te meg tudod adni az erőt ahhoz,
hogy így cselekedjünk. Jézus nevében. Ámen.
Onaolapo
Ajibade
71. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 70. fejezetéhez
(dec. 4-10.).
Uzza halálának körülményei miatt sokan
megkérdőjelezik Isten igazságosságát abban, ahogyan az emberekkel bánik. Hát
nem jót cselekedett Uzza, amikor odanyúlt, hogy megtámassza a frigyládát? Nem
látta Isten Uzza szívének szándékát? Akkor miért nem értékelte Isten, amit Uzza
tenni próbált, ahelyett, hogy halállal sújtja ott helyben, Dávid és az
izraeliták szeme láttára?
Salamon azt írta: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra
menő út” (Példabeszédek 14:12), Uzza történetében pedig felsejlik ennek
igazsága. Számunkra úgy tűnik, Isten nem a jelleme szerint cselekedett abban,
ahogy Uzzah cselekedetére felelt. Isten számára, aki ismeri a jellemünk és
szándékaink titkait, Uzza ott hibázott, hogy nem követte az egyértelmű
utasításokat, hogy kinek szabad megérinteni a frigyládát. Dávid maga sem
követte Isten utasításait, amelyet később helyrehozott, amikor a frigyládát a
rendeltetési helyére vitték három hónappal később. Ezúttal minden Istentől
kapott utasítást követett, ami a frigyládára vonatkozott, és az öröm és
dicsőítés légköre uralkodott.
Ebben található meg a lecke számunkra:
gyakran megyünk Istenhez, az általunk előnyben részesített módon, ahogyan
szeretnénk valamit csinálni, miközben az Ő szava világosan az engedelmességet
foglalja magába. Tesszük ezt büszkén és elővigyázatlanul, mondván, hogy Isten
ismeri a szándékainkat. Ez volt Lucifer alap bűne, ami a bukásához vezetett –
saját magát Isten fölé helyezni. Még a látszólag legjobb szándékaink sem
lehetnek egyenlőek soha azzal, hogy „Így
szól az Úr.”
Dean Waterman
fejlesztési igazgató
Southwestern
Adventist University
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése