Higgyetek az Ő prófétáinak - december 17 - SZOMBAT - Zsoltárok 47

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 524. nap

E szent énekben - amelyet nyilvánosan kellett énekelni a nép nagy összejövetelein az udvar, a papok, a bírák, a fejedelmek és a harcosok jelenlétében, és mely ének megőrzi a legutolsó nemzedékig bukásának történetét - Izrael királya elbeszélte bűnét, bűnbánatát és reménységét az Isten irgalmassága útján elnyerhető bocsánatban. Ahelyett, hogy elrejtette volna bűnös voltát, azt akarta, hogy bukásának szomorú története másokat útbaigazítson.

Dávid bűnbánata őszinte és mély volt. Nem tett semmi kísérletet arra, hogy elfedezze bűnét. Nem igyekezett megszökni a fenyegető ítélet elől, ez inkább imára késztette. Látta Isten ellen elkövetett bűne szörnyűségét; beszennyezett lelkét; undorodott a bűntől. Nem csak bocsánatért, hanem szíve tisztaságáért is könyörgött.

Dávid kétségbeesésében nem adta fel a küzdelmet. Bűneiket megbánó bűnösöknek adott isteni ígéretben meglátta Isten bocsánatát ez és biztosíték volt, hogy neki is megbocsát.

"Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt,

égő áldozatban sem gyönyörködöl.

Isten előtt kedves áldozatok:

a töredelmes lélek;

a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten

nem veted te meg!" (Zsolt 51:18-19).

Bár Dávid elbukott, az Úr felemelte őt. Ezután, mint bukása előtt, teljes összhangban volt Istennel és embertársaival. Szabadításának örömében így énekelt:

"Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem.

Azt mondtam:

Bevallom hamisságomat az Úrnak -

és te elvetted rólam bűneimnek terhét.

Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől;

végy körül engem a szabadulás örömével! (Zsolt 32:5.7).

Sokan zúgolódnak és igazságtalannak tartják azt, hogy Isten megkímélte Dávidot, akinek olyan nagy volt a bűne; Sault pedig, akinek a bűne sokkal kisebb volt, elvetette. Dávid azonban megalázkodott és megvallotta bűnét, míg Saul megvetette a feddést és bűnei meg nem bánásával megkeményítette szívét.

Dávid történetének e szakasza nagy jelentőségű a bűnbánó bűnös számára. E, az emberiség harcáról, kísértéseiről, az Isten előtti őszinte bűnbánatról és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről adott egyik legerőteljesebb szemléltetés. Évszázadokon át a bűnbe esett és vétkük terhe alatt küzdő lelkek számára bátorításul szolgált. Isten gyermekeinek ezrei, akik bűnbe estek és kétségbeesésükben már-már feladták a küzdelmet, megemlékeztek arról, hogy Dávid őszinte bűnbánatát és beismerését Isten miként fogadta el, noha szenvedett törvényszegéséért; és így bátorságot merítettek a bűnbánatra és erőt kaptak ismét Isten parancsolatainak útján járni.

Mindenki, aki Isten dorgálása alatt bűnbánattal és bűnvallással megalázza lelkét, amint Dávid is tette, biztos lehet abban, hogy van remény számára. Aki hittel elfogadja Isten ígéreteit, bocsánatot nyer. Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el. Isten ezt az ígéretet adta: "[...] fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27:5). "Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban" (Ésa 55:7).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 47

Isten, Akiben bíztak és örvendeztek, Aki az egész Föld királya. Kórah fiainak zsoltára

„Tapsoljatok!” - utasítja a közösséget a zsoltáríró. „Harsogó hangon ujjongjatok!”

A zsoltárokban nem a természet költői felmagasztalását találjuk, hanem egyedül a Teremtő nagyságát és jóságát dicsőítő verseket, aki megalkotta a csodálatos természetet. Ebben a zsoltárban, ahogy számos másikban is, az egész természet egyesül a Teremtő dicséretében. Hogyan maradhatunk mi csendben? Zsolt 98:8 azt mondja: „Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak”. Ézs 55:12-ben azt olvashatjuk „A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.” Ez a fajta hála túl nagy ahhoz, hogy dudorászó énekesek legyünk. Az előtörő öröm kiárad az emberi ajkakon, kísérve a szeretettel, amelyet Isten jósága vált ki. Bár körülvesz az ellenség, Krisztus megmentettjei vagyunk, és Isten csodálatos örökséget választott számunkra. Amit ő szán nekünk, az sokkal boldogabbá tesz, mint bármi, amire magunktól vágyhatunk. Dicsőítjük Őt, mert ebben az örökségben az Atya szeretetének ránk áradó folyamait látjuk. Nincs szükségünk valami olyanra, ami másé. Mint a Föld királya, minden nemzetnek, minden egyénnek örökséget készít, és mindannyian, akik azt választjuk, hogy részesei leszünk az Ő örök királyságának, kapunk lakóhelyet, munkaterületet, és megkapunk minden képességet, ami annak eléréséhez kell, amire Ő kér bennünket. Amikor észrevesszük ezt a mennyei gondviselést, akkor tudunk „bölcsességgel énekelni”.

Atyám, ha fél szívvel énekelek a gyülekezetben, az azért van, mert nem fogtam fel, mit tettél értem. Bocsásd meg, hogy olyan területre vágyom, amit valaki másnak szántál! Mutasd meg, hogyan használhatom teljes mértékben a jogos örökségemet, neved dicsőségére! Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba